Eugene Sänger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eugene Sänger
Eugen Sänger.jpg
Született 1905. szeptember 22.[1][2][3][4]
Přísečnice
Elhunyt 1964. február 10. (58 évesen)[1][5][2][3][4]
Berlin[6]
Állampolgársága osztrák
Házastársa Irene Sänger-Bredt
Foglalkozása
  • repülőmérnök
  • mérnök
  • egyetemi oktató
Iskolái Bécsi Műszaki Egyetem
Kitüntetései
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugene Sänger témájú médiaállományokat.

Eugene Sänger (Preßnitz, 1905. szeptember 22.Berlin, 1964. február 10.) osztrák űrrepülőgép-tervező mérnök, űrkutató tudós.

Életút[szerkesztés]

Alsófokú tanulmányait szülőhelyén, Preßnitz (ma már víztározó mélyén lévő)[7] városában végezte. Középfokú tanulmányainak befejezése után a grazi és bécsi technikai tudományokkal foglalkozó egyetemeken tanult. Ekkor ismerkedett meg a folyékony hajtóanyagú reaktív hajtóművekkel.

1928-42 között az űrutazással kapcsolatos saját elgondolásait eredménnyel valósította meg. Például 1931-től kísérleti módszerekkel elkezdi a reaktív hajtás virtuális vizsgálatát. Öt év statikai kísérletek adatait matematikai módszerekkel feldolgozza, és számításaival bizonyítja, hogy lehetséges az nagy hatótávolságú, másként orbitális repülés.[8]

1935-től későbbi feleségével, Irene Brendt matematikussal több konferencián és publikációban ismerteti a földi atmoszféra legmagasabban lévő rétegeinek repülőgéppel történő meghódításának lehetséges módját. Legnagyobb érdeme, hogy tulajdonképpen az űrrepülés elméleti előkészítését alapozta meg munkássága során.

Az 1933-36 közötti években számos nemzetközi publikációjával felhívta magára a Luftwaffe figyelmét, és megbízást kapott egy orbitális bombázórepülőgép megtervezésére. A szigorúan titkos kísérleti központ Trauen[9] mellett volt.[10] 1942-ben a háború eszkalációs nehézségei miatt a kivitelezés elmaradt. A háború után francia területen lévő űrkutatóbázison dolgozott. 1953-ban a fotonhajtómű elgondolását fel tudta vázolni. 1957-től Stuttgartban dolgozott, majd a berlini Műszaki Egyetemen létrehozta az űrkutatási tanszéket.[11]

Emlékezetét a Münster (Észak-Rajna-Vesztfália) vonzáskörzetéhez tartozó Trauen[12] őrzi Eugen-Sänger-Straße sétány néven, valamint Trauen honlapja.[13]

Ezüstmadár[szerkesztés]

Az "Ezüstmadár" fantázianevű repülőgép képességei szerint óriás bombaterhével elérte volna más földrészek (kimondottan Amerika, New York és Washington városait) nagy városait. Alkalmas lett volna nagyvárosok elpusztítására, a hátország morális zaklatására. Célkitűzés szerint a hajtómű 8 perces maximális üzemideje alatt a szerkezet eléri a 22 000 km/h sebességet és az "Ezüstmadár" 145 km-re emelkedik ez idő alatt. Matematikai modellek segítségével a repülőeszköz csúcsmagassága 280 km volt.

Felépítése és indítása[szerkesztés]

A repülőeszköz alapvető méretei a következők voltak:

Modell des Sänger Raumtransporters - Sänger űrszállítója modellje (a hordozórakéták nélkül)
  • hossza 28 méter
  • nyilazott szárnyak fesztávolsága 15 méter (ez hatalmasnak számított a szokásos bombázókhoz képest)
  • össztömege: 100 tonna
  • teherbírás: 10 tonna tömegű bomba
  • alapanyag: fém és különleges fém, panoráma üvegfelület a pilótafülkén
  • pilótafülke: kettős személyzet, valamint vészhelyzet esetére katapultálási lehetőség
  • 15 részelemből épült fel a szerkezet
az aerodinamikai orr-rész három részből állt
a pilótafülke után a sárkánytest elemeinek kettős hengerből kialakított részei következtek
a repülésvezérlés a felső részben volt
a pilóták mögött helyezték el az oxidálóanyag-tartályt
ezek mögött voltak a tüzelőanyag tartályok
az előbbi tartályok közötti alsó térben alakították ki a bombateret
ehhez kapcsolódott az ék alakú, hátrafelé nyilazott szárny (felhajtóerő növelése volt a cél)
a szárnyak és a tartályok között mindkét oldalon a behúzható futómű volt
  • főhajtómű tolóereje: 100 tonna volt.

Az indítási folyamat bonyolult felépítésű szerkezettel történt. A ma megszokott szinte függőleges indítás helyett egy fokozatosan emelkedő pálya biztosította a célmagasság elérését. Az indítás speciális egysínes szerkezettel valósulhatott meg. A szerkezet részét képezte egy hatalmas gyorsító hajtóművel felszerelt szán. A szán 10 másodperc alatt 500 méter/secundum sebességre gyorsította fel a bombázót. A szán gyorsítójának kiégése után a további gyorsítást a főhajtómű végezte, fokozatosan emelve az Ezüstmadarat az űrbe. Az indítóállomás három kilométeres enyhén emelkedő egysínes pályáját előre betájolták a főcélpont irányába (ezt ma már kezdetlegesnek tekintjük).[14]

Alkalmazása és esélyei[szerkesztés]

Az Ezüstmadár elsősorban katonai célokat, nagyvárosok elpusztítását szolgált. A bevetésnek három módszerét alakították ki:

  • egyenes rárepülés (kamikáze módban a pilóták katapultáltak volna a célpont bombázása után - garantált a pilóták elvesztése),
  • csapásmérés utáni visszatérő (bombázás után 180°-os, 500 kilométeres sugarú fordulattal, fokozatos sebesség- és magasság-csökkentéssel tér vissza a bázisra) és
  • orbitális csapásmérés (hullámmozgással történő célpont elérés és a Földet megkerülő visszatérés).

Kockázatot jelentett volna, azaz rontotta volna a hatékony bevetés esélyét többek között az a tény, hogy a hőelnyelés problémáját a tervek részletesen nem taglalták. A hazatérést szinte lehetetlenné tette volna az üvegfelületeken történő tiszta kilátás hiánya (üvegfelületek folyamatos tisztításának hiánya).

Összefoglalva: Sänger ötlete az 1970-es években eljutott a megvalósításig, munkája megalapozta az űrutazás megvalósítását.[15]A hajtóművel kapcsolatos ötletet a mai napig is használják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Зенгер Эйген, 2017. február 25.
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. "...a ma már víztározó mélyén fekvő Preßnitz (Přísečnice) városkában, a mai cseh-német határ közelében született a híres kutató." 33/80 oldal
  8. A Silbervogel indításának látványrajza33/80 oldal
  9. ["In 1936 he became head of the Institute of Rocket Flight Technology in Trauen."https://encyclopedia2.thefreedictionary.com/Eugene+Sanger]
  10. Rieder, Kurt. A Luftwaffe szupertitkos fejlesztései Szigorúan titkos birodalmi ügy: Az Amerika-projekt gépei fejezet, 195. oldal alsó negyed Trauen említése ford. Géczi Zoltán, Vagabund (2007). ISBN 978 963 9409 48 4
  11. "1964-ben itt érte a halál."34/80 oldal
  12. Eugen-Sänger-Straße[1]
  13. "Bereits 1936 wurden von dem bekannten Raketenforscher Prof. Dr. Eugen Sänger auf dem Versuchsgelände Trauen Staustrahltriebwerke erprobt. Noch heute wird hier für die Luft- und Raumfahrtindustrie geforscht."[2]
  14. Az Ezüstmadár felépítése és indítása35/80 oldal
  15. Az Ezüstmadár alkalmazása és esélyei 36/80 oldal

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]