Eperjesi csata
| Eperjesi csata |
Az eperjesi csatában 1492. január 1-jén Szapolyai István, Magyarország Corvin János herceg utáni második leggazdagabb főura, szepesi gróf és a „fekete Haugwitz”, a „király cseh hadseregének kapitánya”, a fekete sereg névadója döntő győzelmet arattak a trónkövetelő János Albert lengyel herceg, jövendő lengyel király, II. Ulászló magyar király testvére felett, amivel véglegesen eldőlt a trónharc II. Ulászló javára a két éve halott Mátyás király trónjáért.
Előzmények[szerkesztés]
A pozsonyi békeszerződés értelmében december 13-ig a megszállt ausztriai várakat át kellett adni Miksának. Ulászlónak a gyorsasághoz azért fűződött érdeke, mert így katonái szabadultak fel. Ekkor állítólag hétezer cseh zsoldos tartózkodott Ausztriában, akikre a Kassára bezárkózott Szapolyai István főkapitánynak volt szüksége az országban állomásozó János Albert lengyel herceg, trónkövetelő ellen. Ulászló emellé december 10-én elrendelte a királyi városok haderejének mozgósítását is. Ekkoriban nevezhette ki Ulászló a „király cseh hadseregének kapitányává” a „fekete Haugwitz”-ot (Hanuš Haugvic z Biskupic), a fekete sereg névadóját, akit Szapolyai vezértársául jelölt ki a lengyelek ellen. [1]
A csata[szerkesztés]
Szapolyai és Haugwitz az eperjesi csatában 1492. január 1-jén döntő győzelmet arattak János Albert felett, s hamarosan felszámolták a teljes lengyel frontot. Ezzel véget értek a harcok Mátyás trónjának utódlásáért. [1]
Következmények[szerkesztés]
Szapolyai István hatalma megkérdőjelezhetetlenné vált, 1492 márciusában – a bátyja, Szapolyai Imre halála utáni 5 év üresedés után – ő lett a nádor. [2]
III. Frigyes német-római császár ratifikálta a II. Ulászló által már 1491. december 6-án és Miksa római király által december 20-án Innsbruckban már aláírt pozsonyi békét. Frigyes császár 1492. január 14-én saját székhelyén, Linzben tette rá kézjegyét. Miksa és Ulászló is a török elleni harc szükségességével indokolták a békekötést, elhallgatva, hogy valójában kétfrontos háborút vívtak, Miksa a francia király, Ulászló pedig öccse, János Albert herceg, későbbi lengyel király ellen. A megerősítő okmányokat a felek 1492. január 20-án Hainburgban cserélték ki. [1]
Hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Neumann, História 2012/2: Neumann Tibor (2012). „Út a királyi trónig – A Szapolyaiak: Imre, István és János király” 2. szám, Kiadó: História folyóirat. HU ISSN 0139-2409. Index:25384.
- ↑ Neumann, Századok 2011/2: Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán: A Jagelló–Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490–1492) (Második közlemény). Századok, CXLV. évf. 2. sz. (2011) 293–347. o.
