Ugrás a tartalomhoz

Ethel Cain

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hayden Anhedönia
2023-ban
2023-ban
Életrajzi adatok
Születési névHayden Silas Anhedönia
Álnév
  • Ethel Cain
  • Atlas
  • White Silas
  • Miss Anhedönia
  • Tommy
  • אשמדאי
Született1998. március 24. (27 éves)
Amerikai Egyesült Államok Tallahassee, Florida
Pályafutás
Műfajok
Aktív évek2016–napjainkig
Tevékenység
Kiadók
  • Daughters of Cain
  • AWAL
Hayden Anhedönia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hayden Anhedönia témájú médiaállományokat.

Hayden Silas Anhedönia (Tallahassee, Florida, 1998. március 24. –), művésznevén Ethel Cain,[a][b] amerikai énekesnő, dalszerző, producer. Dalszövegei nosztalgikus és déli gótikus elemekre épülnek, műfaját tekintve zenéjét helyezték az ambient, indie rock és a kortárs népzene műfajokba.

Anhedönia több különböző néven adott ki lemezeket, mielőtt megkezdte volna fő projektjét 2019 közepén. Három középlemez előzte meg debütáló stúdióalbumát, a Preacher’s Daughtert, amelyet 2022-ben jelentetett meg és szakértők méltatták, többen az év egyik legjobb lemezének nevezték. Perverts című műve 2025-ben jelent meg, ugyanebben az évben adta ki második stúdióalbumát, a Willoughby Tucker, I’ll Always Love Yout, amely történetét tekintve az első lemez előzménye.

Pályafutása

[szerkesztés]

2016–2021: kezdetek és középlemezek

[szerkesztés]

Anhedönia 2016-ban kezdett el zenélni.[1] Első középlemeze az Ethel Cain név alatt 2019. szeptember 13-án jelent meg Carpet Bed címen.[2] Hónapokkal később kiadta a Golden Age-et december 1-én.[3] 2020 januárjában Wicca Phase Springs Eternal zenész javaslatára felfedezte Lil Aaron rapper, aki meghívta a Prescription Songs kiadóhoz, majd leszerződtette.[4]

2021 februárjában Anhedönia kiadta első kislemezét, mint Ethel Cain, Michelle Pfeiffer címen, amelyen közreműködött Lil Aaron.[5] A Billboard a dalról azt írta, hogy alternatív rock, folk és még country is.[6] Második kislemeze, a Crush március 18-án jelent meg, majd augusztus 3-án egy videóklip követte.[7] A két szám része volt az Inbred című középlemeznek, amelyet a Pitchfork 7,6-ra értékelt és a tavasz egyik legjobban várt albumának nevezte.[8][9] 2022. március 8-án kiadta Britney Spears Everytime című dalának feldolgozását.[10]

2022–2024: a Preacher’s Daughter

[szerkesztés]
Bővebben: Preacher’s Daughter

2022. március 17-én Anhedönia kiadta Gibson Girl című kislemezét, és bejelentette debütáló albumát, a Preacher’s Daughtert. A lemez május 12-én jelent meg, az előadó saját kiadóján, a Daughters of Cainen keresztül.[11] Egy koncepcióalbum, amely az Ethel Cain nevű karakter köré épült fel. Zenekritikusok méltatták a lemezt, és az év egyik legjobbjának nevezték.[12][13][14][15] Két kislemez jelent meg róla: a Strangers április 7-én és az American Teenager április 21-én, az utóbbihoz később egy videóklipet is kiadtak.[16] Az album népszerűsítése érdekében koncertezni kezdett a Freezer Bride Tour (2022) és a Blood Stained Blonde Tour (2023) turnék keretei között.[17] Ezek mellett nyitóelőadó volt a Florence and the Machine Dance Fever Tour turnéja egy koncertjén, illetve Caroline Polachek Spiraling Tour koncertsorozatán.[18][19] 2024. december 6-án jelent meg az album hanglemezen.

2023 áprilisában fellépett a Coachella Fesztiválon.[20] 2023. június 3-án Anhedönia elájult a színpadon, miközben fellépett a Sydney-i Operaházban, amelynek következtében törölték a koncertet.[21] Másnap már ismét koncertezett.[22] 2023 augusztusában fellépett a Reading Fesztiválon és a Gunnersbury Parkban, a Boygeniusszal és a Munával.[23][24] 2023 decemberében bejelentette a Childish Behaviour turnét, amely 2024-ben került megrendezésre. 2023-ban kiadta a Famous Last Words (An Ode to Eaters) dalt, amelyet Luca Guadagnino Csontok meg minden filmje inspirált.[25]

2024–napjainkig: a Perverts és a Willoughby Tucker, I’ll Always Love You

[szerkesztés]
Bővebben: Willoughby Tucker, I’ll Always Love You és Perverts
Anhedönia egy 2025-ös koncert közben

Anhedönia 2024-ben szerepelt a Forbes 30 Under 30 listáján.[26] Nyitóelőadója volt Mitski The Land Is Inhospitable and So Are We (2023) albumát népszerűsítő turnéjának.[27] 2024. február 14-én kiadta من النهر (magyarosítva: min en-Nahr, jelentése: A folyótól) című dalát, amely egy ima volt a palesztinokért.[28][29] 2024. szeptember 5-én megjelentette a For Sure feldolgozását. napokkal később előadta a dalt az eredeti előadóval, az American Football együttessel.[30][31]

2024. október 14-én bejelentett a Perverts című művét, amely 2025. január 8-án jelent meg. Nem tekintik stúdióalbumnak.[32][33] Később ugyanebben az évben megjelentette debütáló albumának történeti előzményét, amely öt évvel a Preacher’s Daughter előtt játszódik 1986-ban, Willoughby Tucker, I’ll Always Love You’ címen, és elkezdett turnézni a The Willoughby Tucker Forever Tour keretei között.[34] A lemezhez december 29-én kiadott egy demóalbumot, amelyen a projektre végül felkerült dalok korábbi verziói szerepeltek.[35]

A karakter

[szerkesztés]

Ethel Lenora Cain (Shady Grove, Alabama, 1970. – Észak-Kalifornia, 1991.) Hayden Anhedönia azonos nevű zenei projektjének főszereplője. Életét a Preacher’s Daughter (2022) és a Willoughby Tucker, I’ll Always Love You (2025) stúdióalbumok dolgozzák fel. Régies nevét Anhedönia azért választotta ki, hogy nosztalgikus érzést hozzon elő a hallgatóból, és bemutassa kapcsolatát a Dél-Egyesült Államokhoz, míg a Cain vezetéknév utalás Káin bibliai szereplőre.[36]

Ethel Vera és Joseph Cain egyetlen lányaként nőtt fel, apja diakónus volt a helyi templomban. Gyerekkoráról nem sok ismert, hiszen a Willoughby Tucker, I’ll Always Love You 16 éves korában játszódik, 1986-ban. A Preacher’s Daughter történetéből kiderül, hogy sok időt töltött templomban és apja szexuálisan zaklatta, erőszakos volt.[37] Apja 1981-ben halt meg, tíz évvel a Preacher’s Daughter kezdete előtt. Iskolában ismerkedett meg Willoughby Tuckerrel, későbbi szerelmével.[37] A második album idején kezdett közelebb kerülni Tuckerhöz, akivel később kapcsolatban is voltak. Az évek során, és egy majdnem halálos baleset után Willoughby elkezdett eltávolodni Etheltől, majd a lány végül elhagyta egy tornádó éjszakáján, de soha sem szeretett mást annyira, mint őt.[38]

Felnőtt korában apja emlékére átvette a templomi gyülekezet vezetését, illetve a Packie’s Diner étteremben dolgozott. Az American Teenager szerint Ethel sokszor szenvedett saját hitével való kapcsolatával.[37] 1991-ben – mikor a Preacher’s Daughter játszódik – elhagyta otthonát Logan Phelpsszel, egy erőszakos bűnözővel, akiről a Western Nights dal íródott. Együtt kiraboltak egy bankot, amely közben Logant megölte a rendőrség, Ethel elmenekült.[39] Bujkálása közben megismerte Isaiah Abramet Arlingtonban, szerelmi kapcsolatba kerültek. A Thoroughfare dal írja le találkozásukat, Ethel csatlakozott Isaiah-hoz kaliforniai útján (bár nem teljesen egyértelmű, hogy beleegyezéssel vagy Isaiah elrabolta).[39] A Preacher’s Daughter második „felvonásában” Isaiah elkezdte drogokkal tömni a lányt, szexmunkára kényszerítve őt. Az August Underground című dal elmeséli, ahogy Isaiah meggyilkolja Ethelt egy kaliforniai kabin padlásán, amely mindig is a terve volt.[40] Ethel halála után Isaiah egy mélyhűtőben tartotta testét a ház pincéjében, egyes részeit meg is ette, mielőtt a rendőrök megtalálták.[41][42]

Művészete

[szerkesztés]

Anhedönia zenei stílusa indie rock,[8] gothic,[43] kortárs népzene,[44] alternatív pop,[45] slowcore, americana és ambient.[46] Ezek mellett vett inspirációt a gospel, a country, a klasszikus rock és alternatív zenei műfajokból.[47] Azt követően, hogy Anhedönia egyre népszerűbb lett a Crush kislemez megjelenése után az Inbred (2021) középlemezről, amely sokkal inkább popszerű volt kijelentette, hogy „félt” attól, hogy popzenét készítsen, azt nyilatkozva, hogy „amint elkezdesz popzenét készíteni, más műfajaidat nem fogják komolyan venni,” de „sokat dolgoztam azon, hogy olyan zenét csinálhassak, amilyet akarok.”[48] Anhedönia Ethel Cain történetét az albumtrilógia mellett regényekben és egy filmben is fel akarja dolgozni.[42][49]

Kritikusok méltatták zenéjének „cinematográfiáját,” amelyben nagy szerepet játszott Anhedönia filmek iránti érdeklődése, így dalait is különböző jelenetekként és szereplőkkel építette fel.[36] A BroadwayWorld szerint Anhedönia zenéje a „rock, a country és a filmszerű nosztalgia elemeit” egyesíti „földöntúli énekhangjával és nyers szövegeivel, hogy létrehozza különleges hangzását. ”[50] Pályafutása elején inspirációi közé tartozott Karen Carpenter, a Steve Miller Band és keresztény zene.[51] A popzenét tinédzserként fedezte, kedvenc fiatalkori előadójának Florence Welch-et és együttesét, a Florence and the Machine-t nevezte meg.[52][53]

Magánélete

[szerkesztés]

Identitása és vallása

[szerkesztés]

Anhedönia 12 évesen coming outolt családja előtt, majd 20. születésnapján megosztotta, hogy transznemű: „Ahogy felnőttem, megtudtam, hogy vannak más opciók.”[52] „Mindenki számára egyértelmű volt, hogy nem voltam olyan, mint mások. Mikor elkezdtem növekedni, elkezdtem egyre biztosabban érezni magam, mint egy transz nő. Egyedül voltam az egész kisváros ellen.”[51] Az énekes biszexuális nő.[54]

Egy 2021-es interjúban kijelentette, hogy még mindig déli baptista kereszténynek tekinti magát, akkor is, ha az egyházat már 16 évesen elhagyta,[52] hiszen gyerekkorában Isten nagy szerepet játszott.[55] Később, 2023-ban megosztotta, hogy az egész családja már elhagyta az egyházat, és már nem tekintette magát kereszténynek, de még mindig azon értékek alapján él, amelyeket gyerekkorában tanult.[56] Felnőtt korában diagnosztizálták autizmussal, amelyről kijelentette, hogy nagy befolyással volt művészetére.[57][58]

Közösségi média

[szerkesztés]

2025. augusztus 14-én Lana Del Rey amerikai énekesnő Instagramra posztolt egy videót All About Ethel című dala részletéből, amely a 13. szám volt nemsokára megjelenő tizenharmadik stúdióalbumáról. A dal producere Jack Antonoff, míg szerzője Del Rey volt, és tartalmazza at „Ethel Cain utálta az Instagram-posztom / Azt hiszi aranyos újrateremteni a Chicago-pózomat,” illetve „a leghíresebb lány a Waffle House-ban.”[59] Az első sor hivatkozás arra, hogy Del Rey kiposztolt magáról és Jack Donoghue-ról 2022 júliusában „családi látogatás” aláírással.[60] Nem sokkal később Anhedönia is kiposztolt egy képet magáról és Donoghue-ról 2021-ből, azt írva a kép alá, hogy „ok, várj, én jövök.”[61] Ezt nem sokkal később törölte, de a kép következtében megjelentek pletykák, hogy romantikus kapcsolatban volt a Salem tagjával. Anhedönia ezt tagadta 2024 szeptemberében, egy később törölt Tumblr-posztban. A másik idézett dalszöveg egy utalás a The New York Times egyik cikkére, amelyet „Ethel Cain a leghíresebb lány a Waffle House-ban” címen tettek közzé.[62] 2023-ban Del Rey dolgozott egy napot egy Waffle House-ban, amelyről sokan úgy gondolták, hogy Anhedöniának célozta.[63] Del Rey hozzászólt a Pop Base egyik Instagram-posztjához: „Nem tudtam Ethel ki volt pár évvel ezelőttig – Mikor valaki elmondta nekem, hogy milyen furcsa képeket rakott ki velem kapcsolatban nem hízelgő lényekkel, beszólva a súlyom miatt, nem értettem a helyzetet.”[64] Nincs rá bizonyíték, hogy Anhedönia tényleg posztolt ilyen képeket.[65]

Diszkográfia

[szerkesztés]
Bővebben: Hayden Anhedönia által szerzett dalok listája

Az alábbi lista csak az Ethel Cain néven kiadott műveket tartalmazza.

Stúdióalbumok
Egyéb
Középlemezek
  • Carpet Bed (2019)
  • Golden Age (2019)
  • Inbred (2021)
Válogatásalbumok
  • Unreleased (2020)
  • Unreleased II (2020)
Kislemezek

Turné

[szerkesztés]
Headliner
Nyitófeelépő

Díjak és jelölések

[szerkesztés]
Díjátadó Év Jelölt/Munka Kategória Eredmény For.
GLAAD Media Award 2023 Ethel Cain Kiemelkedő áttörő zenei előadó Jelölve [66]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Ugyan Ethel Cain a fő projektje, adott ki dalokat Atlas, Miss Anhedönia, Tommy, White Silas és אשמדאי néven is.
  2. ↑ Ez a szócikk az előadóra Anhedönia, a kitalált karakterre Cain néven hivatkozik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ethel Cain reflects on the freedom of LA with revelatory new single "Michelle Pfeiffer" featuring lil aaron | Best Fit (amerikai angol nyelven). The Line of Best Fit. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  2. ↑ (2019. szeptember 13.) „Carpet Bed EP by Ethel Cain on Apple Music” (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2025. január 12.) 
  3. ↑ Hayden Anhedönia and the invention of Ethel Cain (amerikai angol nyelven). The Line of Best Fit. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  4. ↑ Dazed: Ethel Cain regrets signing to Dr Luke’s label (angol nyelven). Dazed, 2023. augusztus 31. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  5. ↑ Dombal, Ryan: Ethel Cain: “Michelle Pfeiffer” ft. lil aaron (amerikai angol nyelven). Pitchfork. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  6. ↑ Daw, Stephen: First Out: New Music from Rebecca Black, Big Freedia, Syd & More (amerikai angol nyelven). Billboard, 2021. február 12. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  7. ↑ Ethel Cain's "Crush" Music Video Is a Small Town Fantasy - PAPER Magazine (angol nyelven). www.papermag.com. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  8. ↑ a b Pitchfork: The 49 Most Anticipated Albums of Spring 2021: Taylor Swift, Japanese Breakfast, J Balvin, and More (amerikai angol nyelven). Pitchfork, 2021. április 6. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  9. ↑ Gordon, Arielle: Ethel Cain: Inbred EP (amerikai angol nyelven). Pitchfork. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  10. ↑ Ruiz, Matthew Ismael: Listen to Ethel Cain Cover Britney Spears’ “Everytime” (amerikai angol nyelven). Pitchfork, 2022. március 8. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  11. ↑ Minsker, Evan: Ethel Cain Announces Debut Album Preacher’s Daughter, Shares New Song (amerikai angol nyelven). Pitchfork, 2022. március 17. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  12. ↑ Best albums of 2022: Our pick of the top records. Crack Magazine. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  13. ↑ The Best Albums of 2022 Ranked (amerikai angol nyelven). The Line of Best Fit. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  14. ↑ Sputnikmusic - Staff’s Top 50 Albums of 2022: 10 – 1 « Staff Blog (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  15. ↑ Clash Albums Of The Year 2022 | Features (brit angol nyelven). Clash Magazine Music News, Reviews & Interviews, 2022. december 15. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  16. ↑ Pappis, Konstantinos: Ethel Cain Shares New Video for 'American Teenagers', Announces Debut UK Show (brit angol nyelven). Our Culture, 2022. július 22. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  17. ↑ Strauss, Matthew: Ethel Cain Extends 2022 North American Tour (amerikai angol nyelven). Pitchfork, 2022. május 10. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  18. ↑ Ethel Cain Reunites With Florence + the Machine on Stage - PAPER Magazine (angol nyelven). www.papermag.com. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  19. ↑ Aniftos, Rania: Caroline Polachek Announces 2023 North American & European Tour (amerikai angol nyelven). Billboard, 2022. december 13. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  20. ↑ Wheeler, André-Naquian: For Her First-Ever Coachella Performance, Ethel Cain Went Full Cheerleader in Givenchy (amerikai angol nyelven). Vogue, 2023. április 17. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  21. ↑ Wilkes, Emma: Ethel Cain "feeling better" after collapsing on stage in Sydney (brit angol nyelven). NME, 2023. június 4. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  22. ↑ Minsker, Evan: Ethel Cain Collapses Onstage at Sydney Opera House, Says She’s Feeling Better (amerikai angol nyelven). Pitchfork, 2023. június 4. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  23. ↑ Empire, Kitty. „Boygenius review – emotional sucker-punches and superb harmonies”, The Guardian, 2023. augusztus 26. (Hozzáférés: 2025. január 12.) (brit angol nyelvű) 
  24. ↑ Duran, Anagricel: Ethel Cain announces 2024 'The Childish Behaviour' tour (brit angol nyelven). NME, 2023. december 5. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  25. ↑ Ethel Cain shares “Famous Last Words (An Ode To Eaters)” video (angol nyelven). The FADER. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  26. ↑ Forbes 30 Under 30 2024: Music (angol nyelven). Forbes. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  27. ↑ Garcia, Thania: Mitski Expands 2024 Tour With Support From Ethel Cain, Laufey, Arlo Parks and More (amerikai angol nyelven). Variety, 2024. január 16. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  28. ↑ Factora, James: Ethel Cain’s Ethereal and Haunting New Song Is “Meant As a Prayer” for Palestinians (amerikai angol nyelven). Them, 2024. február 15. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  29. ↑ Ethel Cain Shares New Song “من النهر,” (“From The River”) For Palestine (angol nyelven). Stereogum, 2024. február 15. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  30. ↑ Corcoran, Nina: American Football Announce 25th Anniversary Reissue and Covers Version of Self-Titled Debut Album (amerikai angol nyelven). Pitchfork, 2024. július 31. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  31. ↑ Hatfield, Amanda: Ethel Cain announces new LP, joined American Football on "For Sure." in LA (video) (amerikai angol nyelven). BrooklynVegan. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  32. ↑ Ethel Cain Announces New Album 'Perverts', Joins American Football In LA (angol nyelven). Stereogum, 2024. október 14. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  33. ↑ Ethel Cain Announces New Album 'Perverts' │ Exclaim! (angol nyelven). Ethel Cain Announces New Album 'Perverts' │ Exclaim!. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  34. ↑ Geiger, Amy: Ethel Cain announces fall shows w/ 9Million, Skullcrusher, King Woman, more (amerikai angol nyelven). BrooklynVegan. (Hozzáférés: 2025. szeptember 6.)
  35. ↑ willoughby tucker, i'll always love you (demos) (angol nyelven). SoundCloud. (Hozzáférés: 2025. december 29.)
  36. ↑ a b Ethel Cain's Music Is All About Pretending (angol nyelven). Nylon, 2021. április 19. (Hozzáférés: 2025. augusztus 20.)
  37. ↑ a b c Thoughts and Prayers for Ethel Cain - Teeth Magazine. Teeth Magazine - Fashion, Music, Art & Culture. Analog only., 2022. február 17. (Hozzáférés: 2025. augusztus 20.)
  38. ↑ Geraghty, Hollie: Ethel Cain shares her backstory on new album 'Willoughby Tucker, I'll Always Love You' (brit angol nyelven). The Forty-Five, 2025. augusztus 6. (Hozzáférés: 2025. augusztus 20.)
  39. ↑ a b The Intricate Storytelling of Ethel Cain’s “Preacher’s Daughter” (angol nyelven). The Junction Journal, 2024. március 18. (Hozzáférés: 2025. augusztus 20.)
  40. ↑ „♡ ethel cain ♡”, Tumblr. [2023. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. augusztus 20.) 
  41. ↑ „♡ ethel cain ♡”, Tumblr. [2023. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. augusztus 20.) 
  42. ↑ a b Harding, Maddi: The gruesome tale of Ethel Cain's 'Preacher's Daughter'. (brit angol nyelven). The Bubble, 2023. október 20. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  43. ↑ Watch Ethel Cain’s new video for American Teenager (angol nyelven). Kerrang!, 2022. július 22. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  44. ↑ Daw, Stephen: First Out: New Music From Chloe Moriondo, Corook, Awfultune & More (amerikai angol nyelven). Billboard, 2022. március 11. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  45. ↑ Ethel Cain Shares New Song 'Gibson Girl' (brit angol nyelven). Clash Magazine Music News, Reviews & Interviews, 2022. március 17. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  46. ↑ Ethel Cain Essentials on Apple Music (amerikai angol nyelven). Apple Music - Web Player. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  47. ↑ Pappis, Konstantinos: Artist Spotlight: Ethel Cain (brit angol nyelven). Our Culture, 2021. április 21. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  48. ↑ Haylee’s Hub: Ethel Cain’s ‘Preacher’s Daughter’ is a life-changing album (amerikai angol nyelven). Haylee’s Hub: Ethel Cain’s ‘Preacher’s Daughter’ is a life-changing album - The Post. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  49. ↑ Hess, Liam: The Gospel According to Ethel Cain (amerikai angol nyelven). Vogue, 2022. augusztus 23. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  50. ↑ Leiber, Sarah Jae: Ethel Cain Announces 'INBRED' EP (angol nyelven). BroadwayWorld.com. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.)
  51. ↑ a b Ethel Cain’s America (angol nyelven). W Magazine, 2022. május 13. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  52. ↑ a b c Dombal, Ryan: Ethel Cain Fears No Darkness (amerikai angol nyelven). Pitchfork, 2021. április 20. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  53. ↑ D'Souza, Shaad. „‘I felt like a performing monkey’: Ethel Cain on fans, fainting and being ‘Miss Alt-Pop Star’”, The Guardian, 2023. július 7. (Hozzáférés: 2025. augusztus 21.) (brit angol nyelvű) 
  54. ↑ Thomas, Zora: Ethel Cain delivers delectably dark performance at the Bowery Ballroom. The Pace Press. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  55. ↑ Ethel Cain’s music is an unforgiving portrait of Southern Baptist America (angol nyelven). Hero. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
  56. ↑ „♡ ethel cain ♡”, Tumblr. [2023. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 12.) 
  57. ↑ Ethel Cain's Majestic Melodrama Is the Sound of the Future (angol nyelven). Highsnobiety, 2022. december 6. (Hozzáférés: 2025. január 25.)
  58. ↑ „♡ ethel cain ♡”, Tumblr. [2023. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. január 25.) 
  59. ↑ Pepic, Jasmina: Lana Del Rey Teases New Song With The Lyric "Ethel Cain Hated My Instagram Post" - (amerikai angol nyelven). mxdwn Music, 2025. augusztus 14. (Hozzáférés: 2025. szeptember 4.)
  60. ↑ Is Lana Del Rey Dating Jack Donoghue? Couple Appear to Go Instagram Official (angol nyelven). People.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 4.)
  61. ↑ Brocklehurst, Harrison: Before the beef, here's everything Ethel Cain has said about Lana Del Rey over the years (amerikai angol nyelven). The Tab, 2025. augusztus 14. (Hozzáférés: 2025. szeptember 4.)
  62. ↑ „The Most Famous Girl at the Waffle House (Published 2022)”, 2022. május 11. (Hozzáférés: 2025. szeptember 4.) (angol nyelvű) 
  63. ↑ Lana Del Rey explains the story behind viral waitressing gig at Waffle House (angol nyelven). The Independent, 2023. szeptember 21. (Hozzáférés: 2025. szeptember 4.)
  64. ↑ Daw, Stephen: Lana Del Rey Shares New Song Snippet Dissing Ethel Cain: ‘Most Famous Girl at the Waffle House’ (amerikai angol nyelven). Billboard, 2025. augusztus 14. (Hozzáférés: 2025. szeptember 4.)
  65. ↑ Placido, Dani Di: Lana Del Rey Vs. Ethel Cain—The Feud, Explained (angol nyelven). Forbes. (Hozzáférés: 2025. szeptember 4.)
  66. ↑ Daw, Stephen. Demi Lovato, Kim Petras, Anitta & More Nominated for 2023 GLAAD Media Awards: See the Full List (2023. augusztus 18.) 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ethel_Cain&oldid=28664341”