Füles trogon
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Euptilotis neoxenus (Gould, 1838) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Füles trogon témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Füles trogon témájú médiaállományokat és Füles trogon témájú kategóriát. |
A füles trogon (Euptilotis neoxenus) a madarak osztályába a trogonalakúak (Trogoniformes) rendjébe és a trogonfélék (Trogonidae) családjába tartozó Euptilotis nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1838-ben, a Trogon nembe Trogon neoxenus néven[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Az Amerikai Egyesült Államok déli részén és Mexikó területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, száraz erdők, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 36 centiméter, testtömege 103-127 gramm.[5]
Életmódja[szerkesztés]
Rovarokkal és gyümölcsökkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
