Eustatie Altini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eustatie Altini
Született1772[1]
Zagora
Elhunyt1815 (42-43 évesen)[1][2]
Jászvásár
Álneve
  • Eustatie Altini
  • Eustache Altini
Állampolgársága
Foglalkozása
  • ikonfestő
  • festőművész
  • professzor
  • fafaragó
IskoláiBécsi Képzőművészeti Akadémia (1789–)
A Wikimédia Commons tartalmaz Eustatie Altini témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Női arckép
Safta Costache Talpan arcképe

Eustatie Altini (Zagorá Pilíu(wd), 1772 körül – Jászvásár, 1815) görög származású moldvai neoklasszicista festő.

Élete[szerkesztés]

1772-ben született az Oszmán Birodalomban, egy görögök által lakott kis faluban. 1780-ban a család a török elnyomás elől Moldvába, Jászvásárra menekült, ahol a fiú Nicolae festő tanítványa lett. Mivel felfigyeltek tehetségére, 1789-ben[3] Alexandru Ipsilanti moldvai fejedelem, más források szerint az 1790–1791-ben Jászvásáron időző Patyomkin herceg[4][5] támogatásával a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára küldték, ahol festészetet tanult Heinrich Füger, Johann Baptist Lampi és Hubert Maurer(wd) irányításával.[6]

Bécsben megismerkedett a nyugati festészet technikájával. Megtanulta többek között, hogyan építse be az ortodox ikonográfia hagyományai közé a perspektívát és a chiaroscurót.[7] Bécsből hazatérve egyike lett a neoklasszikus stílus művelőinek és egyike az első román akadémistáknak.[8] Meghonosította az olajfestészetet, és festészeti osztályt vezetett a Jászvásári Fejedelmi Akadémián(wd),[9] ahova a szomszédos Havasalföldről is jöttek tanítványok.[10]

Munkássága[szerkesztés]

Munkásságának központjában az egyházi festészet állt; ő alkotta például a jászvásári Banu-templom és Szent Szpiridon-templom ikonosztázának festményeit és szobrait. További munkái: a bălţi-i Szent Miklós-templom mára már elveszett ikonjai (1803), császári ikonok a jászvásári régi metropólia Szent György-temploma számára, az ikonosztáz festése a románvásári érseki székesegyházban (1805), Szent Miklós ikonja a jászvásári Negyven szent vértanú templomban.[5]

Tevékenységének másik jelentős ága a portréfestés. Számos női portré mellett megfestette Veniamin Costache(wd) metropolita fiatalkori arcképét,[11]) akit gazdag és divatos ifjúként ábrázolt.[12] Megfestette Scarlat Callimachi(wd) fejedelmet, és őt feltételezik egy Alexandru Moruzi(wd) fejedelmet ábrázoló festmény alkotójának is.[13]

Emlékezete[szerkesztés]

A jászvásári Negyven szent vértanú templomban mellszobrot állítottak neki.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 20.)
  2. ↑ Altini, Eustatie, Eustatie Altini
  3. ↑ Histoire de l'humanité: 1789-1914. Collection histoire plurielle vol. 6. Ed. Ali Moussa Iye, Albert Ollé-Martin, Violaine Decang. (hely nélkül): UNESCO. 2008. 888. o. ISBN 978-923-2028-15-0  
  4. ↑ Erica-Valentina Ioja: De la meșter zugrav la portretist de șevalet – incursiune în statutul artistului în secolul XVIII – începutul secolului XIX –. artainromania.ro (2018. március 3.) (Hozzáférés: 2021. május 19.) arch
  5. ↑ a b Cornelia Bordașiu: Datarea picturii iconostasului de la biserica „Banu” din Iași. www.monumentul.ro. Simpozionul Național Monumentul. Tradiție și viitor, ediția a XI-a (2012. január 25.)
  6. ↑ Remus Niculescu: Altini, Eustatie. www.oxfordartonline.com. Grove Art Online (Hozzáférés: 2021. május 19.)
  7. ↑ Ion Țurcanu: Istoria românilor: Cu o privire mai largă asupra culturii. Brăila: Istros. 2007. ISBN 9789731871028  
  8. ↑ Sorin Iftimi: Turnul bisericii „Sfântul Spiridon”. monumentul.ro. Simpozionul Național Monumentul. Tradiție și viitor
  9. ↑ Paula Scalcău – Georgeta Penelea-Filitti: Elenismul în România: o istorie cronologică. București: Omonia. 2006. 113. o. ISBN 978-973-8319-27-1  
  10. ↑ Primitivii picturii românești moderne – partea a doua. artistiromani.wordpress.com (2008. augusztus 8.) (Hozzáférés: 2021. május 19.)
  11. ↑ Ioana Vlasiu: Recenzii: MARINA SABADOS, Grigorescu la Agapia, Editura Doxologia, Iași, 2012, 240 p., 207 ilustrații. www.istoria-artei.ro (Hozzáférés: 2021. május 19.)
  12. ↑ Adrian-Silvan Ionescu: Moda românească 1790-1850 între Stanmbul și Paris. București: Maiko. 2001. 133. o. ISBN 978-973-8560-61-1  
  13. ↑ Sorin Iftimi: Chipurile domnitorului Alexandru Moruzi în portrete din secolul XIX. Cercetări Istorice, XXXIV. évf. (2015)
  14. ↑ Tudorel Rusu: Biserica unde a slujit diaconul și scriitorul Ion Creangă a fost resfințită. mmb.ro (2020. június 29.) (Hozzáférés: 2021. május 19.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eustaţie Altini című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Remus Niculescu: Eustatie Altini. Studii și Cercetări de Istoria Artei Seria artă plastică, I. évf. (1965) 3–64. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Eustatie_Altini&oldid=25584218”