F/A–18E/F Super Hornet
| F/A–18E/F Super Hornet | |
 | |
| A VFA–102 F/A–18F Super Hornet-e (Melbourne, 2007) | |
| Funkció | többcélú vadászbombázó |
| Gyártó | Boeing |
| Sorozatgyártás | 1996–napjainkig |
| Gyártási darabszám | >500 db |
| Fő üzemeltetők | USN Ausztrál Légierő |
| Személyzet | 2 fő |
| Típusváltozatok | EA–18G Growler |
| Első felszállás | 1995. november 29. |
| Szolgálatba állítás | 1999 |
| Szolgálatból kivonva | >2035 |
| Légi győzelem | 1[1] |
| Légiharc-veszteség | 0 |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Pratt & Whitney F414 |
| Avionika | |
| Rádiólokátor | AN/APG–79 típusú AESA radar |
 A Wikimédia Commons tartalmaz F/A–18E/F Super Hornet témájú médiaállományokat. | |
Az F/A–18E/F Super Hornet többcélú negyedik generációs vadászrepülőgép, mely az F/A–18 Hornet jelentős továbbfejlesztésével jött létre az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete igényeinek megfelelően. Aerodinamikailag nagyon hasonló az elődhöz, de 25%-kal nagyobb tömegű és méretű. A típussal így fel lehetett váltani az F–14 Tomcat vadászrepülőgépeket is, lehetővé téve, hogy csak 2-3 repülőgéptípus üzemeljen az amerikai repülőgép-hordozókon.
A Hornet továbbfejlesztésével elsősorban a McDonnell Douglas foglalkozott. A prototípus első felszállása 1995-ben történt. Részben a tőkehiány miatt azonban a McDonnell Douglas egyesült a Boeinggel 1997 augusztusában, majd egy hónappal később a fejlesztés jelentős mértékben felgyorsult. Alig két évvel ezt követően már hadrendbe is állt a Haditengerészetnél, a tervezett határidők előtt, ami ritka az ilyen magas fokon integrált haditechnikai repülőeszközök között. 1999-es szolgálatba állásával megkezdődött az F–14 Tomcat kivonása, ami 2006-ban befejeződött. Az amerikai rendszeresítést követően 2007-ben az ausztrál kormány is megrendelte a típust, mellyel az F–111C flottát váltották ki 2011-re.
A fejlesztő vállalatok, mint a Boeing és a Northrop Grumman 2013 nyár végére befejezték az Advanced Super Hornet nevű változat háromhetes repülési tesztjeit, melyben a kétüléses repülőgép radarkeresztmetszetét jelentősen csökkentették, valamint illeszkedő tüzelőanyag-póttartályokat szereltek fel a LEX-ek felső felületeire és egy újonnan kifejlesztett, törzs alatti többcélú, zárt fegyvertároló konténert (EWP, enclosed weapons pod) függesztettek fel. Az ebben a konfigurációban tesztelt repülőgép radarkeresztmetszete a fejlesztők szerint 50%-kal kisebb, mint egy hasonló F/A–18F-é, a CFT-kel pedig harcászati hatósugara több mint 130 tengeri mérfölddel nőtt, összesen több mint 700 tengeri mérföld lett a gép hatósugara. Ezeken kívül a Hornet Industry Team partnervállalataival együtt továbbfejlesztették a kabinbelsőt, az avionikát és a gázturbinákat is. Minden Block II-es sorozatú és újabb gépet át lehet majd erre szerelni.[2]
Története[szerkesztés]
Fejlesztés[szerkesztés]
Prototípusok[szerkesztés]
Gyártás[szerkesztés]
A típust három fő változatban gyártják. Az első sorozatgyártott változat a Block I volt, a második a Block II, az utolsó pedig a Block III. Utóbbiak gyártását 2019-ben kezdték meg. A három fő változat eltérései mind a sárkányszerkezetben mind pedig az avionikában megmutatkoznak.
2011. április 20-án ünnepélyes keretek között adták át az 500. Super Hornetet az amerikai flottának.[3]
Mérföldkövek:[4]
Típusváltozatok[szerkesztés]
F/A–18E[szerkesztés]
F/A–18F[szerkesztés]
EA–18G Growler[szerkesztés]
Szerkezeti felépítés[szerkesztés]
Sárkány[szerkesztés]
Szárny és vezérsíkok[szerkesztés]
Hajtóművek[szerkesztés]
Futómű és a fékező rendszer[szerkesztés]
Katapultülés[szerkesztés]
Avionika, fegyverrendszer[szerkesztés]
Fedélzeti rádiólokátor[szerkesztés]
Fegyverzet[szerkesztés]
Egyéb függesztmények[szerkesztés]
Ez a típus képessé lett téve a SHARP (Shared Reconnaissance Pod) felderítő konténer hordozására, amely a Tomcat-ek TARPS konténerét váltotta le.
Kiegészítő tüzelőanyag-rendszer[szerkesztés]
Korszerűsítési programok[szerkesztés]
Megrendelő és üzemeltető országok[szerkesztés]
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete[szerkesztés]
Az amerikai tengerészgyalogság (USMC) jelenleg – 2022-ben – még nem üzemelteti a típusváltozatokat. A haditengerészet állományából – az F–35C-k miatt – kivonásra kerülőket fogják átvenni, a C/D Hornetek letárolása idején. A Growlereket a haditengerészet állományával alkalmazzák a tengerészgyalogsági feladatokhoz.
Ausztrál Királyi Légierő[szerkesztés]
Kuvaiti Légierő[szerkesztés]
Harci alkalmazása[szerkesztés]
Veszteségek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A USS George H. W. Bush repülőgép-hordozón települő VFA–87 század 168912. sorozatszámú F/A–18E-je (AJ–302) Michael Tremel sorhajóhadnagy (Lieutenant commander, Lcdr.) vezetésével lelőtte a Szíriai Arab Légierő egyik Szu–22M4-ét 2017. június 18-án. A szír pilóta katapultált. Lásd AFM 2017. augusztus, 6. oldal és AFM 2017. szeptember, 17. oldal.
- ↑ Benedikz, Richard: Advanced Super Hornet Completes Flight Tests. AirForces Monthly.com, 2013. augusztus 28. (Hozzáférés: 2013. szeptember 2.)
- ↑ PEO(T) Public Affairs: U.S. Navy celebrates 500th Super Hornet, Growler program delivery. defpro.com, 2011. április 21. [2012. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 14.)
- ↑ F/A-18E/F Super Hornet Milestones. Boeing.com, 2013. augusztus 28. (Hozzáférés: 2013. szeptember 2.)
Források[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Az F/A-18-asok gyártási sorozatszámai Archiválva 2019. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Négy és feledik generációs vadászrepülőgépek | |
|---|---|
| Prototípusok és meg nem épült repülőgépek | |
További vadászrepülőgépek: Második világháborús • Első generációs • Második generációs • Harmadik generációs • Negyedik generációs • Ötödik generációs | |
.svg){kind=small}
