Ernst Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ernst Lajos
Pólya Tibor karikatúrája Ernst Lajos igazgató úrról (1915) A grafika a Japán Kávéházban készült
Pólya Tibor karikatúrája Ernst Lajos igazgató úrról (1915)
A grafika a Japán Kávéházban készült
Született 1872. április 20.
Elhunyt 1937. április (64-65 évesen)
Halál okaöngyilkosság
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Lajos témájú médiaállományokat.

Ernst Lajos (néhol Ernszt), (1872. április 20.1937 tavasza) műgyűjtő, mecénás, múzeumalapító, kormányfőtanácsos (1925-től).

Életpályája[szerkesztés]

Valószínűleg nem végzett művészettörténeti tanulmányokat; autodidakta volt. Az 1880-as években kezdett művészi alkotásokat gyűjteni, főleg a magyar történelmi vonatkozású művek érdekelték. A századvégen a Magyar Történelmi Képcsarnok tárlatára, valamint a millenniumi országos kiállításra kölcsönzött műtárgyakat. A magyar iparművészet alkotásait a 20. század kezdetétől gyűjtötte.

Jó kapcsolatokat ápolt a művészekkel, (köztük Madarász Viktorral, Székely Bertalannal, Than Mórral, Glatz Oszkárral.) Ő volt Magyarországon az első, aki felismerte, hogy a kész festmények vázlatai önmagukban is nagy értékek, s elkezdte gyűjteni őket, így egyben értékmentést is végzett, nem hagyta a még meglévő, avagy már elkészült vázlatokat elkallódni.

Már 1894-ben alapítója lett a Nemzeti Szalonnak, 1901 és 1909 között ügyvezető igazgatója. E minőségében számos életmű-kiállítást szervezett (Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály, Madarász Viktor, Vaszary János). Miután elmozdították állásából, megalapította az első magyarországi magánmúzeumot.

Ernst Lajos sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 4-10-3.

1912 májusában nyílt meg az Ernst Múzeum Budapesten, a Nagymező u. 8. alatt, az akkoriban épült bérház első emeletén. 14 teremben volt az állandó kiállítás, a többiben időszaki kiállításokat tartottak. Ernst folytatta a retrospektív kiállítások szervezését. A kiállításokról – Lázár Béla szerkesztésében – igényes katalógusok jelentek meg.

A műtárgyak konjunktúrájának idején, 1917-ben kezdte meg aukciók szervezését. Évente kétszer tartottak aukciót, egészen Ernst élete végéig. A gazdasági helyzet döntően megváltozott az 1920-as évek végén – a gazdasági válság és a túlzott vásárlások következtében Ernst Lajos anyagilag tönkrement. Gyűjteményét jelzáloggal terhelték, így került bemutatásra 1933-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban letétbe helyezett művek tárlata.

Halála[szerkesztés]

Miután a tárgyalások gyűjteményének az állam részére való eladásáról éveken keresztül húzódtak, anyagi gondjai miatt 1937 tavaszán öngyilkos lett. Március 22-én tűnt el, holttestét április 24-én Ráckevénél találták meg. Gyűjteményét halála után két évvel, 1939-ben elárverezték, annak javát a magyarországi múzeumok vásárolták meg.

Társasági tagságai[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Hesz János Mihály tervezete 1820-ban magyar képzőművészeti akadémia felállítása iránt. Ismerteti Ernst Lajos (Budapest, 1898)
  • Schauff János tervezete 1790-ből egy magyar nemzeti oszloprendszerről. Ismerteti Ernst Lajos. (Budapest, 1900)
  • A magyar történeti festészet. (Budapest, 1910)
  • Petőfi arcképei. (Budapest, 1922)

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. 1. köt. Budapest : Akadémiai, 1965. Ernst Lajos l. 638. o.
  • Róka Enikő: Ernst Lajos. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. 241–242. o. ISBN 963-86222-4-5
  • Róka Enikő: Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum[halott link]. Budapesti Negyed / 32-33. Művészet a városban

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]