Ezüst selyemmajom
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Mico argentatus (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ezüst selyemmajom témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüst selyemmajom témájú médiaállományokat és Ezüst selyemmajom témájú kategóriát. |
Az ezüst selyemmajom (Mico argentatus) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.
A régebbi rendszerbesorolások még önálló családként sorolták be Callitrichidae néven. Korábban ezt a fajt is a Callithrix nembe sorolták.
Megjelenése[szerkesztés]
Kis termetű, feltűnően világos és igen karcsú testfelépítésű majom, nagyon hosszú farokkal. Testhossza 18–28 cm, farokhossza 26–38 cm, testtömege 300–400 gramm. A barna vagy fekete színű farok elüt a fehér, ezüstös vagy világosbarna színű, rövid szőrzettől. A szőrzet gyakran ezüstös árnyalatú és a faroktő irányában sötétedik. Az arc a fehér színű egyedeknél vöröses vagy fehér, a sötét színváltozatúaknál viszont barna. A fülek szőtteknek, és kiállnak a szőrzetből. A has az ezüstös színváltozatúnál fehéres, a sötétebbek esetében barnás.
Előfordulása[szerkesztés]
Az Amazonas torkolat-vidékétől délre, a folyó mentén felfelé Xingúig, a középső Madeira-szakasztól Kelet-Bolíviáig és Mato Grossóig, azonban a főfolyástól csak délkeletre él. Közeli rokona a Santarém-selyemmajom (Mico humeralifer) elterjedési területe az Amazonas középső része és a Madeira folyó torkolata között helyezkedik el.
A többi selyemmajomfajtól (Callithrix és Mico nem) elkülönült helyen él.
Az amazóniai esőerdők peremrészein, a folyópart délkeleti részének tisztásain és erdősávjaiban, Bolíviában és Mato Grossóban, de az Amazonas alsó szakaszán a zárt trópusi esőerdőkben is előfordul.
Alfajai[szerkesztés]
- Mico argentatus argentatus – szőrzete ezüstfehér, Párában, az elterjedési terület északi, Amazonashoz közeli részén fordul elő,
- Mico argentatus melanura – szőrzete barnás színű, Mato Grossóban, Rondoniában és Kelet-Bolíviában él.
Életmódja[szerkesztés]
Kisebb csoportokban él, melyek többnyire egyetlen szülőpárból és azok különböző korú utódjaiból állnak.
Legszívesebben a fákon tartózkodik, azonban a füves vidékekre is ellátogat, a facsoportok széleitől azonban nem távolodik el túlságosan. Természetes környezetében ez a kis – feltűnőnek tetsző – ezüstös majom csak nehezen fedezhető fel, mivel remekül álcázza magát a fatörzsek világos, gyakran szinte fehéres kérgén.
A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is.
Egy csoport territóriuma 30-60 hektár között változhat. Ennek függvénye, hogy hány gyümölcstemő fa van benne. Táplálékuk java része fanedvekből áll. Emellett fogyaszt gyümölcsöt, illetve rovarokat, pókokat és madártojásokat is.
Szaporodása[szerkesztés]
A csoportban kizárólag egyetlen pár szaporodik. A nőstény évente egyszer, mintegy 150 napos vemhessége után egy-három utódot hoz a világra, a legjellemzőbb azonban a két utódos ikerszülés. Születés után az apa veszi át az utódok hordozását és később is csak a szoptatás idejére adja át a kicsiket az anyállatnak. Később, ahogy a kölykök fejlődnek, a csoport többi tagja (akik többnyire a kölykök idősebb testvérei) is részt vesz gondozásukban, olykor átveszik szállításukat az apaálattól, vigyáznak rájuk, játszanak velük és megtanítják őket az önálló táplálékszerzésre. Az utódok mintegy két év alatt lesznek ivarérettek.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Jóllehet az ezüst selyemmajom csupán Amazónia déli részének egyik erősen behatárolt területén fordul elő, gyakorinak mondható. Mivel nem csak esőerdőkben él, hanem a másodlagos erdőkben és a bozótosokban is megtalálja életfeltételeit, kevésbé veszélyeztetett faj.
Fogságban ritkán tartott faj, Jelenleg Magyarországon csak a Szegedi Vadasparkban található, egy kisebb csoportját gondozzák ott.
Források[szerkesztés]
- Groves, Colin (16. November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 153. ISBN 0-8018-8221-4.
- Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
- Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2th edition, 1989, vol. II. ISBN 0-07-909508-9
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
- Kép
