Esterházy Sándor (1809–1867)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Esterházy Sándor
Címere a Keresztelő Szent János-székesegyházban, Nagyszombat
Címere a Keresztelő Szent János-székesegyházban, Nagyszombat
Született 1809. február 23.
Pozsony
Meghalt 1867. március 31. (58 évesen)
Bakonyszentlászló
Rendfokozata vezérőrnagy
Szülei Esterházy Imre
Palaghi Teréz

Gróf Esterházy Sándor (Pozsony, 1809. február 23.Bakonyszentlászló, 1867. március 31.) magyar arisztokrata nagybirtokos, császári-királyi katonatiszt, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tábornoka, majd ismét császári főtiszt.

Élete[szerkesztés]

Gróf Esterházy Imre egykori császári-királyi százados és Palaghi Teréz fiaként, római katolikus családban, Pozsonyban született. 1824-től a bécsújhelyi katonai akadémián kapott kiképzést, majd 1826-ben belépett a császári-királyi hadseregbe. 1845-tól őrnagyként szolgált a 2. Hannover huszárezredben. Sosem nősült meg.

Pályafutása[szerkesztés]

A szabadságharc alatt Délvidéken állomásozó ezredével 1848 júniusától a szerb felkelők ellen, majd július-augusztusban Versec, szeptemberben Elemér környékén harcolt. Október 12-től honvéd alezredesként, a 2., október 22-től ezredesként, a szintén a honvédsereghez átállott 3. Ferdinánd huszárezred parancsnoka volt a bácskai hadtestnél. November közepétől a hadtest egyik hadosztályának parancsnoka, december 9-től a bácskai hadtest ideiglenes parancsnoka volt (báró Bakonyi tábornok utódaként), december 13-tól vezérőrnagyként. 1849. január elején hadtestével a főhadszíntérre rendelték, de csak a szerb felkelők ellen volt hajlandó harcolni, a reguláris császárhű csapatok ellen nem, nem is teljesített ilyen irányú parancsot. Ezt követően, a verbászi tiszti gyűlésen a forradalmi szellemű tisztek – gróf Vécsey Károly, Lenkey János és Baudisz József – számonkérésére leköszönt, és mintegy 50, hasonlóan vélekedő tiszttársával 1849. január 16-án elhagyta a magyar forradalmi sereget. A császári hadbíróság Bécsben, 1849. augusztus 18-án felmentette az árulás vádja alól, és alezredesi rendfokozattal visszavették az uralkodóhoz hű hadseregbe. 1850-től már ezredesi rangban a 2. huszárezred parancsnoka volt. 1860-ban vezérőrnagyi rendfokozattal vonult nyugalomba. Bakonyszentlászlón hunyt el, 1867. március 31-én.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]