Etil-butirát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Etil-butirát
IUPAC-név Etil-butanoát
Más nevek Etil-n-butanoát, Etil-n-butirát, vajsavas etilészter
Kémiai azonosítók
CAS-szám 105-54-4
PubChem 7762
EINECS-szám 203-306-4
SMILES
CCCC(=O)OCC
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H12O2
Moláris tömeg 116,16 g/mol
Megjelenés Színtelen, ananászhoz hasonló szagú folyadék[1]
Sűrűség 0,88 g/cm³ (20 °C)[1]
Olvadáspont -93 °C[1]
Forráspont 121 °C[1]
Oldhatóság (vízben) Alig oldódik (6,2 g/l 20 °C-on[1])
Oldhatóság (más oldószerek) korlátlanul elegyedik etanollal és dietil-éterrel.
Gőznyomás 17,5 mbar (20 °C),
30,2 mbar (30 °C),
49,9 mbar (40 °C),
79,6 mbar (50 °C)[1]
Veszélyek
EU osztályozás nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
NFPA 704
2
1
0
 
R mondatok R10[1]
S mondatok S24/25[1]
Lobbanáspont 25 °C
Öngyulladási hőmérséklet 440 °C
LD50 13000 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az etil-butirát az etanol vajsavval alkotott észtere. A gyümölcsészterek közé tartozik.[2] Színtelen, égető ízű folyadék. Vízben alig oldódik, de korlátlanul elegyedik alkohollal és éterrel. A híg oldatának ananászra emlékeztető illata és íze van. Gyúlékony vegyület, ezért kerülni kell a nyílt lángot és nem szabad dohányozni etil-butiráttal való munka közben.

Előállítása[szerkesztés]

Az etil-butirátot vajsavból és etanolból állítják elő. A két vegyület keverékét kénsav jelenlétében néhány óráig 80 °C-ra melegítik. A folyadékot hideg vízbe öntik, ekkor az etil-butirát olajszerű folyadékként válik ki. A savnyomokat nátrium-karbonát-oldattal távolítják el. A terméket átmossák, majd kalcium-kloriddal szárítják. A keletkezett terméket végül desztillálják.

Felhasználása[szerkesztés]

A cellulózészterek és -éterek oldására használt oldószerkeverékek összetevője, illetve műgyanták oldószere. Felhasználják illatanyagok és gyümölcsaromák készítésére, ezekben az ananász illatát, illetve ízét utánozza. Alkalmazzák rum készítésekor is.

Források[szerkesztés]

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j Az etil-butirát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 19. (JavaScript szükséges) (angolul)
  2. Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1 -es kötet, 1961. 570. oldal.