Félidős választások az Amerikai Egyesült Államokban
| Az Amerikai Egyesült Államok politikai élete |
|---|
 |
| Szövetségi kormány |
| Az Amerikai Egyesült Államok választási rendszere |
| Politikai pártok |
| Tagállamok kormányzata |
Az Egyesült Államokban a félidős választásokat az elnök négyéves hivatali idejének felénél, november első hétfőjét követő kedden tartják. A félidős választások során megválasztható szövetségi tisztségek közé tartozik az Egyesült Államok képviselőházának mind a 435 képviselői széke, valamint az Egyesült Államok szenátusának 100-ból 33 vagy 34 széke.
Ezenkívül az 50 amerikai állam közül 34 államban a félidős választásokon négy évre választják meg a kormányzót, Vermontban és New Hampshire-ben pedig két évre mind a félidős, mind az elnökválasztással egyidőben. Így 36 kormányzót választanak félidős választásokon. Számos államban ilyenkor választják meg az állami törvényhozás tisztségviselőit is. Önkormányzati szinten is tartanak választásokat. A szavazólapokon számos polgármester, más helyi közhivatalok, valamint széles választékú polgári és törvényhozói kezdeményezések szerepelnek.
A rendkívüli választásokat gyakran a rendes választásokkal együtt tartják,[1] így további szenátorokat, kormányzókat és más helyi tisztviselőket lehetséges választani részleges ciklusokra.
A félidős választásokon a választási részvétel történelmileg alacsonyabb, mint az elnökválasztásokon. Míg az utóbbiak esetében a részvételi arány az elmúlt 60 évben 50-60% körül volt, addig a félidős választásokon a szavazásra jogosultaknak csak 40%-a jár el szavazni.[2] Történelmileg a félidős választásokon az elnök pártja gyakran veszít székeket a Kongresszusban, és gyakran előfordul az is, hogy az elnök ellenfelei megszerzik a Kongresszus egyik vagy mindkét házának irányítását.[3]
Háttér
[szerkesztés]Míg az Egyesült Államok alkotmányának II. cikke 1. szakaszának 1. pontja az amerikai elnök hivatali idejét négy évre határozza meg, addig az I. cikk 2. szakaszának 1. pontja a képviselőházba választott kongresszusi tagok hivatali idejét két évre. Az I. cikk 3. szakaszának 1. pontja aztán hatéves terminust határoz meg az Egyesült Államok szenátusába választott képviselők számára, a 2. pont pedig három "osztályra" osztja a kamarát, hogy a képviselői helyek körülbelül egyharmadát kétévente válasszák meg.[4]
Számos állami és helyi önkormányzati tisztségre vonatkozó választásokat a félidős választások idején tartanak, elkerülve az elnökválasztás árnyékolását vagy befolyását. Mégis, számos állami és helyi önkormányzat inkább teljesen elkerüli az elnöki és félidős éveket, és a helyi választásokat a páratlan számú, „évközi évekre” időzíti.[5]
Történelme
[szerkesztés]A félidős választásokat a hivatalban lévő elnök és/vagy a hivatalban lévő párt teljesítményéről szóló „felmérésnek” tartják.[6][7]
A hivatalban lévő elnök pártja általában veszít a félidős választásokon:[8] a második világháború óta az elnök pártja átlagosan 26 képviselői széket veszített a képviselőházban, és átlagosan négyet a szenátusban.[9]
Ráadásul, a közvetlen félidős választások bevezetése óta csak nyolc ilyen választáson (Woodrow Wilson, Franklin D. Roosevelt, John F. Kennedy, Richard Nixon, Bill Clinton, George W. Bush, Donald Trump és Joe Biden) nyert az elnök pártja széket a képviselőházban vagy a szenátusban, és ezek közül csak kettőn (1934, Franklin D. Roosevelt és 2002, George W. Bush) nyert az elnök pártja mindkét házban.
Az elnök második félidős választása alatt az elszenvedett veszteségek általában jelentősebbek, mint az első félidős választások alatt.[10]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ A pártok árnyékolása azt mutatja, hogy az adott választás után melyik párt irányítja a kamarát.
- ↑ A nyereség/veszteség számok a Föderalista Pártra (1794) vonatkoznak.
- ↑ A nyereség/veszteség számok a Jackson-ellenes frakciójára vonatkoznak.
- ↑ A nyereség/veszteség számok a Jackson-párti frakcióra vonatkoznak.
- ↑ Tylert 1840-ben a whig pártból választották meg, de 1841-ben kizárták. A nyereség/veszteség adatok a Whig pártra vonatkoznak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dewhirst, Robert. Encyclopedia of the United States Congress. New York: Infobase Publishing, 138. o. (2007). ISBN 978-0816050581
- ↑ Demand for Democracy. The Pew Center on the States. [2010. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
- ↑ Busch, Andrew. Horses in Midstream. University of Pittsburgh Press, 18–21. o. (1999. november 27.)
- ↑ Waxman: Why Do Midterm Elections Even Exist? Here's Why the Framers Scheduled Things This Way. Time, 2018. november 5. (Hozzáférés: 2022. október 15.)
- ↑ „Why These 5 States Hold Odd-Year Elections, Bucking The Trend”, NPR, 2019. november 4.
- ↑ „A Voter Rebuke For Bush, the War And the Right”, Washington Post , 2006. november 8. (Hozzáférés: 2010. május 26.) „Bush and senior adviser Karl Rove tried to replicate that strategy this fall, hoping to keep the election from becoming a referendum on the president's leadership.”
- ↑ „Election '98 Lewinsky factor never materialized”, CNN, 1998. november 4. „Americans shunned the opportunity to turn Tuesday's midterm elections into a referendum on President Bill Clinton's behavior, dashing Republican hopes of gaining seats in the House and Senate.”
- ↑ Crockett, David. The Opposition Presidency: Leadership and the Constraints of History. College Station: Texas A&M University Press, 228. o. (2002). ISBN 1585441570
- ↑ Skelley, Geoffrey: Why The President’s Party Almost Always Has A Bad Midterm (amerikai angol nyelven). FiveThirtyEight, 2022. január 3. (Hozzáférés: 2025. május 25.)
- ↑ Explaining Midterm Election Outcomes: A New Theory and an Overview of Existing Explanations
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az United States midterm election című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.