Fényes Imre
| Fényes Imre | |
| Született |
1917. július 29. Kötegyán |
| Elhunyt |
1977. november 13. (60 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | fizikus |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1943) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (34/2-1-18)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fényes Imre (Kötegyán, 1917. július 29. – Budapest, 1977. november 13.) elméleti fizikus, az egyik legeredetibb, legmélyebb gondolkodású magyar természettudós. Elsősorban a kvantumelmélet, kvantumfizika, mikrofizika, termosztatika területén ténykedett, a fizika nehéz, ámde alapvető kérdéseit feszegette. Hatása a fizikusok gondolkodására elsősorban a problémák igényes megfogalmazására való törekvésben érhető tetten, eredményeit igen sok filozófiai munka is tárgyalja.
Életrajza[szerkesztés]
Egyetemi tanulmányait Budapesten, Debrecenben és Kolozsvárott végezte és ott szerzett 1943-ban doktorátust. 1945-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetét vezette. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem a háborút követő években Petru Groza politikája jóvoltából nyugodt hely volt, ahol lehetett tanítani. A 27 éves tanszékvezető professzor népszerű alakja volt az egyetemnek, hiszen csaknem egykorú volt tanítványaival, aki magától értetődően adta tovább lelkesedését a kvantumelméletért, az új eredményekért.
1950-től a magyar kormány meghívására a debreceni egyetem elméleti fizikai tanszékét vezette 1953-ig. Ebben az időszakban elsőként javasolta a kvantummechanika valószínűségi értelmezését (ld. főbb munkái). 1953-ban áthelyezték az ELTE Természettudományi Karra, ahol 1960-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. 1959-ben a fizikai tudományok doktora lett.
Munkássága a kvantumelmélet, statisztikus fizika és az irreverzibilis termodinamika területét ölelte fel. 1974-ben W. Heisenberggel együtt vezetett egy szemináriumsorozatot Dubrovnikban a kvantummechanika elvi kérdéseiről. Felfedezte az úgynevezett „oszcillációs effektust”, a termodinamikai egyensúly stabilitásának valódi mechanizmusát, valamint korrigálta a Helmholtz és Pauli által megadott termodinamikai variációs elvet és megmutatta az eljárás irreverzibilis esetre való kiterjesztését is (Helmholtz – Fényes - elv).
Számos, a modern fizika eredményeit általánosító filozófiai munkát, didaktikai, valamint tudománynépszerűsítő tanulmányt, művelődéspolitikai eszmefuttatást is írt.
Főbb munkái[szerkesztés]
- A kvantummechanika valószínűségi értelmezése (Budapest, 1952)[3]
- Entrópia (Budapest, 1962)
- Fizika és világnézet (Budapest, 1966)
- Termosztatika és termodinamika (Budapest, 1968)
- Modern fizikai kisenciklopédia (szerk., Budapest, 1971)
- A fizika eredete. Az egzakt fogalmi gondolkodás kialakulása (Budapest, 1980). -- Postumus kiadvány
Emlékezete[szerkesztés]
A Vermes Miklós Országos Fizikus Tehetségápoló Alapítvány Fényes Imre Emlékversenyt rendez.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ I. Fényes (1952). „Eine wahrscheinlichkeitstheoretische Begründung und Interpretation der Quantenmechanik”. Zeitschrift für Physik 132 (1), 81-106. o. DOI:10.1007/BF01338578.
Források[szerkesztés]
- Fényes Imre Archiválva 2013. június 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- https://web.archive.org/web/20141118103917/http://www.mtva.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/1250-fenyes-imre-elmeleti-fizikus-95-eve-szueletett
További információk[szerkesztés]
- Gábos Zoltán: A harmadik erdélyi egyetem fizikusai, Természet Világa 2006. I. különszám. Online hozzáférés Archiválva 2013. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
|
