Ezüst-tiocianát
| ezüst-tiocianát | |||
 Az ezüst-tiocianát szerkezeti képlete | |||
 Az ezüst-tiocianát pálcikamodellje | |||
| IUPAC-név | ezüst(I)-tiocianát, ezüst-tiocianát | ||
| Más nevek | ezüst-szulfocianid[1] | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 1701-93-5 | ||
| PubChem | 74345 | ||
| ChemSpider | 66941 | ||
| EINECS-szám | 216-934-9 | ||
| |||
| InChIKey | RHUVFRWZKMEWNS-UHFFFAOYSA-M | ||
| UNII | S44O8TME5U | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | AgSCN | ||
| Megjelenés | színtelen kristályok | ||
| Szag | szagtalan | ||
| Olvadáspont | 170 °C (bomlik[3]) | ||
| Oldhatóság (vízben) | 0,14 mg/L (19,96 °C) 0,25 mg/L (21 °C) 6,68 mg/L (100 °C)[1] | ||
| Oldhatóság | nem oldódik savakban (reagál),[4] kivéve töményen, acetátokban, vizes nitrátokban[1] | ||
| Oldhatóság (ezüst-nitrát) | 43,2 mg/L (25,2 °C, 3 nAgNO3/H2O)[1] | ||
| Oldhatóság (kén-dioxid) | 14 mg/kg (0 °C)[3] | ||
| Oldhatóság (metanol) | 0,0022 mg/kg[3] | ||
| Mágneses szuszceptibilitás | −6,18·10−5 cm³/mol[2] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | monoklin, mS32 (293 K)[5] | ||
| Tércsoport | C2/c, No. 15 (293 K)[5] | ||
| Rácsállandó | a = 8,792(5) Å Å, b = 7,998(5) Å Å, c = 8,207(5) Å (293 K)[5] Å | ||
| Rácsállandó-szög | α = 90°, β = 93,75(1)°, γ = 90° | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
88 kJ/mol[3] | ||
| Standard moláris entrópia S |
131 J/mol·K[3] | ||
| Hőkapacitás, C | 63 J/mol·K[3] | ||
| Veszélyek | |||
| NFPA 704 |  0
2
0
| ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az ezüst-tiocianát a tiociánsav ezüst sója, képlete AgSCN.
Szerkezete[szerkesztés]
Az AgSCN monoklin, elemi celláját 8 molekula alkotja. Az SCN− ion szerkezete szinte teljesen lineáris, a kötésszög 179,6(5)°. A gyenge Ag···Ag kölcsönhatás távolsága 324,9(2) pm és 333,8(2) pm közötti.[5]
Előállítása[szerkesztés]
Ezüst-nitrát és kálium-tiocianát reakciójával állítják elő.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Comey, Arthur Messinger. A Dictionary of Chemical Solubilities: Inorganic, 2nd, The MacMillan Company, 884. o. (1921. február 1.)
- ↑ a b CRC Handbook of Chemistry and Physics, 90th, CRC Press (2009). ISBN 978-1-4200-9084-0
- ↑ a b c d e f Anatolievich, Kiper Ruslan: silver thiocyanate. http://chemister.ru . (Hozzáférés: 2014. július 19.)
- ↑ a b c d Sigma-Aldrich Co., Silver thiocyanate
- ↑ a b c d e (2003) „Refinement of the crystal structure of silver(I) thiocyanate, AgSCN”. Zeitschrift für Kristallographie - New Crystal Structures 218 (JG), 263–264. o, Kiadó: Oldenbourg Wissenschaftsverlag GmbH. DOI:10.1524/ncrs.2003.218.jg.285. ISSN 2197-4578.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Silver thiocyanate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
