Ugrás a tartalomhoz

Fénymag

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fénymag
a növény
a növény
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Kölesformák (Panicoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Köles (Paniceae)
R.Br. (in Flinders)
Nemzetség: Phalaris
L.
Faj: P. canariensis
Tudományos név
Phalaris canariensis
L. (1753)
Szinonimák
  • Phalaris aquatica Delile ex Boiss. [Invalid]
  • Phalaris avicularis Salisb. [Illegitimate]
  • Phalaris canariensis subsp. typica Posp., Fl. Oesterr. Küstenl. 1: 59 (1897), nom. inval.
  • Phalaris canariensis f. bracteata Jansen & Wacht.
  • Phalaris canariensis f. colorata Jansen & Wacht.
  • Phalaris canariensis var. debilis Tocl & Rohlena
  • Phalaris canariensis var. nigra Stokes
  • Phalaris canariensis var. subcylindrica Thell.
  • Phalaris canariensis var. tenuis Jansen & Wacht.
  • Phalaris canariensis var. villosula Jansen & Wacht.
  • Phalaris canariensis f. vivipara Junge
  • Phalaris ovata Moench [Illegitimate]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fénymag témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fénymag témájú médiaállományokat és Fénymag témájú kategóriát.

A fénymag vagy kanáriköles (Phalaris canariensis) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A fénymag őshazája a Kanári-szigetek és a Földközi-tenger térségének nyugati része, köztük Észak-Afrika is. Őshazájára a fényben gazdag mediterráneumra, nemcsak magyar neve, hanem a fény iránti igényessége is emlékeztet. Szívós növényfaj, a hőre, a tápanyagra, a talajnedvességre sem érzékeny, hiszen elvadult állományai találhatók a Kaukázusban. Ezt a növényt, a világszerte termesztik és sok helyen el is vadult. Vad állományai találhatók: az Azori-szigeteken, Dániában, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Belgiumban, Fehéroroszországban, Albániában, Bulgáriában, Horvátországban, Szlovéniában, Franciaországban, Spanyolországban, Észtország, Törökországban, Mexikóban, Kolumbiában, Peruban, Chilében, Argentínában, Hawaiin és Új-Zélandon. A fő fénymagot termesztő országok: Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Csehország, Hollandia és Magyarország.

Megjelenése

[szerkesztés]

Az élőhelyi viszonyoktól függően, a fénymag termete eltérő. Általában a főhajtásokból és mellékhajtásokból álló, merev, sima, felálló szalmaszára 30-100 centiméter magas. Ennek csúcsán fejlődnek ki a tojásdad alakú, felálló, 15-16 milliméter hosszú bugavirágzatok (füzéres fürtvirágzatok). A virágok széllel porozódnak, idegen virágportól termékenyülnek, de kis számban öntermékenyítő egyedek is előfordulnak. A kemény, erősen lapított, szorosan összenyomott füzérkék éréskor széttöredeznek, a pelyvalevelek éréskor szétnyílnak, s a mag könnyen kipereg közülük. A virágból a bibe lép ki előbb, s csak később jelennek meg a porzók. Szemtermésének a fala összenőtt a maghéjjal; a fellevélből alakult toklászok rajta maradnak a termésen.

Termesztése

[szerkesztés]

Magyarországi termesztése tápanyagokban gazdag, jó minőségű talajokon lehet sikeres. Magjának kicsiny mérete miatt kellően eldolgozott, megfelelően tömörített talajban készített magágyat kíván. Április elején, 1-1,5 centiméter mélységben olyan sűrűn vetjük, mint a gabonát. A vetőmagszükséglet 50-55 kilogramm hektáronként. A fénymag tápanyagigényes növény, olyannyira, hogy a vegetáció ideje alatt folyamatos nitrogénellátást kíván. Tenyészideje 110-120 nap; az aratását viaszéréskor gabonakombájnnal végezhetjük. Termése, a talajtól és az időjárástól függően, akár 1-2 tonna hektáronként is lehet.

Fő kártevője az Oulema melanopus nevű bogár, amely ellen azonban foszforsavészteres kezeléssel harcolhatunk.

Mindegyik díszmadarunk szívesen fogyasztja a fénymagot. A fénymag termesztése, főképpen a madáreleségként hasznosított mag iránti kereslet kielégítésének eredménye.

Termelése

[szerkesztés]
Legnagyobb fénymagtermelők
2023
(Számok ezer tonnában)
1.  Kanada 112,2
2.  Thaiföld 36,9
3.  Argentína 36,6
4.  Ausztrália 4,9
5.  Törökország 4,1
6.  Uruguay 3,8
7.  Marokkó 0,093
8.  Mexikó 0,002
..
Föld összesen 198
Forrás: FAO[1]

2023-ban a fénymagot 8 országban termesztették 243 ezer hektár földterületen, és az éves termésmennyisége meghaladta a 198 ezer tonnát. 2013 és 2023 között a fénymag földterülete 199 ezer hektárról 243 ezer hektárra (22,1%) nőtt, míg a termésmennyisége 195 ezer tonnáról 198 ezer tonnára (1,5%) nőtt.[1]

A világ legnagyobb fénymag termelői közé tartozik Kanada (56,4%), Thaiföld (18,6%), Argentína (18,4%), Ausztrália (2,5%) és Törökország (2,1%). Ezek az országok a 2023-as termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2023-ban Kanada egyedül az éves termés több mint felét (56,4%) adták a világ fénymag termelésének.

Legnagyobb exportáló országok Kanada (69%), Argentína (7,6%) és Magyarország (3,1%), míg a legnagyobb importországok az Mexikó (15,9%), Belgium (11,7%) és Brazília (7,7%).

Magyarország nem termeszt fénymagot, így az ország behozatalra szorul. Magyarország főleg Kanadából (56,2%), Ukrajnából (26,6%) és Belgiumból (10,1%) importál fénymagot. A behozott fénymag egy részét tovább értékesíti az ország, főleg Belgium (52,8%), Olaszország (28,2%) és Lengyelország (28,2%) felé.[2]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]