Erich Ludendorff
| Erich Ludendorff | |
 | |
| Erich Ludendorff | |
| Született | 1865. április 9. Kruszewnia, Schwersenz (Swarzędz) mellett (Poznań mellett) .svg){kind=small} Német Birodalom |
| Meghalt | 1937. december 20. (72 évesen) München  Harmadik Birodalom |
| Sírhely | Neuer Friedhof Tutzing |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | német |
| Szolgálati ideje | 1883 – 1918 |
| Rendfokozata | gyalogsági tábornok |
| Csatái | I. világháború |
| Kitüntetései | Porosz érdemrend |
| Halál oka | májtumor |
| Házastársa |
|
| Iskolái | Royal Prussian Main Cadet Institute |
 | |
| Erich Ludendorff aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erich Ludendorff témájú médiaállományokat. | |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Erich Friedrich Wilhelm Ludendorff (Kruszewnia, 1865. április 9. – München, 1937. december 20.) az első világháború kiemelkedő német tábornoka, a müncheni sörpuccs vezetője, a nemzetiszocialista párt képviselője a Reichstagban és zavaros elveket valló vallásalapító.
Élete[szerkesztés]
Pályakezdés[szerkesztés]
Ludendorff egy katonai takarmányszállító vállalkozó fiaként született a Porosz Királyságban, a mai Lengyelország területén. Öccse, Hans Ludendorff, korának jelentős csillagásza volt. Édesapja lovassági tisztként szolgált a német egyesítési háborúk idején Csehországban és Franciaországban, fiát is erre a pályára szánta.
Tehetsége miatt már 1894-től a Franciaország elleni csapás tervét kidolgozó bizottság tagja lett. A Schlieffen-terv végrehajtása során a liège-i erődítmények bevételének megtervezésével bízták meg.
Első világháború[szerkesztés]
1914 augusztusában Paul von Hindenburg mellett szolgálva részt vett a tannenbergi csatában és később a mazuri csatában is. Erich von Falkenhayn felmentése után gyalogsági tábornoki rangban a német hadsereg első szállásmestere, lényegében von Hindenburg tábornagy vezérkari főnök helyettese lett. Mindketten pártolták egy katonai diktatúra létrehozását, melynek célja az ország erőforrásainak legteljesebb mozgósítása a háborús siker érdekében. A „kisegítő szolgálati rendelet” szorgalmazójaként főszerepet játszott a tömeges sztrájkmozgalmak és az elégedetlenség egyre sokasodó jeleinek letörésében.
Ludendorff pártolta Nagy-Britannia tengeralattjárók általi blokádját, mely végül az Egyesült Államokkal való összecsapáshoz vezetett. A keleti háború megnyerése után Oroszország további meggyengítése céljából Ludendorff kijárta, hogy orosz kommunista forradalmárok egy csoportját (köztük Lenint) Németországon keresztül orosz földre engedjék vissza.[forrás?] Részt vett az UFA nevű német filmkonszern megalapításában, mivel a filmben jó propagandaeszközt látott.
1918 tavaszán új taktikát dolgozott ki a nyugati front állóháborújának dinamizálására. Az ő ötlete alapján hozták létre az ellenséges vonalak közé beszivárgó rohamosztagokat. 1918. szeptember 29-én ő juttatta el a német fegyverszüneti kérelmet az Egyesült Államokhoz. 1918 késő őszén nem látta biztonságban az életét az éhséglázadásoktól és forradalmaktól sújtott Német Birodalomban, ezért Svédországba menekült.
Ludendorff és a nemzetiszocialisták[szerkesztés]
1919-ben hazatért. Részt vett a weimari köztársaság ellen szervezett mindkét puccsban. Az 1923. november 8–9-én kudarccal végződött sörpuccs után annak ellenére ártatlannak mondták ki, hogy a puccsban maga is a legaktívabb szerepek egyikét játszotta. A per után vette át a feloszlatott nemzetiszocialista párt egyik utódszervezetének vezetését. 1924 és 1929 között a Nemzetiszocialista Szabadságpárt parlamenti követe volt. Megalapította a Tannenberg Szövetséget, amelyben a volt frontharcosokat tömörítette. 1925-ben jelöltette magát a köztársasági elnöki posztra. A második forduló előtt azonban Hitler Hindenburgra való szavazásra buzdította híveit, így Ludendorff visszalépett a jelöltségtől.
Élete alkonyán[szerkesztés]
A kudarc után visszavonult a politika első vonalából. Idővel egyre több ellenséget látott maga körül. Politikai ambícióinak zátonyra futtatásával a zsidókat, szabadkőműveseket, jezsuitákat és nemzetközi kommunistákat vádolta meg. (Zavartságát mutatja, hogy a Mozart és Schiller halálát is az általa „állam-fölötti szervezetek titkos szövetségének” nevezett csoport számlájára írja. Második felesége hatására titkos és misztikus tanulmányokba fogott. Foglalkozott kabbalisztikával, numerológiával és asztrológiával. (Kiszámította a következő világháború kezdetének időpontját: 1932.) Saját vallási közösséget alapított.
Hitler számára egyre kellemetlenebbek lettek az egykori harcostárs hóbortjai. Alfred Rosenberg felvetette, hogy Ludendorff nyilvánvalóan megőrült. 1927-ben Hitler bizalmasan jelezte a felsőbb nemzetiszocialista köröknek, hogy kerüljék a kapcsolatot a volt tiszttel. Még abban az évben Hitler egy regensburgi rendezvényen szabadkőművesnek bélyegezte Ludendorffot. 1933-ban a nemzetiszocialisták betiltották az általa alapított újságot és a Tannenberg Szövetséget is.
Ludendorff ekkorra teljesen visszavonult és csak a magánéletének élt. 1934-ben a nemzetiszocialisták megpróbálták őt a német egység jelképeként felmutatni, és propagandájuk céljaira felhasználni. Ludendorff sértődötten elutasította Hitler ajánlatát, hogy háborús érdemei miatt vezértábornaggyá léptesse elő. 1937-ben már halálos betegen kérte Hitler személyes jóváhagyását az általa szervezett keresztény közösség, a Bund für Deutsche Gotterkenntnis működéséhez. (A ma is fennálló közösséget a német Alkotmányvédelmi Hatóság szélsőjobbos szektának minősíti).[1][2][3]
Ludendorff 1937. december 20-án hunyt el a müncheni Szent József-kórházban (Josephinum-Krankenhaus). Feleségének kifejezett rosszallása ellenére állami pompával vettek tőle búcsút.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Alkotmányvédelmi jelentés, Schleswig-Holstein, 2000.
- ↑ Alkotmányvédelmi jelentés, Brandenburg: Antisemitischer Weltanschauungsverein lässt sich in Brandenburg nieder, 2008.
- ↑ die tageszeitung (taz), 2007. június 12. : Mein deutscher Sommer
További információk[szerkesztés]
- Hivatkozások a Német Nemzeti Könyvtár (Deutsche Nationalbibliothek) állományából
- Életrajza a Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikonban
- Életrajza a Német Történeti Múzeum (DHM) „LeMO” projekt honlapján
- ÉLetrajza a Preußenchronik honlapon
- A tutzingi Ludendorff-emlékmű
- Eredeti filmfelvétel Erich Ludendorffról
- Ludendorff tábornok leleplezése a szabadkőművesség titkainak jelentőségéről. Magyarország részére kivonatosan közölve; Nemzeti Tömörülés Pártja, Bp., 1928
| Szervezetek | .svg) | |
|---|---|---|
| Események | ||
| Ideológia | ||
| Fajelmélet | ||
| Jelképek | ||
| Vezetők | ||
| Németországon kívül |
| |
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}