Főegyházmegyei Könyvtár (Eger)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Főegyházmegyei Könyvtár, Eger
A könyvtár otthona, az egri Líceum
A könyvtár otthona, az egri Líceum
Település Eger
Hely 3300 Eger, Eszterházy tér 1.
Építész(ek) Maximillian Johann Nepomuk Fellner
Tulajdonos Egri főegyházmegye
Elhelyezkedése
Főegyházmegyei Könyvtár, Eger (Heves megye)
Főegyházmegyei Könyvtár, Eger
Főegyházmegyei Könyvtár, Eger
Pozíció Heves megye térképén
é. sz. 47° 54′ 00″, k. h. 20° 22′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 00″, k. h. 20° 22′ 33″
Főegyházmegyei Könyvtár, Eger weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Főegyházmegyei Könyvtár, Eger témájú médiaállományokat.
Johann Lucas Kracker: A tridenti zsinat (freskó, részlet)
Johann Lucas Kracker: A tridenti zsinat (freskó, részlet)
Johann Lucas Kracker: A tridenti zsinat (freskó, részlet)

Az egri Főegyházmegyei Könyvtár nagyterme a Líceum déli oldalának közepén van. A Líceum kápolnája az északi épület közepén, a könyvtárteremmel analóg helyzetben épült.

A termek[szerkesztés]

Mind a nagyterem, mind a kápolna két emelet magas: az első emelet padlószintjétől a második emelet tetőszintjéig nyúlik.

Nagyterem[szerkesztés]

A könyvtár mennyezetének freskója a tridenti zsinatot ábrázolja. Megfestését Eszterházy Károly püspök 1777-ben Kracker János Lukácsra (Johann Lucas Kracker) bízta. A művész még az évben megküldte a megrendelőnek a tervezett kép vázlatát, Eszterházy azonban elégedetlen volt a javasolt koncepcióval: úgy vélte, hogy az pontatlanul mutatja be a zsinat helyszínét és résztvevőit. Javasolta Krackernek, hogy Bécsben próbálja meg begyűjteni azokat az információkat, amik alapján valószerűbbé teheti az ábrázolást. A festő megfogadta a püspök tanácsát, és az új koncepció már Eszterházy tetszését is elnyerte. A képet elemző művészettörténészek valószínűsítik, hogy Kracker nem csak leírásokból, illetve elbeszélésekből ismerhette meg az eseményt és résztvevőit, de sikerült beszereznie valamilyen, korabeli metszetet is. Saját képét, amihez Bécsben hosszadalmasan tanulmányozta a kor ruházatát, viseleteit is, többé-kevésbé a metszetet követve alkothatta meg.

Kracker 1778 tavaszán kezdte el a munkát vejével, Zach Józseffel, és még abban az évben be is fejezték a monumentális alkotást. A munkát úgy osztották meg, hogy Kracker festette a 150 alakot, Zach pedig a hátteret. A bravúros perspektívával festett képnek köszönhetően a terem csaknem sík (mindössze 90 cm-t emelkedő) mennyezete kupolának látszik. Kazinczy Ferenc feljegyezte, hogy amikor Franz Anton Maulbertsch megpillantotta a grandiózus alkotást, elragadtatásában kijelentette, hogy „Én ennyit nem tudok”.

A technikai bravúrt mindenki elismeri, de a freskó művészi értékének megítélése már nem ennyire kedvező; így pl. Garas Klára tanulmánya[1] szerint „hiányzik belőle a lélek és az érzés”.

A kép az egyházi és világi méltóságokat korhű ruhákban és hierarchikus rendben mutatja be, „nem annyira művészi, mint inkább tényszerű” módon.[1] A kép központi figurájaként a bejárati ajtó fölött Alfonso Salmerón (1515–1585) jezsuita szerzetes szónokol. Valószínűsíthető,[2] hogy az abban az időben éppen csak megalakult rend szónoka Eszterházy kívánságára került a fő helyre – a püspök ugyanis 1741–1744 között a nagyszombati jezsuita szemináriumban tanult.

A szónok előtt a valóságnak megfelelően két könyv látható: a Biblia és Aquinói szent Tamástól a Summa Theologica. Az emelvény előtt, a német-római császár és a spanyol király követeként, díszruhában foglal helyet Vergil de Quisiones márki (Luna grófja). Az asztalnál a zsinat titkára, Angelo Massarelli telesi püspök ül.

Salmeróntól balra, a felső sorban ül az a négy bíboros, akik a pápa megbízásából elnököltek a zsinaton, alattuk pedig a nagyhatalmak egyházi követei – köztük Draskovics György pécsi püspök, I. Ferdinánd magyar király megbízottja. Salmeróntól jobbra, az alsó sorban a nagyhatalmak világi küldöttei ülnek, fölöttük különböző érsekek és püspökök, majd a szerzetesrendek vezetői. A résztvevők alakjai teljesen körülölelik a freskó alsó szegélyét; sorukat csak a négy sarokban töri meg egy-egy jelenet:

  • a szónoktól balra a Szent Szűz és a szentek tisztelete
(A gyermekét tartó szűz fölött üvegkoporsóban egy elhunyt szent nyugszik kezében az üdvözülést jelképező pálmaággal; az istenanya előtt egy térdelő koldus imádkozik, a mögötte álló, lándzsás férfi pedig nem más, mint maga Kracker János Lukács);
  • tovább balra a betegek szentségének kiszolgálása;
  • a szónoktól jobbra papszentelés;
  • tovább jobbra könyvcenzúra.
(Azok a művek, amiket a bizottság a hitre ártalmasnak minősített, a földön hevernek, és isten igazságos ítéletének jelképe, a mennyezeten át betörő villám pusztítja el őket. A kártékony könyvekből apró kígyók bújnak elő; a háttérben Luther és Zwingli alakja tűnik fel.)

A kompozíció kupola jellege főként a Zach József festette neogót–romantikus jellegű háttérnek köszönhető. Ez alapvetően elüt a Líceum copf stílusától, viszont megfelel a zsinat egykori helyszíne, a tridenti Santa Maria Maggiore templom reneszánsz architektúrájának.

Berendezése[szerkesztés]

A könyvállványok a teljes belső falfelületet beborítják. A monumentális szerkezetet arányosan tagolja a 7 m magasan körbefutó, ugyancsak fából készült, 105 cm széles, 95 cm magas karzat. Az európai hírű, copf stílusú bútorzatot Fellner Jakab tervezte, és Lotter Tamás egri asztalos készítette el 1778–1780 között. A felvidéki tölgyfából készült, eredeti színében meghagyott állványzat egyik érdekessége, hogy szerkezeti elemeinek rögzítéséhez semmilyen fémet nem használtak. A földszinten 16, az karzaton pedig (ahol nem kellett helyet hagyni az ajtóknak) 19 polcrendszert helyeztek el. A karzatra a könyvtárterek két északi sarkában juthatunk föl egy-egy kőből faragott, 40 lépcsőfokból álló, rejtett csigalépcsőn. A könyvtárhoz tartozik még két kisebb és csak egy emelet magas helyiség is – ezekbe a nagyterem keleti, illetve nyugati falán nyílik egy-egy ajtó. A könyvállványok ezekben is a mennyezetig érnek.

Az épület stílusához minden szempontból alkalmazkodó bútorzatot 24 aranyozott relief-mellkép díszíti; ezek Halblechner Vencel egri szobrász munkái. Az ábrázolt személyek a földszinten, a főbejárattól jobbra haladva:

A karzaton, a főbejárattól jobbra haladva:

Kápolna[szerkesztés]

Az egykori kápolna 1959 óta a könyvtár tulajdona. Itt van a könyvtár könyvraktára, az egykori sekrestye pedig a munkahely: mivel ebben az egy ablakos, túlzsúfolt szobában tárolják a katalógusokat és a kézikönyveket, dolgozzák fel és kölcsönzik a köteteket, az olvasóknak mindössze öt ülőhelyet tudnak biztosítani.

A könyvtár története[szerkesztés]

A könyvtártermet Eszterházy Károly eredetileg egyetemi könyvtárnak szánta; megbízottai több európai nagyvárosban vásároltak számára könyveket. Mivel az egyetem alapítását sem Mária Terézia, sem utóda, II. József nem engedélyezte, az összegyűjtött könyveket az egyházmegye könyvtárába sorolta, és a teremben végül ezt az intézményt helyezte el.

Az állványzat felállítása (1780) után itt helyezték el az összegyűjtött könyveket, de a gyűjtemény még több mint egy évtizeden át zárt maradt. Ez alatt Eszterházy az értékesebb köteteket különféle, a bútorzattal harmonizáló színű állatbőrökbe köttette.

Magyarország második nyilvános könyvtárát 1793. december 28-án, 16 000 kötettel nyitották meg.

1959 óta a könyvtár használja a kápolna termét is.

A gyűjtemény[szerkesztés]

Mozart kézirata a könyvtárban

Ebben a könyvtárban őrzik többek közt Mikes Kelemen Törökországi leveleinek kéziratát, Mozart egyetlen, Magyarországon őrzött levelét és a 15. századi Budai Krónikát is. A gyűjteményt folyamatosan fejlesztik: 2009 őszén 162 800 kiadványt tartottak nyilván 30 nyelven – köztük számos ősnyomtatványt és kódexet.

Az Eszterházy-gyűjtemény[szerkesztés]

A későbbi beszerzésektől elkülönítve tartják nyilván a könyvtár eredeti állományát, az úgynevezett Eszterházy-gyűjteményt. A gyűjteményt alapító Eszterházy Károly két fő megbízottja:

volt.

A püspök még a rendszeres gyűjtés megkezdése előtt, de már Garampi segítségével, Hell Miksa javaslatára vásárolta össze a Líceumban berendezett obszervatórium szakkönyvtárát.

Nagy részt vállalt az állomány gyarapításából Batthyány Ignác egri prépostkanonok, a későbbi gyulafehérvári püspök, aki átkutatta Észak-Magyarország régi könyvgyűjteményeit, és az érdemesnek ítélt könyveket megvásárolta püspökének.

A gyűjtés kezdete előtt Eszterházy konzultált annak stratégiájáról Garampival és néhány más, elismert szaktekintéllyel:

Tanácsukra úgy döntött, hogy a könyvkereskedőktől csak a legszükségesebbnek tartott műveket szerzi be; a többit jóval olcsóbban, hagyatékokból és egyéb aukciókon vásároltatja meg. Az ehhez szükséges olasz-, illetve franciaországi levelezést P. Gazzaniga el is vállalta. Garampi a teológiai és történelmi művek beszerzését koordinálta; egyúttal javasolta Eszterházynak, hogy a világi művek beszerzését bízza a jó családból származó és szorgalmas Jaszvics Bernát volt jezsuita világi papra.

A gyűjtő akció 1781 októberétől 1785 januárjáig tartott – ekkor a pápa bíborossá nevezte ki Garampit, és ő visszatért szülőföldjére.

Az így felvásárolt könyvekért a püspök összesen 18 131 forintot fizetett ki. A könyvtár ezután főleg az Eszterházy alá beosztott papok ajándékaival bővült. A gyűjtemény részének tekintik az 1799-ben elhunyt püspök hagyatékát is, így abban összesen 13 879 mű 20 293 kötete található.

Témacsoportok szerint:

  • hittudomány 4148 mű 5493 kötetben;
  • jogtudomány 2414 mű 2957 kötetben;
  • orvostudomány 514 mű 564 kötetben;
  • történelemtudomány 2525 mű 4804 kötetben;
  • bölcsészet 1426 mű 1963 kötetben;
  • nyelvészet 2682 mű 4042 kötetben;
  • egyéb 305 mű 654 kötetben.

Nyelvek szerint:

  • latinul 8971 mű 11 711 kötetben;
  • németül 2498 mű 3329 kötetben;
  • franciául 1238 mű 3498 kötetben;
  • olaszul 662 mű 1149 kötetben;
  • magyarul 224 mű 251 kötetben;
  • angolul 50 mű 52 kötetben stb;

– összesen 30 nyelven.

A magyar művek mindössze 1,23 %-os aránya a latin nyelv monopol helyzetével, a magyar tudományosság elmaradottságával és a hazai nyomdászat fejletlenségével magyarázható.

Eszterházy nem volt bibliofil; a Líceum könyvtárának összeállításának meghatározó szempontja az egyetemi oktatás segítése, támogatása volt. Éppen ezért számos kódexet, illetve ősnyomtatványt átengedett a munkáját belföldön segítő Batthyány Ignácnak – valószínűleg abban a hitben, hogy ő lesz utóda a püspöki székben. Batthyány azonban Gyulafehérvárott lett püspök, és ezek a ritkaságok a székvárosában alapított Batthyáneumot gazdagítják.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Garas Klára, 1941: Kracker János Lukács 1717–1779. Adalék a Magyarországi barokk festészet történetéhez. Budapest, 52 old.
  2. Antalóczi Lajos, 2001: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története (1793–1996). Főegyházmegyei Könyvtár, Eger kiadványa. ISBN 963 8265 00 0 53 p. 13.

Források[szerkesztés]

  • Antalóczi Lajos, 2001: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története (1793–1996). Főegyházmegyei Könyvtár, Eger kiadványa. ISBN 963 8265 00 0 53 old.