Európa Kiadó (együttes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Európa Kiadó
Menyhárt Jenő - 2013.06.21 (1).JPG
Információk
Alapítva 1981

Az Európa Kiadó 1981-ben alakult avantgárd (alternatív) budapesti zenekar, a magyar underground zenei élet jellegzetes képviselője.

Története[szerkesztés]

Európa Kiadó

1981-ben az URH feloszlása után alakult budapesti avantgárd (alternatív) rock együttes. Az alapítók a Müller Péter Iván kiválásával megmaradt URH tagok, azaz Menyhárt Jenő (gitár, ének), Kiss László (basszus gitár), Salamon András (dob), ill. (az URH-ban nem játszott) Dénes József, Dönci (gitár) voltak. Az együttes első műsora a Pusztulás Piszkozatai címet viselte, és erősen érezhető volt rajta az URH hatása. Salamon ’81 végén kivált az együttesből, egy ideig dobos nélkül játszott a zenekar. 1982-ben csatlakozott a zenekarhoz Gerő András, Menyhárt volt katonatársa, aki elektromos zongorán játszott, majd Magyar Péter került még ebben az évben a dobok mögé. Az Ikarus Művelődési Házban felvett anyaguk a Love ’82 címet viselte. Ekkorra már egyre inkább kialakult az együttes sajátos stílusa, mely egyszerre volt „földközeli” és filozofikus, az URH elkeseredett lázadását felváltandó. A (vad), kielégületlen szerelem mint téma meghatározó lett Menyhárt szövegeiben (az URH-nál egy-két dalban volt csak központi téma a szerelem). A zenekarhoz Gasner János is csatlakozik a későbbiekben, aki Dénessel együtt a magyar avantgárd/alternatív rock legjobb gitárosai lettek az idők folyamán. Menyhárt – aki szintén a stílus meghatározó gitárosai közé tartozik – egyre inkább énekes-színpadi emberként kerülhetett így előtérbe a koncerteken. Régebbi zenei múltra tekint vissza a szintén ekkoriban csatlakozó, a 80-as évek magyar alternatív zenéjének eredeti, színes tehetségű alakja, Kamondy Ágnes, aki az E.K.-ban szintetizátoron játszott, illetve vokálozott. Fontos esemény még ebből az időszakból, hogy a zenekarhoz csatlakozik egy profi zenész, Másik János. Ő elsősorban a billentyűs hangszerek megszólaltatásáért lesz hosszú ideig felelős, de ha kell, épp dobol, vagy gitározik a felvételeken. (Ebből az időszakból többek számára emlékezetes még az itt tanuló kongói diák, Joe Dyssou fellépései is a zenekarral.) 82–83-ra a magyar underground egyik legnépszerűbb, legmeghatározóbb együttesévé válik az E.K. (a VHK, Kontroll Csoport és Bizottság mellett), ennek ellenére a zenekar ’83 szilveszterén „utolsó” koncertjét adta.

„Hibernálódik’’1 a zenekar, azaz nem szűnik meg valójában. Az E.K. felveszi Jó lesz ’84 címmel a Love ’82 óta összegyűlt anyagot az Ikarusban, majd Sós Mária Városbújócska c. filmjének zenéjét is ők és a fuvolaművész, Jiŕí Steven szerzik . Egy jelenet kedvéért a Jégcsarnokban összeáll az együttes (az Igazi hős c. számukat játsszák a filmben) 1984 novemberében két koncert erejéig. Ezután egyre nagyobb aktivitást mutatnak a zenekari tagok, melynek végeredménye az 1987-ben kiadott Popzene c. nagylemez lesz (a magyar avantgárd/alternatív rock tkp.-i második megjelent nagylemeze, melyet Molnár Gergely, a Spions frontemberének Popzene c. forgatókönyve inspirált, ill. a lemez címe innen származik). Vannak, akik „árulást kiáltanak” a megjelenő lemez kapcsán, azaz a zenekar „lepaktálását” az erodálódó Kádár-rendszerrel. (Menyhárt Jenő szerint viszont „ez csak egy lemez”.) A Küldj egy jelet c. számukhoz videoklip is készül (Xantus Jánosnak köszönhetően), s az akkori televíziós slágerlistára is felkerül a dal. A lemez sikert arat, és a közönség „renegát része” is egyre inkább megbarátkozik az új zenékkel.

Ekkoriban (85-87) szorosan együttműködik az E.K. a Balaton együttessel (azaz Víg Mihállyal és Hunyadi Károllyal), gyakran egymás társaságában lép fel a két zenekar, sőt Víg Mihály aktívan részt is vesz az E.K. zenélésében. A „klasszikus E.K.-felállás” ebből az időből: Menyhárt Jenő (ének, gitár), Kiss László (basszusgitár), Dénes József (gitár), Magyar Péter (dob), Másik János (billentyűs hangszerek). Az említett Balaton zenekar két tagján kívül Tóth Zoltán (Spenót) és Vető János (korábban: Trabant zenekar) is fontos szerepet játszott az együttes ekkori munkáiban.

A zenekar következő korszaka a 88–89-es évekre tevődik. Menyhárt Jenő grandiózus terve (a „Kulich Gyula tértől az Operáig”) a Szavazz Rám (1989-es) című lemezen realizálódik. Az új album koncepciója az volt (nyugati popzenei hatásokra), hogy az art-rock és a populáris zene minél inkább találkozzon a felvételeken. Zeneileg a rock/alternatív zene ötvöződött funkys elemekkel, mely utóbbi hangzást a gitárok mellett elsősorban a fúvósok – eddigiektől – dominánsabb szerepe jelezte. (Ezen a lemezen már nem gitározott Dönci, aki „betöltekezett Szent Lélekkel”, megtagadta – egy időre – addigi múltját.) Gasner János (és Tóth Zoltán) „visszatért” a zenekarba, akik közül Gasner játékát azért is érdemes kiemelni, mert a Szavazz rám! (eredetileg URH) c. szám „bevezetőjében” (mely sajnálatosan a lemezen nem egészében hallható) a „ 80-as évekbeli magyar underground történetét” idézte meg: az URH-t jellemző felajzó gitárjáték szólalt meg, majd el-elhalkult a gitár, hogy aztán a „szünetek” után egyre nagyobb erővel szólaljon meg újból a jellegzetes dallam (mintegy jelezve, hogy kitörölhetetlenül utat tört már magának az „új zene”) grandiozitást és színpadiasságot hordozva. Bár a lemezen megszólaló anyag a 80-as évek végének „energiaáramlása” volt, egy zenei pályaszakasz beteljesülése, a körülmények, ahogy készült a lemez, majd a lemezbemutató koncertek egyre inkább a szétforgácsolódás képét is előrevetítették: nem volt könnyű pótolni sem Dénest, sem Másik Jánost „menet közben”, valamint annyi zenész játszott ebben az időszakban a zenekarban, hogy a – frontember elmondása szerint – később már sokakat meg se ismert volna az utcán belőlük.

A 90-es évek elején az E.K. mint formáció nem létezett, létezett viszont egy zenekar (Lofi), melyben Menyhárt Jenő, Kiss Llászló, Magyar Péter és Kirschner Péter játszott, mely egy „új” Európa Kiadó alapját adta. A zenekarhoz független előadóként Másik János is csatlakozott (a zenekar producere Peter Ogi volt), és Itt kísértünk – love ’92 címmel új albumot adott ki a zenekar. A 80-as évek végén, 90-es évek elején elkezdődő (vagy sok szempontból inkább folytatódó) korszakot Menyhárt életrajzi interjúkötetében az amnézia éveinek titulálja. A nemrégiben még cenzúrázó és betiltó elvtársak a nemzetközi tőkével működtetett vállalat menedzserei lettek: a jövő nem sok jót ígért. Az ALTEROCK, főként alternatív zenékkel foglalkozó lapban pedig ekképpen foglalta össze Menyhárt Jenő a 80-as évek legvégét: – „…Magyarország most nem egy olyan jó hely, ott, ahol ennyire a létért megy a harc, és a korai kapitalista viszonyok kezdenek kialakulni, az nem a legideálisabb. Most itt művészetet csinálni, teljesen érdektelen. Egy politikai őrület folyik, és ebben a zűrzavarban senkit nem érdekel, hogy készülnek-e filmek, nyílnak-e kiállítások, vannak-e rock and roll koncertek. És ez a helyzet le fogja rombolni ezt a kultúrát…” 2 A korszak nehezen dokumentálhatósága, az addig szilárdabbnak tekintett értékek megrendülése, a bizonytalanság érzése köszönt vissza a ’93-ban kiadott anyagon: valami „elindult” benne, de a „semmibe futott ki”. Bár a lemezkészítéshez nagyobb tapasztalatokkal rendelkezett természetszerűleg az együttes, mint a megelőző két album elkészítésekor, mégis a tartalom, az üzenet sokkal kevésbé volt átütő, mint amilyenre a nyolcvanas években a zenekar képes volt.

A Love '92 egy cezúra kezdetét is jelentette: bő két évtizednek kell eltelnie, hogy majd a zenekar új műsort adjon ki hanghordozón (igaz ez idő alatt nagyrészt nem is létezett az együttes). Menyhárt egyre inkább kevésbé gondolkodott már ez időben hosszabb távon az Európa Kiadóban. Friss, új impulzusokra vágyva „kapóra jött”, hogy akkori amerikai szerelme, Shari meginvitálta New Yorkba. Mielőtt azonban 1994. július 13-án felszállna a New Yorkba tartó gépre, elhatározta, hogy az addigi ,,Európa Kiadó-történet lezárásaként elkészít egy olyan anyagot, amely végre méltóan dokumentálja a zenekar majd másfél évtizedes útját. 1994 januárjában a Katona József Színházban két koncertet adott az E.K., mely képben és hangban is dokumentálásra került És mindig csak képeket címmel, amit a Bahia ki is adott. A zenekar tagjai ekkor: Menyhárt, Kiss, Magyar, Kirschner, valamint Varga Orsolya és Dióssy D. Ákos (mindketten szintetizátoron játszottak). A New York-i „nagy kaland” során sok új tapasztalat, impulzus éri Menyhártot, kitágul a világ előtte, de majdnem végzetessé is válik a világváros számára: egy szerencsétlenebb életperiódusában elhagyatottan, legyengülten agyhártyagyulladást kap, az immár „ex-feleség” Shari segítségének köszönhetően még éppen időben kerül kórházba megfelelő ápoláshoz jutva.

Túlélve a nehéz időszakot, nyarakon rendszeresen hazalátogat Menyhárt. ’97-ben azzal az ötlettel áll elő Bognár Attila programszervező–lemezkiadó, hogy mi lenne, ha játszana az E.K. a Szigeten. Mivel az emailben megszólított zenekari tagok egytől egyig igent mondanak „Jenőnek”, újra összeáll az együttes. A közönség nagy örömmel fogadja a „visszatérő Kiadót”, különösen a Turista c.régi Menyhárt-szerzemény „üt nagyot” ebben az időben.

A 2004-es Magyarország európai uniós csatlakozásakor több, A38-as hajó programszervezőben merül fel, hogy az esemény alkalmából az E.K.-nak játszania kellene: a három koncertre tervezett programból végül jóval több fellépés lett.

Ezeken a koncerteken a „régi felállású” Kiadó szerepel, azaz Menyhárt mellett Kiss László, Magyar Péter, Másik János, Varga Orsolya (a ’89-es nagylemezen már ő is játszott szintetizátoron), Kirschner Péter. Az elkövetkezendő évek során, mikor sikerül össze-összehívni az együttest ebben a felállásban játszanak, egészen 2008-ig, mikor is a doboknál – rövid ideig – Molnár Gábor „Lóhalál” váltja a régi tagot, Magyar Pétert, majd Gyenge Lajos lesz hosszú távon az együttes dobosa.

Több mint húsz év után új programmal jelentkezik az Európa Kiadó, 2013-ban Annak is kell… címmel CD-t jelentet meg immár megváltozott felállásban. Menyhárt – aki nélkül nincs Európa Kiadó – Fülöp Bencét (basszusgitár) és Darvas Bencét (hegedű, billentyűsök, trombita, ütősök) kooptálja, Kirschner, Másik és Gyenge jelenti a folytonosságot ekkor. 2016-ban „átgondolva” az előző albumot születik meg a Valahol lenni CD, mely az előző albumról négy dalt emelt át az aktuális albumra (ezen már Winterverber Csaba basszusozik).

2017 elején még nagyobb változás történik a zenekar életében, az alternatív zenei szcénában jól ismert Bujdosó János lesz az új gitáros, a szintetizátoron Kálmán András játszik, akit a Ládánybene 27 zenekarból ismerhet a hallgatóság, „megmarad” a dobos, Gyenge Lajos, és egy érdekesség: a 80-as évek második felének felállásából ismert Tóth Zoltán basszusozik az együttesben. 2018: a zenekar négy számból álló CD-vel jelentkezik, melynek címe: Nincs Kontroll.

1 A kifejezés a Képes Rock Enciklopédia A-tól Z-igben (1987) található

2 C.R., Rock borotvaélen = ALTEROCK, 1990/januári szám

Bibliográfia[szerkesztés]

Tagok[szerkesztés]

Jelenlegi tagok[szerkesztés]

  • Menyhárt Jenő – ének, gitár, zeneigazgató
  • Bujdosó János – gitár, vokál
  • Gyenge Lajos – dob, percussion
  • Kálmán András – billentyűs hangszerek
  • Tóth Zoltán "Spenót" – basszusgitár, vokál

Legutóbbi tagok[szerkesztés]

Korábbi tagok[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]

Az együttes történetének elmesélése, ill. vélemények a zenekarról a tévében:

Privát rocktörténet 34., Európa Kiadó

https://www.youtube.com/watch?v=ibhb_qqoTjg

Dob+basszus: Cserháti Zsuzsa és Charlie – Európa Kiadó

https://www.youtube.com/watch?v=fuEW41bzi_Q

Hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]


További információk[szerkesztés]