Esőthozó pőcsik

Esőthozó pőcsik
	Táplálkozni készülő példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Rend:	Kétszárnyúak (Diptera);
Alrend:	Légyalkatúak (Brachycera);
Öregcsalád:	Bögölyalakúak (Tabanomorpha);
Család:	Bögölyfélék (Tabanidae);
Alcsalád:	Haematopotinae;
Nem:	Haematopota; Meigen, 1803
Faj:	H. pluvialis;
Tudományos név
	Haematopota pluvialis; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Esőthozó pőcsik témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Esőthozó pőcsik témájú médiaállományokat és Esőthozó pőcsik témájú kategóriát.

Az esőthozó pőcsik (Haematopota pluvialis) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a bögölyfélék (Tabanidae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése

Európa és Ázsia palearktikus övében a leggyakoribb bögölyfaj. Magyarországon is mindenütt gyakori.

Megjelenése, felépítése

9–12 mm hosszú. Szürke torának felső oldalán sötét hosszcsíkok húzódnak. Szeme igen tarka, kanyargós, a szivárvány színeiben csillogó világos és sötét sávokkal. A hímek sávjai találkoznak, a nőstény sávjai elkülönülnek. A szárnyak opálosan áttetszők, elmosódott körvonalú, szürke foltokkal, nyugalmi helyzetben háztetőszerűen helyezkednek el. A nőstény szájszerve szúró-szívó, állkapcsai késélesek, a hím szájszerve visszafejlődött.

Életmódja

Magyar nevét onnan kapta, hogy főleg párás időben, eső előtt és gyenge esőben repül.^[1]

Mocsarak és nedves rétek lakója, de mintegy 2000 m magasságig a szárazabb helyeken is előfordul. Lárvái a nyirkos talajban fejlődnek. A nőstény vérszívó. Főként a végtagokat csípi, szúrása igen fájdalmas.^[1] A hímek nektárral táplálkoznak.

Pihenő helyzetben a szárnyait párhuzamosan fekteti a hátára.^[1]

Szaporodása

Rövid nászrepülés után a földön párosodik. A nőstények ezután emlősállatokat vagy embereket keresnek fel, mert a peterakáshoz vért kell szívniuk. Először látással, később szagok alapján is tájékozódnak. Petéiket rétegelt csoportokban rakják le a vizek közelében élő növényekre.

Források

Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
↑ REND: DIPTERA: REND: DIPTERA KÉTSZÁRNYÚAK

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

↑ ^a ^b ^c REND: DIPTERA

[D-1] REND: DIPTERA

[1]