Füst

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nedves szénarakás füstje

Bevezetés, fogalmak[szerkesztés]

A füst fizikai megközelítésben diszperz rendszer, azaz azon jelenség, melynek során a levegőben vagy más gáz halmazállapotú diszperz közegben égés során keletkezett gázok és porlasztott szilárd anyagi részek oszlanak el. Tiszta égés a tüzelőanyag, pl. száraz szén, vagy fa tökéletes égése esetén a szénből szén-dioxid, a hidrogénből vízgőz, az főleg az égéslevegő többi részéből nitrogén és nemesgázok szabadulnak fel, ez esetben a füst szilárd részeket alig tartalmaz, és tulajdonképpen láthatatlan a füstgáz, amíg a vízgőz ki nem csapódik pl. télen. Tökéletlen égéskor (fa‑, szén‑, olajtüzelés, benzinégés stb. esetén) a felszabaduló gázokkal együtt számottevő szilárd anyag is kerül a levegőbe, s részben e diszperz részecskék révén a füst láthatóvá válik. Színe az égés során egymással kölcsönhatásba lépő elemek fizikokémiai tulajdonságaitól függ: a száraz fa vagy a faszén füstje fehér, a nedves fáé vagy a kőszéné világos- vagy sötétszürke (az ilyen füst később lerakódó szilárd részecskéi képezik a kormot), az érctartalmú kohófüst átlátszatlan fekete színű stb.

Füst forrásai, égetési módok[szerkesztés]

Fűtőberendezések, jármű motorok, ipar[szerkesztés]

A füst legtöbb formája kémiai komponensei révén az emberi szervezetre ártalmas, ezért a tüzelőrendszerek egyik legfontosabb része a füstöt a lakótérből, az épületből a szabadba vezető füstelvezető szerkezet, az égéstermék elvezető (füstcsatorna, kémény, füstelvezető kupola stb.). A levegőszennyezettség, a nagyvárosok felett kialakult füstköd (szmog) kialakulásáért az ipari és háztartási füstkibocsátás, illetve a gépjárművek kipufogógáza, tulajdonképpeni füstje felelős. A nagy tömegű ipari füst képződését füstgáz-szűrők, -mosók, -kezelők telepítésével, illetve motorokban ólommentes üzemanyag és részecskeszűrő alkalmazásával lehet megelőzni vagy mérsékelni.

Szabadtéri égetés[szerkesztés]

Mezőgazdaságban, kertekben, szabad térben lehetséges szerves növényi anyagok égetése. Erre vonatkozik az OTSZ (Országos Tűzvédelmi Szabályzat).

Az OTSZ 225. § (1) azt tartalmazza, hogy "Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a lábon álló növényzet, tarló, növénytermesztéssel összefüggésben és a belterületi ingatlanok használata során keletkezett hulladék szabadtéri égetése tilos."

Külterületen viszont szabályozott, felügyelt körülmények között lehet égetni, a fenti OTSZ szerint.

Külön rendeleteket alkotnak településenként eltérő formában az önkormányzatok. Egy önkormányzati rendelet (a belterületi, nem növénytermesztéssel kapcsolatban keletkezett anyagokra) az égetést időponthoz kötheti (évszak, nap, óra), de az általános, országos tűzgyújtási tilalom időszakát, és országos tilalom alá eső anyagok égetését (háztartási szemét, szennyezett hulladék) természetesen kizárja. Ugyancsak általában tilos nedves kerti hulladékot égetni, szeles időben égetni, tüzet őrizetlenül hagyni, kerti hulladékot más területre helyezni. Leégett tüzet/parazsat el kell oltani.

Dohányzás, füstölők[szerkesztés]

A dohányzás, a különféle dohánytermékek (cigaretta, szivar, pipadohány stb.) élvezeti jellegű fogyasztásakor kifejezetten az égéstermékként jelentkező füst belélegzése történik. A beszívott dohányfüst szintén egészségkárosító hatású, amely hatás pl. füstszűrő alkalmazásával enyhíthető.

Ipari füstkibocsátás

Bár a füst elsősorban a szükségszerű tűzgyújtással, égetéssel járó kényelmetlen melléktermék, esetenként kifejezetten előidézése a cél. Természeti népek, főleg észak-amerikai indiánok nagy távolságokból is hatékonyan kommunikáltak egymással füstjelek segítségével. A szertartásos füstölés világszerte, így a magyar népi hitvilágban is az egyik legalapvetőbb mágikus, gonoszűző eljárás volt, s szintén hagyományosan füstöléssel fertőtlenítettek az épületeket, ruhákat, embereket pestis- vagy egyéb járványok idején. A füstölést ma is használják egyes élelmiszeripari termékek, főként hús-, hal- és sajtféleségek ízfokozása, egyben tartósítása céljából, illetve a méhészetben a méhek távoltartására, elbódítására. A harcászatban és a rendészetben ismert a csapatmozgásokat és harci tevékenységeket elrejtő álcázó füst vagy füstfüggöny alkalmazása, illetve az ellenfelet harcképtelenné tevő vagy figyelemelterelő füstgránát bevetése. Az eredetileg a buddhizmushoz kötődő, növényi anyagokból gyártott füstölőt ma világszerte használják nyugtató vagy élénkítő hatású, illatos füstjének köszönhetően.

Égéstermék, füst emissziója[szerkesztés]

Az égéstermékek károsanyag tartalma a levegőbe jutott anyagfajtákra külön mérhető, u.n. emisszió. Az emisszió szabályozása az égetés fajtája szerint eltérő, a dohányzást egészségügyi rendeletek, a kerti égetést az OTSZ, és önkormányzati rendeletek szebályozzák. Az ipari berendezésekre pl. a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet vonatkozik. Tüzelőberendezésekre 140 kW fölött a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet érvényes. Háztartási szilárd tüzelő berendezésekre az (EU) 2015/1185 irányelv vonatkozik, gyakorlati érvényessége csak 2022-től van. Szilárd tüzelésű kazánokra részben kibocsátásra, részben címkézésre tallhatók EU-s előírások, legkorábbi hatálybalépési időpont címkézésre 2017 ápr. 1.

A forgalomban lévő fűtési célú tüzelőberendezésekben többféle módon törekszenek a füstgáz emisszió csökkentésére. A pellelt tüzelésü háztartási kazánokban lefelé irányuló huzam található, alján hamugyűjtő tölcsérrel. Ez mechanikus porleválasztóként működik.

Füstgázventilátorral rendelkező kandallókhoz gyártanak kerámia szűrőket, erősen porózus, habosított anyagból, finom por, hamu és korom kiszűrésére.

Indirekt módon, az égés feltételeinek javításával is lehet csökkenteni az emissziót, ilyen a biztonsági füstgázhőmérséklet korlátozó termosztát, vagy az automatikus kályhaszabályozó (füstgáz mennyiségről, sebességről, és hőmérsékletről), ill. egyes kazánokba beépített lambda-szondás szabályozás.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 243–245. o. ISBN 963-05-1287-4
  • Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 393. o. ISBN 9638577398  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Füst témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]