Ezüstös orrszarvúmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ezüstös orrszarvúmadár
Ceratogymna brevis JA.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes)
Család: Szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae)
Nem: Bycanistes
Faj: B. brevis
Tudományos név
Bycanistes brevis
(Friedmann, 1929)
Szinonimák

Ceratogymna brevis

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ezüstös orrszarvúmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstös orrszarvúmadár témájú médiaállományokat és Ezüstös orrszarvúmadár témájú kategóriát.

Az ezüstös orrszarvúmadár vagy ezüstös szarvascsőrű (Bycanistes brevis) a madarak (Aves) osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.

Egyes rendszerbesorolások a Ceratogymna nembe sorolják Ceratogymna brevis néven.

Előfordulása[szerkesztés]

Etiópia, Kenya, Malawi, Mozambik, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Szudán, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Kóborlásai során eljut Eritreába is.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 76-80 centiméter, testtömege 1300 gramm. Nagy csőre van, a tetején egy jókora kinövéssel. Arcrészén ezüstös tolldíszek találhatóak. Hasa alja és farka vége fehér, a madár többi tolla kékesfekete.

Életmódja[szerkesztés]

Gyümölcsöket, egyéb terméseket és néha rovarokat fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

A pár megfelelő nagyságú odút keres, majd a tojó betelepszik, a hím elkezdi sárral betapasztani a lyukat, egészen addig folytatja, amíg csak egy kis nyílás marad, ahol a táplálékot be tudja adni. A tojó 2 tojást rak, melyen 45 napig kotlik, a kikelt fiókák még 60 napig az odúban maradnak, majd a tojó a csőrével feltöri a megkeményedett sárfalat.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]