Föderalista Párt (Amerikai Egyesült Államok)
Föderalista Párt (Federalist Party) | |
![]() | |
Adatok | |
Elnök |
|
Elnökségi tagok |
Alexander Hamilton John Jay John Adams Rufus King John Mrashall |
Alapítva | 1791 |
Feloszlatva | 1824 |
Utódpárt | Nemzeti Republikánus Párt |
Pártújság | Gazette of the United States |
Ideológia |
klasszikus konzervativizmus Hamiltonista |
Politikai elhelyezkedés | szélsőjobboldal, jobbközép |
Hivatalos színei | fekete, fehér |
Amerikai Egyesült Államok politikai élete | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Föderalista Párt (Federalist Party) témájú médiaállományokat. |
A Föderalista Párt volt az első politikai párt az Amerikai Egyesült Államokban. Alexander Hamilton alatt uralta a nemzeti kormányt 1791 és 1801 között. A párt elkezdett visszaesni, még egyszer, az 1812-es háború ellenzésével felemelkedett. A párt ezután szétesett, az utolsó elnöki jelöltüket 1816-ban állították. Konzervatívaknak és üzletembereknek kedvezett, a bankok pártfogói voltak a kormány, a hadsereg ellenében, ezek mellett ellenezték a francia forradalmat is és Nagy-Britanniát preferálták. A párt centralista, föderalista és protekcionista volt.[1][2]
1801-ig irányította a párt a kormányt, mikor a Thomas Jefferson vezette ellenzéki Demokrata-Republikánus Párt többséget szerzett. 1790 és 1794 között bankárok és üzletemberek koalíciójaként. Az egyetlen Föderalista elnök John Adams volt. George Washington szimpatizált a párttal, de hivatalosan egy párt tagja se volt elnöksége során.[3]
Föderalista irányelvek voltak egy Nemzeti Bank létrehozása, tarifák és Nagy-Britanniával jó kapcsolat kialakítása. A párt a legtöbb törvényhozási csatát megnyerte az 1790-es években.[4]
John Adams-kormány (1797-1801)[szerkesztés]
Hamilton bizalmatlan volt John Adamsszel szemben, de nem tudta megállítani indulását a választáson. Az 1796-os elnökválasztáson Adams három elektori szavazattal nyert Thomas Jeffersonnal szemben, aki a kialakított rendszer alapján ennek köszönhetően alelnök lett.[5]
A külügy volt ebben az időben a legfontosabb probléma az időszakban. Adams egyedül hozott döntéseket, nem konzultál se Hamiltonnal, se a párt többi vezetőjével. Többek közt ennek köszönhetően a kabinetje inkább Hamiltonnak felelt, mint neki.[6]
Az adminisztráció egyik legfontosabb munkája az Idegen és Lázadás törvények voltak. A franciákkal egyre rosszabb kapcsolata volt az országnak. 1798-ban elfogadták az Idegen és Lázadás törvényeket, amelyek közül a korábbi lehetőséget adott az elnöknek, hogy az általa túl veszélyesnek talált személyeket deportálja. A Lázadás törvény bűncselekménnyé tette a kormány hamis, botrányos és rosszindulatú kritizálását.[7]
Több republikánus újságszerkesztőt is elítéltek, megbüntettek vagy bebörtönöztek ezen törvények alapján, újságaikat pedig bezárták.[8] Erre válaszként Jefferson és James Madison titokban a Kentucky és Virgina határozatot, amely a két államban alkotmányellenesnek nevezte a törvényeket, ennek köszönhetően érvénytelenítve azokat.
A Föderalisták létrehoztak egy flottát, új fregattokkal és adóemeléssel fizettek érte. Pennsylvaniában ezt követően kitört a Fries-lázadás, mert nem voltak hajlandóak fizetni az új adókat. John Fires-t halálra ítélték hazaárulásért, de Adams megbocsátást nyújtott neki. AZ 1978-as választások idején a párt jól teljesített, de a következő évben belső problémákkal küzdöttek. 1799 elején Adams ki akart szabadulni Hamilton befolyása alól és egy új békeküldetést küldött Franciaországba. A küldetés sikeres volt, amellyel a "Kvázi-háború" véget ért és a hadsereg nagy részét feloszlatták.
Hamilton és Adams nagyon nem kedvelte egymást és a föderalisták a kettőjük között voltak szétválva. Hamiltonnak nem tetszett a politikai hatalmának elvesztése, ezért Charles Pinckney-t támogatta a következő választáson. Ez egy hasadást okozott a párton belül, ami Thomas Jefferson és a Demokrata-Republikánusok győzelméhez vezetett.[9]
Választások[szerkesztés]
Elnökválasztás[szerkesztés]
Választás | Jelöltek | Szavazatok | Elektori szavazás | ||
---|---|---|---|---|---|
Elnök | Alelnök | Százalék | Elektori szavazatok | Helyezés | |
1796 | John Adams | Thomas Pinckney | 53.4 | 71 / 138 | 1 |
1800 | Charles C. Pinckney | 38.6 | 65 / 138 | 2 | |
1804 | Charles C. Pinckney | Rufus King | 27.2 | 14 / 176 | 2 |
1808 | 32.4 | 47 / 176 | 2 | ||
1812 | DeWitt Clinton | Jared Ingersoll | 47.6 | 89 / 217 | 2 |
1816 | Rufus King | John E. Howard | 30.9 | 34 / 217 | 2 |
1820 | Nincs jelölt | 16.2 | 0 / 232 | 2 |
Kongresszus[szerkesztés]
Kongresszus | Év | Szenátus[10] | Képviselőház[11] | Elnök | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Összes | Anti-
Adminisztráció |
Pro-
Adminisztárció |
További | Üres
székek |
Összes | Anti-
Adminisztráció |
Pro-
Adminisztárció |
További | Üres
székek | ||||||
1. | 1789–1791 | 26 | 8 | 18 | — | — | 65 | 28 | 37 | — | — | George Washington | |||
2. | 1791–1793 | 30 | 13 | 16 | — | 1 | 69 | 30 | 39 | — | — | ||||
3. | 1793–1795 | 30 | 14 | 16 | — | — | 105 | 54 | 51 | — | — | ||||
Kongresszus | Years | Összes | Demokrata- | Föderalista | További | Üres
székek |
Összes | Demokrata-
Republikánus |
Föderalista | További | Üres
székek |
Elnök | |||
4. | 1795–1797 | 32 | 11 | 21 | — | — | 106 | 59 | 47 | — | — | George Washington | |||
5. | 1797–1799 | 32 | 10 | 22 | — | — | 106 | 49 | 57 | — | — | John Adams | |||
6. | 1799–1801 | 32 | 10 | 22 | — | — | 106 | 46 | 60 | — | — | ||||
7. | 1801–1803 | 34 | 17 | 15 | — | 2 | 107 | 68 | 38 | — | 1 | Thomas Jefferson | |||
8. | 1803–1805 | 34 | 25 | 9 | — | — | 142 | 103 | 39 | — | — | ||||
9. | 1805–1807 | 34 | 27 | 7 | — | — | 142 | 114 | 28 | — | — | ||||
10. | 1807–1809 | 34 | 28 | 6 | — | — | 142 | 116 | 26 | — | — | ||||
11. | 1809–1811 | 34 | 27 | 7 | — | — | 142 | 92 | 50 | — | — | James Madison | |||
12. | 1811–1813 | 36 | 30 | 6 | — | — | 143 | 107 | 36 | — | — | ||||
13. | 1813–1815 | 36 | 28 | 8 | — | — | 182 | 114 | 68 | — | — | ||||
14. | 1815–1817 | 38 | 26 | 12 | — | — | 183 | 119 | 64 | — | — | ||||
15. | 1817–1819 | 42 | 30 | 12 | — | — | 185 | 146 | 39 | — | — | James Monroe | |||
16. | 1819–1821 | 46 | 37 | 9 | — | — | 186 | 160 | 26 | — | — | ||||
17. | 1821–1823 | 48 | 44 | 4 | — | — | 187 | 155 | 32 | — | — | ||||
18. | 1823–1825 | 48 | 43 | 5 | — | — | 213 | 189 | 24 | — | — |
Források[szerkesztés]
- ↑ Lind, Michael. Hamilton's Republic [1987]. ISBN 0-684-83160-0
- ↑ Clark, Cynthia. Encyclopedia of Tariffs and Trade in U.S. History: The Encyclopedia, volume I [2003]. ISBN 9780313319433
- ↑ Chambers, William Nisbet. Political Parties in a New Nation [1963]
- ↑ Wood, Gordon S.. Empire of Liberty: A History of the Early Republic, 1789–1815 [2009]
- ↑ Weisberger, Bernard A.. America afire: Jefferson, Adams, and the first contested election [2001]
- ↑ Kohn, Richard H.. Eagle and sword: The Federalists and the creation of the military establishment in America, 1783–1802 [1975]
- ↑ Smith, James Morton. President John Adams, Thomas Cooper, and Sedition: A Case Study in Suppression [1955]
- ↑ Franklin, Marc A., Anderson, David A. és Lydski, Lyrissa Barnett. Mass Media Law [2005]
- ↑ Manning, Dauer. The Adams Federalists [1953]
- ↑ U.S. Senate: Party Division. www.senate.gov. (Hozzáférés: 2021. január 9.)
- ↑ Party Divisions of the House of Representatives, 1789 to Present | US House of Representatives: History, Art & Archives (angol nyelven). history.house.gov. (Hozzáférés: 2021. január 9.)
|