1946-tól az UTE, illetve a Budapesti Dózsa, 1953-tól az Elektromos, majd 1959-től az Újpesti Dózsa vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban versenyzett, 1955-től 1962-ig mindkét fegyvernemben magyar válogatott volt, de jelentős eredményeket tőrvívásban ért el. Két olimpián vett részt, a magyar tőrcsapat tagjaként 1956-ban harmadik, 1960-ban negyedik helyezést ért el. Legjobb egyéni eredményét az 1957. évi párizsi világbajnokságon érte el, ahol tőr egyéniben és a Czvikovszky Ferenc, Fülöp Mihály, Gyuricza József, Kamuti Jenő, Tilli Endre összeállítású magyar tőrcsapat tagjaként is aranyérmet nyert. Az aktív sportolástól 1962-ben vonult vissza.
A Testnevelési Főiskolán 1972-ben vívó szakedzői, 1977-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. 1960-tól 1975-ig az Újpesti Dózsa vezetőedzője, 1966-tól 1972-ig egyúttal a magyar öttusa-válogatott vívómestere lett. Tanítványai közül Rejtő Ildikó, Marosi Paula és Balczó András olimpiai bajnokok lettek. 1976-tól az OSC (Orvosegyetem Sport Club), 1981-től a kuvaitiAl-Qadsia, majd 1989-től a Budapesti Honvéd vívószakosztályának edzője volt.
↑ abcdA zsűri az elődöntőbe jutott 4 versenyzőt egyaránt győztesnek nyilvánította – miután az elődöntőben a 2 francia és a 2 olasz is egymással vívott volna, de ettől elálltak.
