Féloldali hallásvesztés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A féloldali hallásvesztés vagy féloldali siketség a csak az egyik fület érintő halláskárosodás. Habár hivatalosan nem számít fogyatékosságnak, de megnehezíti az irányhallást, a sérült oldalról hallott beszéd megértését, és zajos környezetben az akárhonnan jövő beszéd megértésében nehézséget okozhat.[1][2] Csendes környezetben majdnem olyan jól hallhat az érintett, mintha a másik füle is jól működne.[1]

Okozhatja fizikai sérülés, akusztikus neuróma, kanyaró, mumpsz, labirintitis, fejlődési rendellenesség, Ménière-kór, agyhártyagyulladás vagy mastoiditis.

Egy 1998-ban az Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálat szerint ezer iskoláskorú gyerek közül 6-12-nek volt valamekkora féloldali hallásvesztése, és közülük 0-5 féloldali siket volt. A becslések szerint 391 000 iskoláskorú gyermeknek volt féloldali halláscsökkenése.[3]

Féloldali siketség[szerkesztés]

Féloldali siketség az a féloldali hallásvesztés, amelynek mértéke eléri a siketség határát, tehát a 90 dB-t. Az érintett ekkor tényleg csak az egyik fülével hall.

Kutatások kimutatták, hogy háttérzajban különösen nehéz így megérteni a beszédet. Ugyanolyan erősségű háttérzajban a féloldali siketek a beszélgetésnek csak nagyjából a harmadát, 30-35%-át tudták megérteni.[4] Több erőfeszítésbe kerül nekik a kommunikáció.[5] Ha nem tudják kompenzálni hátrányukat helyezkedéssel vagy szájról olvasással, akkor nehezen követik a csoportos beszélgetéseket, és a dinamikus odafigyelést igénylő helyzeteket is nehezebben követik.[6]

Ez az állapot azzal is megnehezíti a hallást, hogy rontja a hang forrásának térbeli meghatározásának lehetőségét akár az irányról, akár a távolságról volt szó. Egy Speech, Spatial and Qualities of Hearing Scale (SSQ)-t használó felmérésben még a kétoldali nagyothallóknál is rosszabbul szerepeltek a féloldali siketek.

Következményei lehetnek:

  • Ingerlékenység
  • Stressz
  • Gyakori fejfájás
  • Elszigeteltség
  • Nyugtalanság még csendes környezetben is
  • Nehézség annak meghatározásában, honnan jön a hang
  • Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar téves diagnózisa
  • Mások személyes terének és hangulatának figyelmen kívül hagyása
  • A hangmélység hiánya: a háttérzajokat az agy félreértelmezi, így különösen zavaróvá válnak. Hasonlít ahhoz, mintha zajos környezetben hallgatnánk mono tévét, vagy telefonon beszélgetnénk valakivel, aki zajos környezetben van.
  • Képtelenség a háttérzajok kiszűrésére, vagy szelektíven követni egy hangot.
  • Idegi eredetű hallásvesztés esetén fülzúgás, aminek magassága és hangereje fáradtság vagy stressz hatására megemelkedhet. Ez tovább nehezíti a beszédértést és rontja a beilleszkedés esélyeit.

Magyarországon az egyik fülére teljesen siket személy - éves jelképes tagsági díj megfizetése ellenében - jogosult a Siketek és Nagyothallók Országos Szervezete (SINOSZ)[7] tagságára, mellyel számos kedvezményt, többek között ingyenes helyi közlekedést, 90%-kal csökkentett árú távolsági közlekedést vehetnek igénybe. A tagság feltételei többek között:  "Hallásveszteségének átlaga a 250, 500, 1000 és 2000 Hz frekvenciákon a jobban halló fülön a 40 dB-t meghaladja, vagy a rosszabbul halló fülön az átlag eléri a 80 decibelt."[8]

Kezelése[szerkesztés]

Az idegrendszer alkalmazkodása nem segít a féloldali hallásvesztésen.[2] A hagyományos módszerek: helyezkedés, szájról olvasás mellett gyártanak hallókészülékeket speciálisan a féloldali hallásvesztés kisegítésére.

A Contralateral Routing of Signals (CROS) hallókészülékek a sérült fülbe érkező hangokat az ép fülbe vezetik. Több különböző típusuk van:

  • A hagyományos CROS tartalmaz egy mikrofont a sérült fülnél és egy erősítőt az ép fülnél. A kettőt vagy dróttal kötik össze hátul, vagy drót nélküli kommunikációval kapcsolják össze. Néha szemüvegbe építik. A kétoldali hallókészülékekhez hasonlóan néz ki.
  • A CIC csontvezetéses CROS egy, a fülcsatornába (CIC) épített csontvezetéses hallókészülék. A rossz fülbe mélyére egy hagyományos légvezetéses hallókészüléket ültetnek. A jó fül a fülcsatorna csontos falának és a középfülnek a rezgését veszi át. A hangokat ide a csontvezetés közvetíti.
  • BAHA csontvezetéses[9] CROS Bone Anchored Hearing Aid (BAHA): sebészeti úton beültetett talapzat, ami csontvezetéssel közvetíti a hangot a jó fülbe, és a jó fül csigáját ingerli.
  • Szájon keresztüli csontvezetés, ami a fogakon át vezeti a hangot. Az egyik komponens egy hagyományos fül mögötti hallókészülék, ami vezeték nélkül kapcsolódik a szájban hordott, fogszabályzóra emlékeztető másik komponenshez.[10]

2012-ben csak egy kis méretű összehasonlító vizsgálat eredménye volt ismert.

A BAHA rendszerek vizsgálata azt mutatta ki, hogy erősen függnek az alany csontvezetésétől.[11] Egy másik vizsgálat szerint az irányhallás nem javult, de a fej árnyékoló hatása csökkent.[12]

Következményei[szerkesztés]

Hagyományosan úgy tekintették, hogy a féloldali halláscsökkenés nem okoz komolyabb problémát. Azonban a kutatások kimutatták, hogy a féloldali halláscsökkenéses iskolás gyerekek rosszabbul tanulnak, és gyakoribb köztük a viselkedési zavar.

A sztereo zenehallgatáskor csak az egyik csatornát tudják kihasználni, így a zene fele elvész. Vagy csak a magas, vagy csak a mély hangokat tudják hallani, de együtt soha, vagy csak a hangszerek egy részét hallhatják. Ezen segítenek azok a fülhallgatók, amelyek kapcsolgathatók a mono és a sztereo üzemmód között. Ilyen például az Apple iPhone-ja.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Sargent EW, Herrmann B, Hollenbeak CS, Bankaitis AE (2001. July). „The minimum speech test battery in profound unilateral hearing loss”. Otol. Neurotol. 22 (4), 480–6. o. PMID 11449104.  
  2. ↑ a b Welsh LW, Welsh JJ, Rosen LF, Dragonette JE (2004. December). „Functional impairments due to unilateral deafness”. Ann. Otol. Rhinol. Laryngol. 113 (12), 987–93. o. PMID 15633902.  
  3. ↑ Lee DJ, Gómez-Marín O, Lee HM (1998. August). „Prevalence of unilateral hearing loss in children: the National Health and Nutrition Examination Survey II and the Hispanic Health and Nutrition Examination Survey”. Ear Hear 19 (4), 329–32. o. PMID 9728728.  
  4. ↑ Christensen L, Richter GT, Dornhoffer JL (2010. Feb). „Update on bone-anchored hearing aids in pediatric patients with profound unilateral sensorineural hearing loss”. Archives of otolaryngology - head & neck surgery 136 (2), 175–7. o.  
  5. ↑ Bess FH, Tharpe AM (1986. February). „An introduction to unilateral sensorineural hearing loss in children”. Ear Hear 7 (1), 3–13. o. PMID 3512353.  
  6. ↑ Noble W, Gatehouse S (2004). „Interaural asymmetry of hearing loss, Speech, Spatial and Qualities of Hearing Scale (SSQ) disabilities, and handicap”. International journal of audiology 43 (2), 100–14. o. PMID 15035562.  
  7. ↑ Főoldal. SINOSZ. (Hozzáférés: 2016. március 11.)
  8. ↑ Tagfelvétel. SINOSZ. (Hozzáférés: 2016. március 11.)
  9. ↑ Cochleáris Implantátum és Baha Tudásközpont - Baha. www.cochlearimplantaltak.hu. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 11.)
  10. ↑ doi:10.1055/s-0030-1268037
  11. ↑ Stenfelt S (2005. March). „Bilateral fitting of BAHAs and BAHA fitted in unilateral deaf persons: acoustical aspects”. Int J Audiol 44 (3), 178–89. o. PMID 15916119.  
  12. ↑ Hol MK, Bosman AJ, Snik AF, Mylanus EA, Cremers CW (2005. September). „Bone-anchored hearing aids in unilateral inner ear deafness: an evaluation of audiometric and patient outcome measurements”. Otol. Neurotol. 26 (5), 999–1006. o. PMID 16151349.  
  13. ↑ http://www.apple.com/accessibility/iphone/hearing.html

Külső linkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Féloldali_hallásvesztés&oldid=24876689”