Ugrás a tartalomhoz

Etanolamin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Etanolamin
Más nevek2-aminoetanol
2-amino-1-etanol
etanol-amin (nem javasolt[1])
monoetanol-amin
β-aminoetanol
β-hidroxietil-amin
β-aminoetil-alkohol
glicinol
olamin
etilol-amin
2-hidroxietil-amin
kolamin
Kémiai azonosítók
CAS-szám141-43-5
PubChem700
ChemSpider13835336
EINECS-szám205-483-3
DrugBankDB03994
KEGGD05074
ChEBI16000
RTECS számKJ5775000
SMILES
C(CO)N
InChI
1/C2H7NO/c3-1-2-4/h4H,1-3H2
InChIKeyHZAXFHJVJLSVMW-UHFFFAOYSA-N
Beilstein505944
Gmelin1650
UNII5KV86114PT
ChEMBL104943
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletC2H7NO
Moláris tömeg61,08 g/mol
Megjelenésviszkózus, színtelen folyadék
Szagkellemetlen, ammóniaszerű
Sűrűség1,0117 g/cm³
Olvadáspont10,3 °C
Forráspont170 °C
Oldhatóság (vízben)elegyedik
Savasság (pKa)9,50[2]
Törésmutató (nD)1,4539 (20 °C)[3]
Gőznyomás64 Pa (20 °C)[4]
Veszélyek
NFPA 704
2
3
0
 
Robbanási határ5,5–17%
PELTWA: 3 ppm (6 mg/m³)[5]
LD503320 mg/kg (patkány, szájon át)

620 mg/kg (tengeri malac, szájon át)
2050 mg/kg (patkány, szájon át)
1475 mg/kg (egér, szájon át)
1000 mg/kg (nyúl, szájon át)
700 mg/kg (egér, szájon át)
1720–1970 mg/kg (patkány, szájon át)[6]

Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az etanol-amin (2-amino-etanol, monoetanol-amin) szerves vegyület, képlete HOCH2CH2NH2. Molekulája bifunkciós, primer amin és primer alkohol (a hidroxilcsoport miatt). Színtelen, viszkózus folyadék, szaga az ammóniára emlékeztet.[7] Származékai a természetben széles körben elterjedtek, ilyenek például a lipidek.

Az etanol-aminok az amino-alkoholok egyik csoportját alkotják. Az antihisztaminok egyik osztályát etanol-aminoknak nevezik, ebbe tartozik a karbinoxamin, klemasztin, dimenhidrinát, difenhidramin és doxilamin.[8]

Ipari előállítása

[szerkesztés]

Etilén-oxid és ammónia vizes oldatának reagáltatásával állítják elő, a reakció során dietanol-amin és trietanol-amin is keletkezik. A termékek aránya a reaktánsok mennyiségének változtatásával szabályozható.

Biokémia

[szerkesztés]

Bioszintézise a szerin dekarboxilezésével történik:[9]

HOCH2CH(CO2H)NH2 → HOCH2CH2NH2 + CO2

Az etanol-amin a foszfolipidek – a biológiai membránokban (elsősorban a prokariótákban) – második leggyakoribb fejcsoportja, ilyen például a például a foszfatidiletanol-amin. A CB1 receptorra ható hírvivő molekulákban is – például a palmitoil-etanolamidban – megtalálható.[10]

Felhasználása

[szerkesztés]

Az etanol-amint gyakran monoetanol-aminnak vagy MEA-nak nevezik, hogy megkülönböztessék a dietanol-amintól (DEA) és trietanol-amintól (TEA). Detergensek, emulgeáló- és polírozószerek, gyógyszerek, korrózióvédők és kémiai intermedierek alapanyagaként használják.[7]

Például etanol-amin és ammónia reakciójában etilén-diamin keletkezik, mely a gyakran használt kelátképző, az EDTA prekurzora.[11]

Gázmosás

[szerkesztés]

Más aminokhoz hasonlóan a monoetanol-amin is gyenge bázis, mely tulajdonságát kihasználják a gázmosásban. A monoetanol-aminok nagyon hatékonyan meg tudják kötni a kőszén, metán és biomassza égetéséből származó füstgázok szén-dioxid-tartalmát (CO2). A szén-dioxid monoetanol-aminnal történő megkötését a tengeralattjárókon is használják a levegő regenerálására.

A MEA vizes oldatát mosófolyadékként használják az aminkezelőkben. Ezzel az eljárással például szén-dioxidot (CO2) és H2S-t távolítanak el különféle gázokból, például füstgázokból vagy savanyú földgázból.[12] A MEA ionizálja az oldott savas vegyületeket, így azok polárissá és sokkal jobban oldódóvá válnak.

A MEA mosóoldat újrahasznosítható egy visszanyerő egység beiktatásával. Melegítés hatására a MEA-ból, mint gyenge bázisból felszabadul az oldott H2S vagy CO2 gáz, így tiszta MEA oldat keletkezik.[11][13]

További felhasználásai

[szerkesztés]

Gyógyszerkészítményekben elsősorban pufferként vagy emulziók készítéséhez használják. Kozmetikumokban pH-szabályozóként használható.[14]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) iupac2013 nevű lábjegyzeteknek
  2. Hall, H.K., J. Am. Chem. Soc., 1957, 79, 5441.
  3. (1940) „Some Properties of Monoethanolamine and its Aqueous Solutions”. Journal of the American Chemical Society 62 (8), 1943–1944. o. DOI:10.1021/ja01865a009.
  4. Ethanolamine MSDS. Acros Organics. [2011. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards #0256. National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH)
  6. Ethanolamine. Immediately Dangerous to Life and Health Concentrations (IDLH). National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH)
  7. 1 2 Ethanolamines and Propanolamines, Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry. Weinheim: Wiley-VCH. DOI: 10.1002/14356007.a10_001 (2002)
  8. Cough, Cold, and Allergy Preparation Toxicity az eMedicine oldalán
  9. Archivált másolat. [2012. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 23.)
  10. (2001) „Antinociceptive activity of the endogenous fatty acid amide, palmitylethanolamide”. European Journal of Pharmacology 419 (2–3), 191–8. o. DOI:10.1016/S0014-2999(01)00988-8. PMID 11426841.
  11. 1 2 Chap. 7. Oxidation Products of Ethylene, Industrial Organic Chemistry. Wiley-VCH, 159–161. o. (2003). ISBN 3-527-30578-5
  12. http://www.nap.edu/openbook.php?record_id=11170
  13. Ethanolamine. Occupational Safety & Health Administration. [2013. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 23.)
  14. Carrasco, F.. Ingredientes Cosméticos, Diccionario de Ingredientes Cosméticos 4ª Ed. www.imagenpersonal.net, 306. o. (2009). ISBN 978-84-613-4979-1

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ethanolamine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.