Ugrás a tartalomhoz

Ernesto Sabato

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernesto Sabato
Sabato 1970-ben
Sabato 1970-ben
Élete
Születési névErnesto Roque Sábato
Született1911. június 24.
Rojas(wd), Buenos Aires tartomány, Argentína
Elhunyt2011. április 30. (99 évesen)
Santos Lugares(wd), Tres de Febrero partido, Argentína
Nemzetiségargentin Argentína
Gyermekei
  • Mario Sábato
  • Jorge Federico Sabato
Jellemző műfaj(ok)esszé
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1979)
  • honorary doctorate of the University of Murcia (1989)
  • Menéndez Pelayo International Prize (1997)
  • Cervantes-díj (1984)
  • Gold Medal of the Círculo de Bellas Artes (2002)
  • Gran Premio de Honor de la SADE (1974)
Ernesto Sabato aláírása
Ernesto Sabato aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernesto Sabato témájú médiaállományokat.

Ernesto Sabato (Caucete, 1911. június 24.[1][2][3][4][5] –‎ Santos Lugares, 2011. április 30.[1][2][3][4][5]) argentin regényíró, esszéista, festő és fizikus. A BBC szerint „elnyerte a latin-amerikai irodalom legrangosabb díjait”, és „nagy befolyással bírt az irodalmi életben egész Latin-Amerikában”.[6] Halálakor az El País az „argentin irodalom utolsó klasszikus írójának” nevezte.[7]

Sabato megkülönböztető jegye volt a kopasz fejbőr és a kefebajusz, színezett szemüveget és nyitott nyakú inget viselt.[8] Rojasban született, egy Buenos Aires tartománybeli kisvárosban. A Colegio Nacional de La Platában kezdte meg tanulmányait. Ezután fizikát tanult az Universidad Nacional de La Plata egyetemen, ahol doktori fokozatot szerzett. Ezután a párizsi Sorbonne-ra járt, és a Curie Intézetben(wd) dolgozott. A második világháború után elvesztette érdeklődését a tudomány iránt, és írni kezdett.

Sabato életműve három regényt tartalmaz: El Túnel (1948), Sobre héroes y tumbas (1961) és Abaddón el exterminador (1974). Az elsőt a kritikusok már megjelenésekor elismeréssel fogadták, többek között Albert Camus és Thomas Mann írótársak.[9] A másodikat a mesterművének tartják, bár majdnem elégette, mint sok más művét.[6] Sabato esszéi olyan különböző témákat érintenek, mint a metafizika, a politika és a tangó.[6] Írásaiért számos nemzetközi díjat kapott, többek között a Miguel de Cervantes-díjat (Spanyolország), a Becsületrendet (Franciaország), a Jeruzsálem-díjat (Izrael) és a Prix du Meilleur Livre Étranger-t(wd) (Franciaország).[9]

Raúl Alfonsín(wd) elnök felkérésére ő elnökölte a CONADEP-bizottságot(wd), amely az 1970-es évek piszkos háborúja(wd) során eltűntek sorsát vizsgálta.[10] A vizsgálat eredményét 1984-ben Nunca Más (Soha többé) címmel tették közzé.

Életrajza

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ernesto Sabato a Buenos Aires tartománybeli Rojasban(wd) született Francesco Sabato és Giovanna Maria Ferrari, calabriai olasz bevándorlók fiaként. Apja Fuscaldóból származott, anyja pedig arbëreshë (albán kisebbség Olaszországban) volt San Martino di Finitából.[11] Ő volt a tizedik a 11 gyermek közül. Mivel kilencedik testvére halála után született, az Ernesto nevet kapta ő is.[12]

1924-ben Rojasban fejezte be az általános iskolát, majd La Plata városában telepedett le, hogy középiskolai tanulmányait a Colegio Nacional de La Plata iskolában folytassa. Itt ismerkedett meg Pedro Henríquez Ureña(wd) professzorral,[13] aki írói pályafutásának korai inspirálója volt.[14] 1929-ben kezdte meg a főiskolát, az Universidad Nacional de La Plata fizika-matematika szakára járt.

Aktív tagja volt a Reforma Universitaria[15] mozgalomnak[16], 1933-ban – kommunista eszméket valló – „Insurrexit csoportot” alapított többek között Héctor P. Agostival(wd), Ángel Hurtado de Mendozával és Paulino González Alberdivel együtt.[17]

1933-ban a Federación Juvenil Comunista (Kommunista Ifjúsági Szövetség) főtitkárává választották.[18] Egy marxizmusról szóló előadáson megismerkedett a 17 éves Matilde Kusminsky Richterrel, aki elhagyta a szülői házat, hogy Sabatoval éljen.[19]

1934-ben kezdett kételkedni a kommunizmusban és Sztálin rendszerében. Az Argentin Kommunista Párt(wd), amely ezt észrevette, két évre a Nemzetközi Lenin Iskolába küldte.[20] Sabato szerint „ez egy olyan hely volt, ahol vagy meggyógyultál, vagy gulágon vagy pszichiátrián végezted”.[21] Mielőtt Moszkvába érkezett volna, az Argentin Kommunista Párt küldöttjeként Brüsszelbe utazott a „Fasizmus és a háború elleni kongresszusra”. Ott, miután félt, hogy nem tér vissza Moszkvából, otthagyta a kongresszust, és Párizsba menekült.[21] Itt írta első regényét: La Fuente Muda, amely kiadatlan maradt.[18][21] Miután visszatért Buenos Airesbe, 1936-ban feleségül vette Matilde Kusminsky Richtert.

Tudományos évei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938-ban az Universidad Nacional de La Platán fizikából doktorált. Bernardo Houssay-nak köszönhetően kutatói ösztöndíjat kapott a párizsi Curie Intézetben(wd) az atomsugárzással kapcsolatban.[18] 1938. május 25-én megszületett Jorge Federico Sabato, első fia. Franciaországban tartózkodása alatt kapcsolatba került a szürrealista mozgalommal, többek között Óscar Domínguez(wd), Benjamin Péret(wd), Roberto Matta Echaurren(wd) és Esteban Francés(wd) műveit tanulmányozta. Ez nagy hatással volt későbbi írói munkásságára.[22]

„Az antagonizmusok ezen időszakában délelőttönként elektrométerekkel és mérőhengerekkel temetkeztem, az éjszakákat pedig bárokban töltöttem, a delíriumos szürrealistákkal. A Dôme-ban(wd) és a Deux Magots-ban(wd), a káosz és a mértéktelenség eme hírnökeivel részegen, sok órát töltöttünk azzal, hogy kitűnő hullákat alkossunk.”

– Ernesto Sabato.[12][22]

1939-ben átkerült a Massachusetts Institute of Technology-hoz. Egyszer 1940-ben visszatért Argentínába azzal a szándékkal, hogy maga mögött hagyja a fizikát. Sabato azonban az ösztöndíjáért felelősök iránti kötelezettségét teljesítve elkezdett tanítani az Universidad de La Platán a mérnöki felvételi, valamint a relativitáselmélet és a kvantummechanika posztgraduális képzésen. 1943-ban egy „egzisztenciális válság” miatt végleg otthagyta a tudományt, hogy főállású író és festő legyen.[21]

„A Curie Intézetben, ami az egyik legmagasabb cél egy fizikus számára, üresen találtam magam. A hitetlenségtől megverve, a tehetetlenség miatt mentem tovább, amit a lelkem elutasított.”

– Ernesto Sabato[12]

1945-ben megszületett második fia, Mario Sábato(wd).[23]

Írói karrier

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ernesto Sabato Mario Vargas Llosa perui íróval 1981-ben

1941-ben Sabato első irodalmi művét, egy cikket Adolfo Bioy Casares La invención de Morel című művéről a La Plata-i Teseo című folyóiratban publikálta. Pedro Henríquez Ureñával(wd)[13] közösen szintén közreműködött a neves Sur magazinban(wd).

1942-ben a Sur magazinnál dolgozott, ahol könyveket bírált, a „Calendario” rovat vezetője lett, és részt vett a Sur nº 94-ben megjelent „Desagravio a Borges”-ben. Cikkei jelentek meg a La Naciónban(wd), valamint George Gamow A Nap születése és halála című művének fordítása. A következő évben kiadta Bertrand Russell A relativitáselmélet ABC-je fordítását.

1945-ben jelent meg első könyve, az Uno y el Universo, amely a tudomány látszólagos erkölcsi semlegességét bíráló és a technológiai társadalmak dehumanizációs folyamataira figyelmeztető esszé-sorozat; idővel a libertárius és humanista álláspont felé fordult. Ugyanebben az évben Buenos Aires önkormányzata díjjal jutalmazta könyvéért, valamint a Sociedad Argentina de Escritores díszpálcáját.

1948-ban, miután több Buenos Aires-i szerkesztő visszautasította, Sabato a Surban adta ki első, El túnel című, egyes szám első személyben elbeszélt lélektani regényét. Az egzisztencialista keretbe foglalt regényt Albert Camus lelkes kritikával fogadta, és a Gallimard(wd) kiadta a francia fordítást. A könyvet több mint 10 nyelvre fordították le[24], másoknak is tetszett a könyv, többek között Thomas Mannnak.[8][9]

A francia irodalmi szakma Sabato Abaddon, el Exterminador (A sötétség angyala) című könyvét 1976 legjobb külföldi könyvének választotta.[9]

Legidősebb fia, Jorge 1995. február 10-én, 56 éves korában autóbalesetben meghalt.[25] 1998-ban Sabato felesége is meghalt.[26]

1999-ben eredeti argentin állampolgársága mellett olasz állampolgárságot is szerzett.[27]

Sabato 2011. április 30-án halt meg Santos Lugaresben(wd), két hónappal a 100. születésnapja előtt.[28][29] Halálát hörghurut okozta, társa és munkatársa, Elvira González Fraga szerint.[26] Az El Mundo című spanyol lap szerint ő volt „az utolsó túlélő argentin író, nagy Í-betűvel”.[7]

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszteletadás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2019. június 24-én, Sábato 108. születésnapján egy Google doodle-lal tisztelegtek előtte.[30]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
  2. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  3. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "todotango.com" (spanyol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. 1 2 3 "Argentine writer Ernesto Sabato dies, age 99". BBC News. BBC. 2011. április 30. Hozzáférés: 2011. április 30.
  7. 1 2 "On the death of Ernesto Sabato: World reactions". Buenos Aires Herald. 2011. április 30. Hozzáférés: 2011. április 30.
  8. 1 2 "Argentine writer Ernesto Sabato dies at age 99". Reuters. 2011. április 30. Hozzáférés: 2011. április 30.
  9. 1 2 3 4 Zadunaisky, Daniel; Rey, Debora (2011. április 30.). "Argentine writer Ernesto Sabato, who led probe of dirty war crimes, dies at 99". Canadian Press. Hozzáférés: 2011. április 30.[halott link]
  10. ↑ A piszkos háború (spanyolul: Guerra sucia) az argentin katonai junta vagy polgári-katonai diktatúra (spanyolul: dictadura cívico-militar de Argentina) által használt elnevezés az 1974 és 1983 között Argentínában folytatott államterrorizmus időszakában.
  11. ↑ "Juana María Ferrari, de ascendencia italiana y albanesa. Francisco Sabato, de origen italiano" Archiválva 2012. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  12. 1 2 3 Antes del fin, Ernesto Sabato; Capítulo I, ISBN 978-84-322-0766-2
  13. 1 2 Pedro Henríquez Ureña (1884. június 29. – 1946. május 11.) dominikai esszéista, filozófus, humanista, filológus és irodalomkritikus.
  14. ↑ Diario La Nación: Evocan a Pedro Henríquez Ureña, gran humanista dominicano
  15. ↑ Az 1918-as argentin egyetemi reform az egyetemek általános modernizációját és demokratizálódását jelentette.
  16. ↑ "Festejos por el aniversario de la Reforma Universitaria". www.clarin.com. 1998. január 11.
  17. ↑ "El joven discípulo de Ponce". 2008. március 21. dátummal az eredeti címről archiválva.
  18. 1 2 3 Biografía de Ernesto Sabato en Autores de Argentina. Archiválva 2008. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  19. ↑ Homenaje de Matilde a Sabato. Archiválva 2008. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  20. ↑ A Nemzetközi Lenin Iskola (oroszul: Международная Ленинская школа) a Kommunista Internacionálé által 1926 májusától 1938 májusáig Moszkvában, a Szovjetunióban működtetett hivatalos képzőiskola volt.
  21. 1 2 3 4 Cronología de Ernesto Sabato. Archiválva 2008. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  22. 1 2 "Sabato y el Surrealismo por Daniel Vargas". 2008. február 17. dátummal az eredeti címről archiválva.
  23. ↑ Mario Sábato (1945. február 15. – 2023. június 3.) argentin filmrendező és forgatókönyvíró.
  24. ↑ Biografía de Ernesto Sabato en Solo Argentina Archiválva 2016. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (spanyolul)
  25. ↑ "Jorge Federico Sábato - Fúnebres La Voz". funebres.lavoz.com.ar. 2018. július 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. szeptember 5.
  26. 1 2 Barrionuevo, Alexei (2011. május 1.). "Ernesto Sábato, Novelist and Argentina's Conscience, Dies at 99". The New York Times.
  27. ↑ "Il Messaggero". 2011. szeptember 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. április 30.
  28. ↑ Murió Ernesto Sábato Archiválva 2012. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben. InfoBae, April 30, 2011 (spanyolul)
  29. ↑ Murio Ernesto Sábato Archiválva 2011. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben Clarín, April 30, 2011 (spanyolul)
  30. ↑ "Ernesto Sábato's 108th Birthday". Google (angol nyelven). 2019. június 24.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernesto Sabato című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ernesto_Sabato&oldid=29255334”