Ernák (hun uralkodó)
| Ernák | |
| Hun király | |
| Uralkodási ideje | |
| 469 – 503 | |
| Elődje | Dengitzik |
| Utódja | Bel-Kermek |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 454 előtt |
| Elhunyt | 503 |
| Édesapja | Attila hun király |
| Testvére(i) | Dengitzik hun király Ellák Csaba királyfi[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ernák, Ernak vagy Irnik[2] (Priszkosz: Ήρνάχ "Hernach") Attila harmadik fia és a kutrigurok vezetője volt.
Élete[szerkesztés]
Ernák Attila harmadik fia volt (a trónörökös Ellák és a másodszülött Dengitzik után). Priszkosz rétor feljegyzéseiből tudjuk, hogy Attila az akacírok elleni 448-as büntetőhadjáratot követően legidősebb fiát, Ellákot tette vezetőjükké. Mivel a nomád hatalmi struktúrában az uralkodó fiai álltak az alávetett népek élén, felmerült, hogy Attila Ernákot az akacírokkal szomszédos kutrigur nép felett való uralommal bízta meg, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy Ernák csak Ellák halálát követően állt az élükre.[3]
Amikor a Hun Birodalom a germán népek 453-as lázadása után részekre esett szét és Ellák elesett, Ernák bátyjával, Dengitzikkel az Al-Duna menti és a Fekete-tengertől északra fekvő területre húzódott vissza, ahol megszilárdult hatalmuk. Úgy vélik, hogy Ernák bátyja 469-es halála után egészen 503-ig a kutrigurok és az utrigurok Pontus-vidéki uralkodója volt. Ernákot elfogadták uralkodójukként az onogurok is, akik 463-ban rátörtek az akacírokra testvére, Dengitzik uralkodása alatt.
486-ban és 488-ban Ernák vezette a kutrigurokat Bizánc szövetségeseként (és később a gepidák szövetségeseként) Nagy Theuderich keleti gót király ellen, de vereséget szenvedett.
Jelentősége az utókor szemében[szerkesztés]
Procopius és Sandilch utrigur kán szerint Ernáknak két fia lehetett (bár a történészek ezt toposz-szerűnek tartják):
| „ | az egyiket Utigurnak és a másikat Kutigurnak nevezték el. Apjuk halála után megosztották a hatalmat és átadták neveiket a legyőzött népeknek, azért még manapság is néhányukat utiguroknak és a többieket pedig kutiguroknak nevezik.. | ” |
Ernákot azonosnak tekintik a ősbolgár kánok névsorában másodiknak – és a későbbi ősbolgárok törzsszövetségek megalapozójának – számító Irnikkel. Attila legkisebb, életben maradt és keletre menekült fiaként a magyar-székely mondák Csaba királyfijával is azonosították (jóllehet többen vitatták az azonosságot, valamint Csabát egy 10. századi magyar törzsfőnek tekinthetjük).
Források[szerkesztés]
- ↑ Csaba neve – Attila fiaként – Kézai Simon krónikájában (1283) jelenik meg először, amit több mint 800 évvel a Hun Birodalom felbomlása után írtak. Kézai szerint: „ez a Csaba Ethelének Honorius görög császár leányától született törvényes fia”. A történelemtudomány nem tud erről az állítólagos házasságról.
- ↑ Hunok-gepidák-langobárdok. Szeged, Balassi Kiadó, 1993. Online hozzáférés
- ↑ Hóman Bálint: Magyar középkor. Online hozzáférés
| Elődje: Dengitzik |
Hun uralkodók 469–503 |
Utódja: Bel-Kermek |
