Ensztatit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ensztatit
Enstatite-USGS-BYU492.jpg
Általános adatok
Névváltozatok kladnit
Kémiai név magnézium-szilikát
Képlet Mg2Si2O6
Kristályrendszerrombos
Ásványrendszertani besorolás
OsztálySzilikátásványok
AlosztályInoszilikátok
Csoport Piroxéncsoport
Azonosítás
Megjelenés nyúlt, oszlopos kristályai ritkák, gyakori a rostos tömeges megjelenése
Szín szürkés, sárgásbarnás vagy zöldesfehér
Porszín fehér
Fény üvegfényű
Átlátszóság áttetsző
Keménység 5,5-6,0
Hasadás
Törés egyenetlen
Rugalmasság rideg
Oldhatóság oldhatatlan
Sűrűség3,2 g/cm³
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ensztatit témájú médiaállományokat.

Az ensztatit a láncszilikátok között a piroxéncsoport gyakoribb tagja, magnézium tartalmú szilikátásvány. Rombos kristályai gyakoriak a vastartalmú meteoritokban hipersztén és ferroszilit társaságában. Felfedezőjének G. A. Kengott nevű geológust tartják, aki 1855-ben először tette közé ismertetését. Gyakran tévesztik össze a bronzit ásvánnyal, de a vastartalom hiánya egyértelműsíti. Kőzetalkotó elegykristálykénti megjelenésben 80% körüli az ensztatit, hipersztén társaságában. Gyakran összenőtt kristályokat alkot a piroxéncsoport monoklin elemeivel, különösképpen a diopsziddal. Az ensztatit a bronzit a hipersztén izomorfjának tekinthető. A magas ensztatit tartalmú kőzeteket sűrű zárt szövetszerkezetük miatt gyakran alkalmazzák díszítőkőnek, fagyállóságuk miatt. Ritkán előforduló smaragdzöld egyedi kristályait az ékszeripar hasznosítja. Kissé fluoreszkál, enyhe radioaktivitást mutat. Mállásakor szalonnakőszerű talk keletkezik.

Kémiai összetétele[szerkesztés]

Keletkezése[szerkesztés]

Elsődlegesen magmatikus keletkezésű, ultrabázikus, a kevés kovasavat (SiO2) tartalmazó magmából szilárdul meg, mélységi kialakuláskor nagyobb kristályszemcsés (pegmatitos) szövettel, míg kiömléses képződésben finom szemcsézetű mikrokristályosság a jellemző. Másodlagosan kristályos palákban is képződik. Metamorfikus képződésben márványban is megtalálható.

Hasonló ásványok: andaluzit, apatit és a hipersztén.

Előfordulásai[szerkesztés]

Ausztria területén Leoben környékén. Csehország morvaországi vidékein. Németországban Baden-Württemberg tartományban Limberg környékén, a Harz-hegységben Bad Harzburg vidékén. Nagyobb mennyiségben fordul elő Skócia, Írország Grönland és Norvégia területén Bamle vidékén. Előfordul Bulgária területén. Oroszországban a Bajkál-tó vidékén, a Kaukázusban, az Ural-hegységben és Szibériában több helyen. Nagyobb mennyiségben van jelen Burma, Kenya, Tanzánia és a Dél-afrikai Köztársaság területén. Az Amerikai Egyesült Államok Kalifornia, Texas, Maryland és Pennsylvania szövetségi államok vidékein több helyen. Előfordulásai megtalálhatók Japán területén és Brazíliában Bahia közelében.

Kísérő ásványok: apatit, magnetit, kromit és olivin.

Magyarországon gabbró, andezit és bazalt megjelenéshez kötődően több helyen megtalálható. Jellemző előfordulások vannak Szentbékkálla, Kapolcs és Gyód területén. Jelentős a Szarvaskő közelében nagyobb tömegű gabbróban. A Börzsöny, a Mátra és a Tokaji-hegységben elterjedt kőzetalkotó ásvány.

Források[szerkesztés]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó, 1987
  • Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987
  • Simon and Schuster's: Rock and Minerals. Milánó, 1978
  • Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York, 1998
  • http://www.webmineral.com