Entebbei túszdráma
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Entebbei túszdráma | |||
 | |||
| Dátum | 1976. június 27. – július 4. | ||
| Helyszín | Entebbe, Uganda | ||
| Eredmény | Izraeli katonai győzelem; a túszok többségének kiszabadítása | ||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Entebbei túszdráma témájú médiaállományokat. | |||
Az entebbei túszdráma egy 1976-ban történt repülőgép‑eltérítés és túszmentő katonai akció volt, előbbit palesztin és nyugatnémet szélsőbaloldali fegyveresek hajtották végre, utóbbit az izraeli hadsereg különleges alakulata. A terroristák az Air France 139-es járatát térítették el, majd a gépet Ugandába irányították, ahol Idi Amin Dada diktátor rezsimje támogatást nyújtott nekik. Az izraeli hadsereg 1976. július 4-én egy rendkívül merész, távolról indított kommandós akcióval kiszabadította a túszok többségét. A műveletet a modern terrorellenes fellépés egyik legprecízebben végrehajtott példájaként tartják számon.
Háttér és előzmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A 20. század második felében a repülőgép‑eltérítések a nemzetközi terrorizmus egyik leggyakoribb eszközévé váltak. A palesztin fegyveres csoportok több alkalommal alkalmazták a légi közlekedés megzavarását politikai követelések érvényesítésére. A PFLP (Palesztin Felszabadítási Front) különösen aktív volt ebben az időszakban.
1976. június 27-én az Air France 139-es járata Tel‑Avivból Párizsba indult, athéni átszállással. A gépen 253 főnyi utas és személyzet tartózkodott. Az athéni felszállást követően négy fegyveres terrorista – két palesztin és két nyugatnémet szélsőbaloldali aktivista – átvette az irányítást a repülőgép felett.
A gép először Bengáziban (Líbia) szállt le, majd Ugandába repült tovább. Idi Amin ugandai elnök ekkor már nemzetközi elszigeteltségben, diktatórikus uralom alatt tartotta országát, és szövetségesként tekintett a palesztin fegyveres csoportokra.
A túszok fogva tartása Entebbében
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A túszokat az entebbei repülőtér régi termináljában helyezték el, amelyet a túszejtők és az ugandai katonák közösen őriztek. A túszokat vallási és nemzetiségi alapon szétválasztották:
- A zsidó és izraeli utasokat visszatartották, mint „politikai túszokat”.
- A nem izraeli utasok többségét később elengedték.
Az Air France személyzete – Michel Bacos kapitánnyal – megtagadta, hogy magra hagyja a túszokat.
A túszejtők 40 Izraelben fogva tartott palesztin fegyveres és további 13, más országokban bebörtönzött személy szabadon bocsátását követelték a túszokért cserébe.
I zraeli döntéshozatal és felderítés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az izraeli kormány kezdetben tárgyalási kísérleteket tett, de a határidő közeledtével egyre valószínűbbé vált, hogy a túszok életét csak katonai beavatkozás mentheti meg. A hadművelet tervezése rendkívüli logisztikai kihívást jelentett:
- Az entebbei repülőtér több mint 4000 km-re volt Izraeltől.
- A kommandósoknak titokban kellett leszállniuk egy ellenséges országban.
- A túszok pontos helyét és a terroristák számát felderítőknek kellett megerősíteniük.
- A repülőtér elrendezését korábbi építési tervek és izraeli mérnökök emlékei alapján rekonstruálták.
A műveletet Dan Shomron ezredes irányította, a kommandós egység parancsnoka pedig Yonatan Netanjahu volt.
A mentőakció (Operation Thunderbolt)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1976. július 4-én hajnalban négy izraeli C–130 Hercules szállt le Entebbében. A kommandósok egy fekete Mercedes-Benz és Land Rover járművekkel közelítették meg a terminált, imitálva Idi Amin elnöki konvoját.
A művelet főbb mozzanatai:
- A kommandósok gyors rajtaütéssel semlegesítették a túszokat őrző fegyvereseket.
- A túszok többségét sikerült kiszabadítani: 102 embert menekítettek ki.
- A terroristák mind meghaltak, az őket támogató ugandai katonák közül pedig több tucat vesztette életét.
- A túszok közül három meghalt a tűzharcban.
- Egy negyedik túszt – Dora Blochot – később Idi Amin parancsára kivégezték egy kampalai kórházban.
A művelet teljes időtartama a leszállástól a felszállásig alig több mint 90 perc volt. Az akció egyetlen izraeli katonai halálos áldozata Yonatan Netanjahu (a későbbi izraeli miniszterelnök, Benjámín Netanjáhú testvére) volt, aki a terminál közelében kapott halálos lövést.
Nemzetközi visszhang
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A világ nagy része elismeréssel fogadta az akciót, amelyet a modern terrorellenes fellépés egyik ikonikus példájaként tartanak számon. Izraelben a siker a nemzeti összetartozás és a külföldön bajba jutott állampolgárokért vállalt felelősség szimbólumává vált. Uganda viszont diplomáciai tiltakozást nyújtott be, és az akciót szuverenitása megsértéseként értékelte. Idi Amin később propagandacélokra használta fel az eseményt.
Utóélet és kulturális hatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az entebbei akció számos film, dokumentum és könyv témája lett. A legismertebb feldolgozások:
- Victory at Entebbe (1976)
- Raid on Entebbe (1977)
- Operation Thunderbolt (1977)
- Entebbe (2018)
Az események máig erős érzelmi és politikai töltettel bírnak, különösen a zsidó közösségekben, ahol a túszok elkülönítése a holokauszt emlékét idézte fel.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bernhard Blumenau: The United Nations and Terrorism. Germany, Multilateralism, and Antiterrorism Efforts in the 1970s. Palgrave Macmillan, Basingstoke / New York 2014, ISBN 978-1-137-39196-4, 2. fejezet
- Saul David: Operation Thunderbolt. Flight 139 and the Raid on Entebbe Airport. Hodder & Stoughton, London 2015, ISBN 978-1-4447-6251-8
- Annette Vowinckel: Der kurze Weg nach Entebbe oder die Verlängerung der deutschen Geschichte in den Nahen Osten. In: Zeithistorische Forschungen/Studies in Contemporary History. 1 (2004), 2. füzet, zeithistorische-forschungen.de
- Shelley Harten: Reenactment eines Traumas. Die Entebbe Flugzeugentführung 1976. Deutsche Terroristen in der israelischen Presse. Tectum, Marburg 2012, ISBN 978-3-8288-2853-7
- Freia Anders, Alexander Sedlmaier: „Unternehmen Entebbe“ 1976. Quellenkritische Perspektiven auf eine Flugzeugentführung. (PDF) In: Jahrbuch für Antisemitismusforschung, 22, 2013, 267–290. oldal
- Markus Mohr (Hrsg.): Legenden um Entebbe. Ein Akt der Luftpiraterie und seine Dimensionen in der politischen Diskussion. Unrast, Münster 2016, ISBN 978-3-89771-587-5
- Robert Wolff: Blinde Flecken, Erzählungen, Mythen. Neue Perspektiven auf die Flugzeugentführung nach Entebbe 1976. In: Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte. 71. kötet (2023), 3. füzet, 525–555. oldal
- Jan Gerber: Fluchtpunkt Entebbe. Der linke Terrorismus und Israel, Berlin, Edition Tiamat 2026, ISBN 978-3-89320-338-3