Fémionok a szervezetben

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az egészség megőrzéséhez ásványi anyagok, azon belül is fémek egész sorára van szükségünk, méghozzá kellő mennyiségben. Az ásványi sók erősítik a csontokat és a fogakat, karbantartják az immunrendszert, és lehetővé teszik, hogy a vitaminok ellássák feladatukat.

Bár a fejlett országokban az étrend az elmúlt évtizedekben egészségesebbé vált, bizonyos ásványi anyagok, így a cink, a kalcium és a vas hiánya továbbra is szinte általános jelenség. Ennek ellenére Európában és Észak-Amerikában száz ember közül legfeljebb ha kettőről mondható el, hogy valamilyen, tápanyaghiány okozta betegségben szenved.

A kutatók 16 ásványi anyagról állapították meg, hogy elengedhetetlenül fontos a szervezet kifogástalan működéséhez. Ahhoz, hogy egy ásványi anyagot nélkülözhetetlennek nyilvánítsanak, el kell látnia legalább egyféle létfontosságú, a növekedést és a fajfenntartást szolgáló funkciót. Az ásványi anyagok az ember testsúlyának mindössze 3-4%-át teszik ki. A makroelemekre, mint a kalcium, magnézium, nátrium és a kálium, viszonylag nagy mennyiségben van szükség. Mikroelemekből, például vasból és cinkből jóval kevesebb is elég. Végül vannak olyan ásványi anyagok, köztük a szelén, a mangán és a jód, amelyek a szervezetben csak nyomokban fordulnak elő - ezeket nyomeleknek nevezzük.

Az egyes élelmiszerekben lévő ásványi anyagok mennyisége gyakran attól függ, hogy mennyi volt belőlük a talajban, amelyen a növény termett, illetve ahol az állat legelt.

Az emberi szervezet ásványianyag-felvevő képességét különféle tápanyagok is befolyásolhatják. A D-vitamin például elengedhetetlen a kalcium felszívódásához, míg a C-vitamint tartalmazó élelmiszerek a vas szervezetbe való bejutását mozdítják elő. Az élelmiszerek más alkotórészei, például a tea tanninja vagy a búzakorpa és a barna rizs fitinsavja gátolja a kalcium, a vas és a cink felszívódását. Ásványianyag-egyensúlyát a szervezet csupán rövid ideig tudja fenntartani. Ha nem jut megfelelő pótláshoz, az izmokban, a májban és a csontokban tárolt részeket éli fel. Ha viszont túl nagy az ásványi anyagok felvétele, a felesleg rendszerint kiürül, s így csekély a szervezet károsodásának veszélye. Mindazonáltal bizonyos ásványianyag-készítmények túladagolása okozhat mérgezést.

Alumínium[szerkesztés]

Az ásványi anyagok nagy része nem jelent veszélyt az egészségre, de ez alól kivétel lehet az alumínium. Nyomokban minden élő szervezetben megtalálható, ám mindeddig nem sikerült kideríteni, hogy van-e bármilyen élettani szerepe. A földkéreg mintegy 8%-ban tartalmazza, a növények - a tea kivételével - mégis feltűnően keveset vesznek fel belőle a talajból. Az emberi szervezetbe került alumínium nagyrészt kiürül. Van olyan feltevés, mely szerint a szervezetbe jutott alumínium agykárosodást okozhat, és súlyosbíthatja például az Alzheimer-kórt, ám ezt sokan vitatják. Alumíniumot adnak az asztali sóhoz, hogy megakadályozzák a sókristályok összetapadását. Kis mennyiségben előfordulhat ez az elem a csapvízben is, minthogy a víztisztításhoz alumínium-szulfátot használnak. Az alumínium-hidroxid számos savlekötő tablettának alkotórésze, s jelentős mennyiségű alumínium kerülhet az alumíniumedényben elkészített savanyúságba, befőttbe és más savas élelmiszerekbe.

Cink[szerkesztés]

Testünk minden szövetében van cink - ez az elem számos enzim lényeges alkotórésze. Szükség van rá a sejtek örökítő anyaga, a DNS megkettőződéséhez, az RNS-molekulák létrejöttéhez és a fehérjeszintézishez. Különösen fontos szerepet játszik a petefészek és a here fejlődésében - a cinkhiány gyermek- és serdülőkorban hátráltatja és a nemi fejlődést. Szükséges az immunrendszer hatékony működéséhez is, olyannyira, hogy már kismértékű hiánya is növeli a fertőzések kockázatát; különösen fontos tehát az idősebbek és a betegek számára, akik védtelenebbek egy sor fertőzés ellen. Cink hiányában romlik az étvágy és az ízérzékelés. A szürkületi látáshoz, valamint az alkohol lebontásához szintén szükség van rá, de cinket igényelnek a szabad gyököket tartalmazó enzimek is.

A cinkmérgezés ritka, és eddig csak olyanoknál fordult elő, akik nagy mennyiségben szednek cinktartalmú kiegészítő készítményeket.

Az egészséges, változatos étrend önmagában is kielégíti a szervezet napi cinkszükségletét. A legtöbb cink a kagylókban, különösen az osztrigában van. A gabonaszemekben is van cink, de állati fehérjékből, húsból, tojásból és tejtermékekből könnyebben felvehető. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy a gabonafélékben a cink jórészt az őrlés során kárba vesző külső rétegekben található, másrészt hogy a gabonaszemek rostanyagában levő fitát (a fitinsav sója) gátolja több ásványi anyag felvételét, így a cinkét is. A vegetáriánus és vegánus étrenden élőknek éppen ezért cinkpótlásra lehet szükségük.

Higany[szerkesztés]

A higany erősen mérgező elem, a vele való tartós érintkezés idegrendszeri károsodást okozhat. Az emberi szervezetben számottevő élettani szerepe nincs. Súlyosan károsítja az agyat, de árt a vastagbélnek és a vesének is, továbbá fejlődési rendellenességeket idézhet elő, kihullanak tőle a fogak, az idegek elfajulnak, és izomremegés is felléphet.

Felvetődött, hogy a fogorvosok által használt higanytartalmú amalgám káros lehet, ám ezt az aggályt az idősebb orvosok és fogorvosok többsége nem osztja, minthogy a fogtöméshez használt amalgám csak igen lassan oldódik. Sok mai fogorvos előnyben részesíti a higanymentes anyagokat.

Már 100 mg higany-klorid is okozhat mérgezést, de ez a mennyiség 200-szorosa annak, amit az átlagos napi étrend tartalmaz. Az ipari országok szennyezett tengereiből származó kagylókban és rákokban azonban veszedelmesen sok lehet a higany, mert felhalmozzák szervezetükben a nehézfémeket. A legtöbb országban szigorú szabályok rögzítik a tengeri állatok nehézfémtartalmának felső határát. A tényleges értékeket rendszeresen ellenőrzik, így a tengeri élelmiszerek nehézfémtartalma miatt nincs ok különösebb aggodalomra.

Kalcium[szerkesztés]

A tejtől és a sajttól kezdve a szardínián át a sötétzöld levélzöldségekig számtalan élelmiszerben van kalcium. Ez az elem fontos alapanyaga a csontoknak és a fogaknak, amelyek a szervezet teljes kalciumkészletének 99%-át tartalmazzák. A maradék 1% nem kevésbé jelentős szerepet játszik a sejtek felépítésében, továbbá a véralvadásban.

A szervezet természetes szabályozórendszerének köszönhetően fölös mennyiségű kalcium ritkán van a vérben, akkor is csak valamilyen betegség vagy D-vitamin túladagolás következtében. Ha viszont a szervezetnek több kalciumra van szüksége, mint amennyit az étrend biztosít, a hiányt a csontozatból pótolja.

Terhesség idején a táplálék kalciumtartalmának nagyobb hányada szívódik fel, kalciumpótlásra tehát nincs szükség, ha a terhes nő kiegyensúlyozott étrenden él. A napi kalciumszükséglet 700 mg, ami például két pohár tej kalciumtartalmának felel meg. Terhes nőknek azonban nem ajánlott túl sok teát, kávét, búzakorpát és sót fogyasztani, mert ezek egyrészt gátolják a kalcium felszívódását, másrészt fokozzák annak kiürítését a szervezetből. Az oxálsavat tartalmazó élelmiszerek (pl. spenót, rebarbara) szintén gátolhatják a kalcium felszívódását.

Kalciumra az idegek és az izmok működéséhez is szükség van. Kalciumkészítményeket szokás fölírni izomgörcsökre, valamint a hát és a csontozat öregedéssel járó bajainak (ízületi panaszok, reuma, csontritkulás) ellenszereként. A csontritkulás a csontszövet mennyiségének csökkenése, ami törékennyé teszi a csontokat. Különösen nőknél gyakori, a változás kora után. A kalciumhiány gyakran D-vitamin-hiánynak tulajdonítható, és gyermekeknél angolkórt okozhat. Jellemző tünetei az óláb vagy ikszláb és a tyúkmell, amelyet a csontok gyengesége okoz. Felnőtteknél csontlágyulás jelentkezhet, ennek tünete a csontfájás, az izomrángás és a gerincoszlop torzulása.

Kálium[szerkesztés]

A sejtek, idegek és izmok kálium hiányában nem láthatnák el feladatukat. A kálium a nátriummal együtt fenntartja a sejtek és szövetek folyadék- és ionháztartását, a szívműködést, és szabályozza a vérnyomást. Káliummal ellensúlyozható a túlzott nátriumbevitel káros hatása (pl. a magas vérnyomás). Alapvető szerepet játszik ez az elem az idegingerületek továbbításában is.

A vér káliumszintjét a hormonok pontosan szabályozzák. A káliumfelesleg rendes körülmények között a vizelettel kiürül. A vesebetegek azonban nem tudnak megszabadulni a többletkáliumtól, ezért nekik kerülniük kell a káliumban gazdag ételeket. Ha a vér káliumszintje túl magas, szívritmuszavar és szívelégtelenség léphet fel, de levertség és izomgyengeség is jelentkezhet. A káliumhiány korai jele a közömbösség, zavartság, gyengeség, nagyfokú szomjúságérzet. Ilyenkor is felléphet szívritmuszavar.

Káliumot a legtöbb növényi eredetű élelmiszer tartalmaz, de legjobb forrásai az avokádó, a kemény héjú gyümölcsök, a magvak, hüvelyesek, teljes kiőrlésű lisztek, aszalt gyümölcsök, valamint a paradicsom, burgonya, banán, narancs.

Króm[szerkesztés]

A megfelelő krómbevitel különösen cukorbetegeknél fontos, ez az ásványi anyag ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sejtek cukorfelvételét elősegítő inzulinszerű anyagok kifejthessék hatásukat. Hasonlóképpen szerepet játszik a króm a vér zsír- és koleszterinszintjének szabályozásában. A krómhiány emelheti a koleszterinszintet. Jó krómforrás a sörélesztő, minden teljes kiőrlésű gabonaféle, a tojássárgája, a sajt és a melasz.

Magnézium[szerkesztés]

A magnézium főként a csontok alkotóelemeként tölt be fontos szerepet, de része van az idegingerületek továbbításában és az izom-összehúzódás folyamatában is. Fontos komponense mintegy 90 enzimnek. A kokarboxiláz és a koenzim-A alkotórészeként közreműködik a táplálék energiává alakításának folyamatában.

A magnéziumhiány ritka, de cukorbetegek, valamint felszívódási zavarokban, lisztérzékenységben és bizonyos vesebetegségekben szenvedők szervezetében a magnézium szintje alacsony lehet. Ha a betegség súlyos hasmenést is okoz, izomgörcsökhöz vagy görcsrohamokhoz vezethet. Francia kutatók vizsgálták a magnéziumhiány és a szívritmuszavarok esetleges kapcsolatát, de a tényleges összefüggést még klinikai kísérleteknek kell alátámasztaniuk.

Az emberi szervezet igen hatékonyan szabályozza a magnéziumszintet. A napi 2 g-on felüli mennyiség már nem szívódik fel. Ha viszont nem jut a szervezetbe elég magnézium, a belekből szinte a teljes mennyiség felszívódik, s a vizelettel kiürített mennyiség is csökken. Magnéziumot nagyon sok élelmiszer tartalmaz; a kiegyensúlyozott étrend fedezi a szükségletet. Fontos magnéziumforrások a teljes kiőrlésű lisztek, az aszalt füge, a kemény héjú gyümölcsök, a hüvelyesek és a zöld levélzöldségek.

Mangán[szerkesztés]

Más mikroelemekhez hasonlóan a mangán is számos feladatot lát el. Jelenléte alapvetően fontos egy sor enzimrendszer működéséhez, különösképpen azokéhoz, amelyek a porcok szintézisében játszanak szerepet. Alkotóeleme a mangán bizonyos, a szabadgyökökkel szemben védő enzimeknek is. Szükség van rá a pajzsmirigyhormon-, nemihormon-, koleszterin- és inzulintermeléshez, valamint a glükóznak a májban való raktározásához és a csontozat egészséges fejlődéséhez.

Az élelmiszerek - különösen a növényi eredetűek - mangántartalma attól függ, mennyi mangán volt a talajban, ahol a növény termett. A kemény héjú gyümölcsök, a barna rizs, a Graham-kenyér, a hüvelyesek és a gabonapelyhek jó mangánforrások.

Mangánhiányt az emberi szervezetben még nem észleltek. A mangánmentes étrenden tartott laboratóriumi állatoknál csontdeformitások léptek fel. Nincs arra vonatkozó adat, hogy az étrendi mangán túlzott bevitele veszélyt jelentene az egészségre.

Ólom[szerkesztés]

Az ólomszennyezés káros az egészségre. A fém (szájon át, illetve a pora-gőzei belégzésével történő) szervezetbe jutását gyerekeknél összefüggésbe hozták a magatartászavarokkal és a gyenge tanulmányi eredményekkel.

Régebben épült házakban az ólomból készült vízvezetékek ólommal szennyezhetik az ivóvizet, különösen olyan vidékeken, ahol a víz lágy. Gyakran a rézcsöveket is ólomtartalmú anyaggal forrasztják össze. A szennyeződéshez elég, ha a víz egész éjszaka az ólomcsőben áll. Az ólomszint már azzal is jelentősen csökkenthető, ha reggel, az első használat előtt egy-két percre jól kieresztjük a vizet. Minthogy az ólom könnyebben oldódik fel a meleg vízben, mint a hidegben, ezért ólomcsöves háztartásban főzéshez is ajánlott mindig hideg vizet használni.

Réz[szerkesztés]

A réz sok enzimnek, például a szabad gyökök okozta károsodás ellen védő szuperoxid-diszmutáznak is fontos összetevője. Nagy szerepe van a szerveket támasztó és azokat elválasztó kötőszövetek kialakulásában - az inakban, porcokban és csontokban viszonylag nagyobb mennyiségben van jelen. A réz nemcsak a csontozat fejlődése szempontjából jelentős, hanem azért is, mert elősegíti a vasnak a táplálékokból való felvételét. A réz hiánya vashiányos vérszegénységhez vezethet, ugyanis a réz teszi lehetővé az elraktározott vaskészletek felhasználását a vörösvérsejtek képződésekor. Szerepe van a bőr és a haj színét meghatározó festékanyag, a melanin előállításában is. Sok réz található a májban, rákban, kakaóban, kemény héjú gyümölcsökben és gombákban; sok más élelmiszerben is jelen van, bár egyenlőtlen eloszlásban. Rézhiány ritkán fordul elő, leginkább koraszülötteknél, rosszul táplált vagy idült hasmenéstől szenvedő csecsemőknél, vagy azoknál, akik felszívódási betegségben szenvednek.

Vas[szerkesztés]

A hemoglobinnak, a test minden részébe oxigént juttató vörösvérsejtek festékanyagának felépítéséhez elengedhetetlenül fontos a vas. A súlyos vashiány - azaz a vérszegénység - jele a légszomj és a szapora légzés, mert ilyenkor a szív kénytelen gyorsabban pumpálni a vért, a tüdő pedig igyekszik fokozni a szervezet oxigénfelvételét. Vasra van szükség egy másik oxigénszállító fehérje, az izmokban található mioglobin előállításához is.

A férfiak és nők vasszükséglete eltérő. A nőknek az első menstruációtól a változás koráig csaknem kétszer annyi étrendi vasra van szükségük, mint a férfiaknak. A vas tartós hiánya vashiányos vérszegénységhez vezethet, aminek tünete a szaporább légzés mellett a fertőzésekre való fokozott hajlam és a fáradékonyság, illetve gyengeség, de árulkodó jele a sápadt bőr is. A vegetáriánusoknál viszonylag gyakran lép fel vashiány. A legjobb vasforrások az állati belsőségek, különösképpen a máj és a vese, de terhes vagy fogamzás előtt álló nők ne fogyasszanak májat, mert túl sok A-vitamin és káros anyag juthat belőle a szervezetükbe. Vas található még a húsfélékben, szardíniában, tojássárgájában és a sötétzöld levélzöldségekben.

Heveny vasmérgezés leginkább akkor lép fel, amikor a gyerekek a vaspótló tablettákat édességnek nézik, és megeszik. Vasmérgezés veszélyének vannak kitéve a vasraktározási betegségben (hemokromatózis) szenvedők is. Ez a viszonylag gyakori öröklődő betegség ezer ember közül háromnál fordul elő, s máj-, illetve szívbetegségeket okoz; ha nem ismerik fel, halálos. Ritka esetekben, amikor a szervezetben hosszú időn át halmozódik a vas, sziderózisnak nevezett vasmérgezés következhet be. Ez az állapot gyakori vérátömlesztés nyomán is kialakulhat, sőt, egyes adatok szerint akkor is, ha valaki tartósan vaskádban érlelt szeszes italt fogyaszt. Sziderózisra utal a bőr jellegzetes szürke színe.

Vasmérgezés gyanúja esetén orvoshoz kell fordulni. Heti 0.5 l vér lebocsátásával és vascsökkentő gyógyszerekkel normalizálható a vérben levő vas mennyisége, és így a súlyos szövődmények megelőzhetők.