Exohold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Exobolygó földszerű holdja fantáziarajzon
Exobolygó kelése egy lakható holdjának felszínéről nézve

Az exohold olyan hold, amely exobolygó (más bolygórendszer bolygója) körül kering. Bár teljesen biztos, hogy a nagyszámú exobolygó körül számtalan exohold kering, napjaink tudományos lehetőségei között az exobolygók felfedezése is nehéz feladatnak számít, a körülöttük keringő holdak felfedezése pedig a technika jelenlegi színvonala mellett nem lehetséges. A közeljövőben azonban több, kifejezetten az exobolygók felfedezésére kifejlesztett űrtávcső felbocsátása esedékes (elsőként a Kepler űrtávcső, melyet 2009. március 7-én indítottak), melyek adatsorainak elemzésével -kivételesen szerencsés esetekben- pár hold megtalálható.

Keresésük timing-módszerrel[szerkesztés]

Az exoholdak keresésére leginkább alkalmas módszer (amelyet a Szegedi Tudományegyetemen dolgozó kutatók dolgoztak ki,[1] és a Kepler űrtávcső esetében alkalmazni terveznek) a timing-módszer (ejtsd: tájming). Ebben az esetben a csillag körül fedési módszerrel felfedezett exobolygó szabályos időnként (keringésenként) elhalad a csillag és a földi megfigyelő között, a csillag így elhalványodik. Amennyiben a bolygó körül hold kering, a hold gravitációs hatása miatt a bolygó hol egy kicsit korábban, hol egy kicsit később fedi el a csillagot, ami a csillagfedés idejét vagy mértékét kis mértékben megváltoztatja, ez pedig a közeljövő távcsöveivel kimutatható lesz, különösen a viszonylag kis tömegű exobolygók körül keringő nagy tömegű holdak esetében, mert a pályaháborgás itt a legkönnyebben kimutatható. Az sem kizárt, hogy a csillag közeli lakható övezetben hamarabb ki lehet mutatni lakható holdakat, mint bolygókat.[2] Az exoholdakéhoz hasonló elváltozásokat más jelenségek is okozhatnak, a bolygópálya kismértékű elváltozását okozhatja például a bolygó periasztronjának precessziója, csillagfoltok, más bolygók gravitációs hatása is, de a zavaró jelenségek kiszűrésében segítséget jelenthet a fedés pontos idejének így az átvonuló bolygó sebességének megállapítása, aminek a hold hatására szintén változnia kell.[3]

Keresésük az infravörös tartományban[szerkesztés]

Egy másik elképzelés szerint a csillag-bolygó párost infravörös tartományban megfigyelve (így a bolygó kevésbé halvány a csillaghoz képest, mert sugárzási maximuma a felszínén uralkodó alacsonyabb hőmérséklet miatt az infravörös tartományba esik), a körülötte keringő, légkör nélküli hold által okozott eltérések lesznek észlelhetők, szintén a nem túl távoli jövőben.

Az exoholdak lakhatósága[szerkesztés]

Az exobolygókhoz hasonlóan, az exoholdakkal kapcsolatban felmerülő első kérdés az, hogy vajon lakhatóak-e. Általában tömegüknek megfelelően nagynak, legalább egyharmad földtömegnek kell lennie ahhoz, hogy mágneses mezőt tudjanak fenntartani, amely megakadályozza légkörük elszökését, emellett felmerülhetnek a holdakra jellemző specifikus, a földön kívüli élet számára kedvezőtlen tulajdonságok, mint a kötött (és így lassú) tengelyforgás, mely meglehetősen nagy hőmérséklet-különbségeket okoz, hasonlóan a Holdhoz.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Simon Attila: Exoholdak fotometriai detektálása Előadás, Az MCSE Szegedi Helyi Csoportjának Találkozója - 2007. október 13.
  2. Szalai, Tamás: Lakható exoholdak nyomában. Hírek.csillagászat.hu, 2009. szeptember 15. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  3. ^ a b Schirber, Michael: Detecting Life-Friendly Moons (angol nyelven). Astrobiology Magazine, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2009. október 30.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Exohold témájú médiaállományokat.