Esti mécsvirág

Esti mécsvirág
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények;
Törzs:	Zárvatermők;
Csoport:	Valódi kétszikűek;
Rend:	Szegfűvirágúak;
Család:	Szegfűfélék;
Nemzetség:	Silene;
Tudományos név
	Silene noctiflora; L.
Szinonimák
	Melandrium noctiflorum
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Esti mécsvirág témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Esti mécsvirág témájú médiaállományokat és Esti mécsvirág témájú kategóriát.

Az esti mécsvirág (Silene noctiflora) a szegfűfélék családjába tartozó, Eurázsiában, Észak-Amerikában és Ausztráliában honos, erdőszéleken, parlagokon élő növényfaj. Egyéb elnevezése kassai rózsa.

Megjelenése

Az esti mécsvirág 15-70 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Sziklevelei kb. 1,5 cm hosszúak, zömökek, rövid nyelűek, alakjuk buzogányszerű, élük ép. A kifejlett növény szára zömök, a mirigyes szőrök miatt ragacsos. Átellenes állású alsó levelei tojásdad-lándzsásak, csúcsuk kihegyezett; a felsők egyenes-lándzsásak, hegyes végűek, száron ülők. A szárat és a csészét sűrűn borítják a hosszú, mirigy nélküli és rövid, ragadós, mirigyes szőrök.

2-2,5 cm-es kétivarú virágai fehéres-rózsaszínűek, a felső levélhónaljakból kiinduló, legfeljebb 15 virágból álló, villás elágazású álernyőben helyezkednek el. A porzók száma 10, a bibéké 3. A pártacimpák hosszúkások és mélyen, kéthasábosan kicsípettek, a szeletkék egymást oldalról nem fedik, nem érik el. Általában kis mellékpártája is van a szirmok tövén. A zöldes vagy barnás, ötcsúcsú csészén tíz jól látható ér található. A virágok este nyílnak, közvetlen napsütés hatására gyorsan becsukódnak.

Termése tojásdad, 1–2 cm hosszú, sárgásbarna toktermés, amely éretten a csúcsán felhasad és hat foga erősen hátrafelé hajlik. Belsejében sötétbarna-fekete színű, vese alakú magok találhatók.

Hasonló fajok

A fehér mécsvirággal lehet összetéveszteni, amelynek virágai egyivarúak, szirmai szélesebbek, termése tíz foggal nyílik fel és mirigyes szőrei nem ragadósak.

Előfordulása

Eurázsiában őshonos, elterjedésének központja Közép- és Kelet-Európa. Behurcolták Észak-Amerikába (ahol általánosan elterjedt) és Ausztráliába. Magyarországon országszerte megtalálható, de nem gyakori, csak szórványosan fordul elő.

Életmódja

Tápanyagban gazdag akácosok, erdőszélek, útszélek, parlagok, gyomtársulások lakója. A nehéz, de laza, nem vizes, vályog-, vagy agyagos márgatalajokat kedveli. Esetenként elszaporodva gyomnövényként kisebb károkat okozhat. Tavasz végén csírázik és júliustól szeptemberig virágzik. Estétől reggelig nyílik, erős illatával magához vonzza az éjjeli lepkéket. Csak magvakkal szaporodik.