Fénylő császárlégykapó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fénylő császárlégykapó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Császárlégykapó-félék (Monarchidae)
Nem: Myiagra
Faj: M. alecto
Tudományos név
Myiagra alecto
(Temminck, 1827)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fénylő császárlégykapó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fénylő császárlégykapó témájú kategóriát.

A fénylő császárlégykapó (Myiagra alecto) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a császárlégykapó-félék (Monarchidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland ornitológus írta le 1827-ben, a Drymophila nembe Drymophila alecto néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Myiagra alecto alecto (Temminck, 1827) - a Maluku-szigetek északi és középső része
  • Myiagra alecto longirostris (Mathews, 1928) - Tanimbar-szigetek
  • Myiagra alecto rufolateralis (G. R. Gray, 1858) - Aru-szigetek, eredetileg különálló fajnak írták le.
  • Myiagra alecto chalybeocephala (Lesson & Garnot, 1828) - a Pápua-szigetek, Új-Guinea és a Bismarck-szigetek, eredetileg különálló fajnak írták le.
  • Myiagra alecto lucida (G. R. Gray, 1858) - D'Entrecasteaux-szigetek és a Louisiade-szigetek, eredetileg különálló fajnak írták le.
  • Myiagra alecto manumudari (Rothschild & Hartert, 1915) - Manam sziget (Új-Guinea északkeleti partvidéke mentén)
  • Myiagra alecto melvillensis (Mathews, 1912) - Ausztrália északnyugati része
  • Myiagra alecto wardelli (Mathews, 1911) - Új-Guinea déli része és Ausztrália északkeleti és keleti része [2]

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők, mangroveerdők és lombhullató erdők, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 17–19 centiméter, testtömege 20 gramm.[3] A nemek tollazata különbözik.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Főleg rovarokkal táplálkozik, de néha gyümölcsöket, puhatestűeket és rákféléket is fogyaszt.[3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 1.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 1.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 1.)

További információk[szerkesztés]