Esőkert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Városi esőkert jellemző növényeivel: páfrányokkal és fűfélékkel. A visszamaradt vízben egy vadkacsa áll.

Az esőkert mesterségesen kialakított és növényzettel beültetett mélyebben fekvő felület a talajban, amelynek célja az esővíz felfogása, ideiglenes tárolása és szűrése. Az esőkert nem keverendő össze az ún. bioárkokkal, az esőkert ugyanis sík felület, míg a bioárok lejtős rész, amely elsősorban a víz elvezetését szolgálja, és csak másodsorban a tisztítását. Az esőkert nem keverendő össze a kerti tóval sem, amelyben folyamatosan van jelen állóvíz; sem pedig az esővíz tárolására szolgáló mesterséges tóval, amely az esőkertnél sokkal több ideig tárolja az esővizet.

Története[szerkesztés]

Több medencés esőkert. Ebben az esetben nem vonható éles határ az esőkert és a bioárok közé.
Egy a járdaszigeten belül kialakított esőkert, amely az úttestről is kapja a vizet.
Egy kis méretű esőkert. Az útpadkát úgy alakították ki, hogy az esővíz közvetlenül be tudjon folyni a kertbe.

Az első lakossági felhasználásra szánt esőkertet 1990-ben hozták létre, amikor a marylandi Prince George’s megyében Dick Brinkerben, egy lakóépületek fejlesztésével foglakozó vállalkozóban az a gondolat fogalmazódott meg, hogy a hagyományosan alkalmazott szennyvíztároló tavat[1] egy beültetett földterülettel helyettesíti. Az ötlettel felkereste Larry Coffman környezetvédelmi mérnököt. A terv megvalósításaként egy lakónegyed minden ingatlanán 28–37 m² területű esőkertet hoztak létre. Ez az eljárás nagyon költséghatékonynak bizonyult, ugyanis a 400.000 dollárnyi csatornarendszer helyett kialakított esőkertek csak 100.000 dollárba kerültek. A későbbi évek megfigyelése szerint az esőkertek jelentősen csökkentették a nagy esőzések után a csatornákba került víz mennyiségét.

A városi esővíz környezeti terhelése[szerkesztés]

  • A magas szinten beépített területeken az esővíz bármilyen nem vízáteresztő felületen képes megállni: aszfalton, betonon, kövön. Az összegyűlt vizet a csatornákba vezetik, amely azonban nem képes kezelni a hirtelen lezúduló csapadékot, a túlfolyáskor a szennyvíz így kijut a csatornából fertőzésveszélyt jelentve.
  • Egy másik probléma, hogy a városi esővíz, mire a csatornába jut, néhány fokkal melegebb lesz, mint a talajvíz vagy a természetes vizek. A melegebb víz kevesebb oldott oxigént tartalmaz, ezért beáramlása károsítja az élőlényeket.
  • A városi esővíz ráadásul sok mérgező anyagot mos a talajba az utakról, többek között különféle olajszármazékokat. Az esőkertek haszna abban áll, hogy nagy mennyiségű vizet tartanak vissza, azt megszűri és késleltetve, egyenletesen adják le.

Az esőkert előnyei[szerkesztés]

A szennyvíz vagy a szürke víz biológiai megtisztításához gondosan megtervezett és megépített vizes élőhelyekre van szükség. Környezeti előnyei között szerepel a megnövekedett vadon élő állatok sokszínűsége és élőhelyének megteremtése, az energiafelhasználás és a szennyezés minimalizálása. Az esőkertek kialakítása lehetővé teszi, hogy a nem áteresztő felületek mennyisége a minimálisra csökkenje.

Az esőkert csökkenti az elszivárgó víz mennyiségét: a víz a kialakított területen addig gyűlik, ameddig a talaj telítetté nem válik. Ha eléri a talaj felszínét, könnyebben tud párologni, a víz pedig a talaj helyett a levegőbe kerül vissza. Az esőkertben a víz a növények rendelkezésére áll, amelyek így gyorsan tudnak növekedni. A növények szintén párologtatnak, ez a nedvesség szintén a légkörbe kerül.

Az esőkert az esővíz minőségét is javítja. A vizet nem csak a talaj szűri meg, ahogy a víz egyre mélyebbre hatol és különböző talajrétegekkel találkozik, de a növények gyökere is, amely minden hasznos elemet kivesz, amelyre a növényeknek szükségük van. Bizonyos anyagok a talajrészek és a gyökerek felületén megülnek, így a mikroorganizmusoknak kellő idő áll rendelkezésükre a lebontásukhoz. A növények gyökérzete porózussá teszi a talajt így növelve annak vízáteresztő-képességét és megakadályozva a tömörödést. A gyökerek életteret biztosítanak a mikroorganizmusok számára, a gyökerek oxigént is biztosítanak a lebontó folyamatokhoz.

A talaj és a gyökérzet a vízben oldott szennyeződéseket fogják meg, a levegő szennyeződését a növények leveleiken keresztül szívják fel és juttatják a talajba, a talajban lévő mikoorganizmusok pedig lassan lebontják azokat. Az esőkert előnye, hogy a szennyeződések nem koncentráltan folynak el a csatornába, hanem szétterülnek a kijelölt talajrészen, így téve lehetővé az elbontásukat. Bizonyos növények képesek nehézfémeket tárolni, visszametszésnél vagy az életciklus végén az eltávolításukkal ezek az anyagok eltávolíthatóak. „A [eső]kert kiszűri a nehézfémek több mint 90 százalékát, a nitrátok és nitritek 100 százalékát, akárcsak a szénhidrogének (például üzemanyag-maradvány) közel 100 százalékát.”[2]

Az esőkert kialakítása[szerkesztés]

Egy esőkert vázlatos keresztmetszete:
A. Talajszint: a befolyónak (F.) magasabban kell lennie, mint a kifolyónak (G.), mindkét helyen kavicságyás védi a talajt, a háznak (E.) 10 m-re kell lennie az esőkerttől.
B. A kert mélysége: Az esőkert talajának mélysége 15-30 cm a talajszinthez képest a pangó víznek.
C. Felső szűrőréteg: 5-7 cm faforgács vagy komposzt vagy mulcs.
D. Az esőkert talaja: 60% homok, 20% komposzt és 20% felső talaj.
  • „Átlagosan elegendő a begyűjtendő terület egytizedét-egyötödét esőkertté alakítani ahhoz, hogy az éves csapadék majdnem teljes mennyisége hasznosulhasson, tehát - mondjuk - egy 300 négyzetméteres területből 30-60 négyzetmétert.”[2]
  • Az esőkertben a víz legfeljebb 48 órát tölt. Ha ennél több ideig áll a területen, akkor kerti tóról, mocsárkertől vagy víztárolóról beszélünk. Az esőkertben nem áll olyan sokáig a víz, hogy vízi élőlények, többek között szúnyoglárvák jelenjenek meg.
  • Az esőkert az épület közelében füves területen lehet kialakítani. Az épülettől azonban legalább 10 méterre kell lennie, hogy a vízszivárgás ne legyen kártékony hatással az épületre.
  • Az esőkert mélysége, ahol a pangó víz áll, nem haladhatja meg a 30 cm-t. Ez alatt érdemes olyan talajt kialakítani, amely a vízkert funkciójának a legmegfelelőbb. A biológiai visszatartó talajkeveréknek általában 60%-ban homokot, 20%-ban komposztot és 20%-ban felső talajt kell tartalmaznia. A magasabb komposztkoncentrációjú talajok jobb hatást mutattak a talajvíz és az esővíz szűrésére. A nem áteresztő talajrészt el kell távolítani, és áteresztő talajjal kell pótolni a szűrés optimalizálásához. A kicserélt talaj akár 75 cm-es mélységig is érhet. A talajt feddhetjük valamilyen szálas növényi anyaggal, ami tisztítja a vizet, és megóvja a talajt a kimosódástól.
  • Komplexebb megoldásoknál az esőkert talaja alá kavicsréteget tesznek, ami tovább szűri a talajba beszivárgó vizet. Ha az esőkertnek nagy mennyiségű vizet kell kezelnie, akkor az esőkertbe túlfolyócsövet is tesznek, amit a csatornába vezetnek. Így a víz nem önt ki a kertbe.
  • Egyes esőkertek kialakítása engedélyköteles lehet.[3]

Növények[szerkesztés]

Gazdagon beültetett esőkert: méhbalzsam (Monarda), árnyliliom (Hosta) és napfényvirág (Helenium).
  • Az esőkertek jellemző növényei az évelő lágyszárúak és a fűfélék, ezek gyökérzete porózussá teszi a talajt, és gyors növekedési ütemüknek köszönhetően sok vizet képesek felszívni.
  • A konkrét növényválasztásnak a talajhoz és az időjárási viszonyokhoz kell igazodnia, alapvetően olyan növényekre van szükség, amelyek mind a száraz, mind a telített talajt jól bírják.
  • A vegetáció kialakításánál érdemes tekintettel lenni a szomszédokra is, ha az esőkertet családi ház kertjében helyezzük el, és a növények kiválasztásánál igyekezzünk elkerülni az inváziós fajokat.
  • Az őshonos növények általában jobban adaptálódnak a körülményekhez, de idegen fajok is számításba jöhetnek. Minél többféle fajt használunk fel, a növények annál több nedvességet és tápanyagfélét hasznosítanak, a szennyeződéseket is annál jobban szűrik ki.
  • A fáknak is fontos szerep juthat az esőkertben, szintén képesek nagy mennyiségű víz felvételére, de az árnyékolásuk is fontos, ugyanis, ha a víz megmarad a kertben, fontos, hogy minél hidegebb maradjon, mind a növények, mind az egyéb élőlények jobban tolerálják a hideg vizet, mint a meleget, amelyben kevesebb az oldott oxigén.

Javasolt növények[4]

szárazságtűrő növények
Iwabenkei-f.jpg varjúháj (Sedum) Lavendelgarten-Guetersloh-2.jpg levendula (Lavandula) Salvia officinalis Habitus DehesaBoyalPuertollano.jpg zsálya (Salvia) 2014-08-02 11 52 38 Daylilies in Elko, Nevada.JPGsásliliom (Hemerocallis) 2008 07 Botanical Garden Meran 71410R0359.jpg kasvirág (Echinacea)
közepes vízigényű növények
Aquatic-plant-garden-irides,sawara,katori-city,japan.JPG íriszek (Iris) Astilbe 02.JPG tollbuga (Astilbe) Cluster of foxgloves, Digitalis purpurea - geograph.org.uk - 827285.jpg gyűszűvirág (Digitalis purpurea) Dense Blazing Star - liatris spicata (4347689892).jpg díszcsorba (Liatris) Carex morrowii 'Ingwersen'.jpg sásfélék (Carex)
vízigényes növények
Purple Loosestrife (Lythrum salicaria) - geograph.org.uk - 942585.jpg réti füzény (Lythrum salicaria) 20190812Mentha aquatica1.jpg vízi menta (Mentha aquatica) Caltha palustris sl1.jpg mocsári gólyahír (Caltha palustris)
árnyékkedvelő növények
Polystichum setiferum 001.jpg vesepáfrány (Plystichum) Dryopteris.filix-mas3.-.lindsey.jpg erdei pajzsika
(Dryopteris filix-mas)
Asplenium trichomanes Maidenhair Spleenwort მამასწარა.JPG fodorka (Asplenium) Rhododendron Girards Scarlet 1zz.jpg rododendron (Rhododendron) Epimedium x rubrum - Flickr - peganum (1).jpg tündérvirág (Epimedium)

Gondozás[szerkesztés]

Az esőkertnek nincs szüksége trágyázásra, mivel a talaj folyamatosan újraépül a felfogott anyagokból és az elhalt növényi részektől. „Az eddig adatok azt mutatják, hogy még a huszonkét évvel ezelőtt telepített első esőkertben sem kellett cserélni a szűrőrétegeket, mert a felhalmozódó káros vegyületek átalakulnak a növények számára feldolgozható anyagokká, illetve a talaj lassan és szétterítve megköti őket.”[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Amerikában és Kanadában használatos eljárás, amelynek a neve: Best management practice (BMP). További információ az angol nyelvű Wikipédián: Best management practice for water pollution.
  2. a b c Megfogja a városi áradásokat az esőkert
  3. Vízérzékeny tervezés a városi szabadtereken (Budapest városának kiadása)
  4. Drága az eső, ne hagyd veszni!

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rain garden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.