Ezüstös orrszarvúmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Ezüstös orrszarvúmadár
Silvery-cheeked Hornbill RWD3.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes)
Család: Szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae)
Nem: Bycanistes
Faj: B. brevis
Tudományos név
Bycanistes brevis
(Friedmann, 1929)
Szinonimák
  • Ceratogymna brevis
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ezüstös orrszarvúmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstös orrszarvúmadár témájú médiaállományokat és Ezüstös orrszarvúmadár témájú kategóriát.

Az ezüstös orrszarvúmadár vagy ezüstös szarvascsőrű (Bycanistes brevis) a madarak (Aves) osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Herbert Friedmann amerikai ornitológus írta le 1929-ben, Bycanistes cristatus brevis néven. Sorolták a Ceratogymna nembe Ceratogymna brevis néven is.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Etiópia, Kenya, Malawi, Mozambik, Szudán, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Kóborlásai során eljut Eritreába is. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 70 centiméter, testtömege 1050-1450 gramm.[5] Nagy csőre van, a tetején egy jókora kinövéssel. Arcrészén ezüstös tolldíszek találhatóak. Hasa alja és farka vége fehér, a madár többi tolla kékesfekete.

Életmódja[szerkesztés]

Gyümölcsöket, egyéb terméseket és néha rovarokat fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

A pár megfelelő nagyságú odút keres, majd a tojó betelepszik, a hím elkezdi sárral betapasztani a lyukat, egészen addig folytatja, amíg csak egy kis nyílás marad, ahol a táplálékot be tudja adni. A tojó 2 tojást rak, melyen 45 napig kotlik, a kikelt fiókák még 60 napig az odúban maradnak, majd a tojó a csőrével feltöri a megkeményedett sárfalat.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 28.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 28.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 28.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 28.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 28.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]