Ensign (csapat)

Ensign
Teljes név	Ensign Racing
Székhely	Burntwood, Egyesült Királyság
Alapító(k)	Mo Nunn
Jelentős versenyzők	Clay Regazzoni Chris Amon Marc Surer Jacky Ickx Nelson Piquet
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1973-as Formula–1 francia nagydíj
Utolsó verseny	1982-es Formula–1 Las Vegas-i nagydíj
Versenyek száma	134 (98 rajt)
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	1

Az Ensign egy megszűnt brit Formula–1-es csapat, amely 1973-tól 1982-ig volt részese a bajnoki küzdelmeknek. Összesen 133 nagydíjhétvégére neveztek be, fennállásuk alatt 19 pontot szereztek. Győzelmet és dobogós helyezést nem szereztek, ahogy pole pozíciót sem, egyszer azonban megfutották a verseny leggyorsabb körét. Legjobb eredményük az 1981-es brazil nagydíjon elért negyedik hely volt, Marc Surer által.

Alapítója Morris "Mo" Nunn volt, aki az első két évben a csapat főtervezője is volt. A csapat megszűnése után a Champ Car sorozatba távozott, ahol Alex Zanardi és Juan Pablo Montoya bajnoki címében játszott szerepet.

Története

Ensign N173. a csapat első autója

Az Ensign először 1973-ban vett részt a bajnokságban, amikor is egy fizetős versenyzőt, Rikky von Opelt foglalkoztatták. Von Opel 1972-ben már versenyzett a Formula–3-ban, a brit bajnoki címet meg is nyerte. Erre a sikerre alapozva készült el a Formula–1-es autója, ami nem igazán volt sikeres, hiszen csak két versenyt tudott befejezni. A legjobb eredményük egy 13. hely volt a brit nagydíjon. 1974-nek is együtt vágtak neki, de von Opel az első verseny után otthagyta a csapatot. Vern Schuppan került a helyére, aki csak a belga nagydíjon tudott célbaérni a 15. helyen, ezért hamar lecserélték őt Mike Wilds-re. Wilds csak az amerikai nagydíjon tudott befejezni egy versenyt, de kilenc kör hátrányban, ezért nem is rangsorolták.

1975-ben a csapat szponzora lett a HB Bewaking nevű holland cég, amelynek hála holland versenyzők kerültek hozzájuk: Roelof Wunderink és Gijs van Lennep. Wunderink nem volt túl sikeres, három versenyre tudott csak kvalifikálni és csak egyet tudott befejezni. Van Lennep ezzel szemben a német nagydíjon hatodikként ért célba, megszerezve ezzel a csapat első pontját. Az osztrák és az olasz nagydíjakon Chris Amon is indult velük, majd 1976-ban is a csapatnál maradt, egész jó időmérős teljesítményt hozva. A svéd nagydíjon a harmadik, a brit nagydíjon a hatodik helyről indulhatott, pontot azonban csak Spanyolországban tudott szerezni egy ötödik hellyel. Helyette a francia nagydíjon Patrick Nève, az osztrák nagydíjon Hans Binder kapott lehetőséget, majd az idény hátralévő részében Jacky Ickx.

1977-ben leigazolta a csapat Clay Regazzonit, aki két ötödik helyet is szerzett, valamint az idényben összesen 5 pontot. 1978-ban Danny Ongais és Lamberto Leoni lettek volna a versenyzőik, Ongals azonban a második, Leoni pedig a negyedik verseny után távozott. A következő négy versenyen ezért Jacky Ickx volt a pilótájuk, majd Derek Daly - ő Kanadában szerzett is egy pontot. A német nagydíjon ugyancsak az ő autójukban debütált Nelson Piquet, a későbbi háromszoros világbajnok. Daly 1979-ben is maradt a csapatnál, majd Monaco után mégis távozott, és Patrick Gaillard jött helyette. Ő nem nyújtott meggyőző teljesítményt, ezért az idényt Marc Surerrel fejezték be.

1980-ban visszatért hozzájuk Clay Regazzoni, aki Long Beach-en súlyos balesetet szenvedett: eltörött a fékpedálja, az autója pedig beleütközött Ricardo Zunino oldalt parkoló Brabhamjébe. A baleset következtében deréktól lefelé megbénult és véget ért versenyzői pályafutása. Helyére először Tiff Needell került, majd végül Jan Lammers. 1981-ben Surer visszatért a csapathoz és a brazil nagydíjon egy negyedik hellyel megszerezte a csapat legjobb eredményét, egy leggyorsabb körrel megkoronázva azt. Monacóban egy hatodik helyet is szerzett, a spanyol nagydíjtól azonban Eliseo Salazar váltotta, aki Hollandiában szintén hatodik lett.

1982-ben Roberto Guerrero volt a csapat versenyzője, de ő csak két futamot tudott befejezni. Az idény végén egyesültek a Theodore csapattal, amellyel már egyébként is szoros kapcsolatuk volt évek óta. Ez a formáció csak egy idényt tudott megkezdeni, és az 1983-as szezon közben megszűnt.

Formula–1-es eredmények

Év	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Pontok	Helyezés
1973	N173	Ford-Cosworth DFV	F		ARG	BRA	RSA	ESP	BEL	MON	SWE	FRA	GBR	NED	GER	AUT	ITA	CAN	USA			0	-
				Rikky von Opel								15	13	NI		KI	KI	NR	KI
1974	N174		F		ARG	BRA	RSA	ESP	BEL	MON	SWE	NED	FRA	GBR	GER	AUT	ITA	CAN	USA			0	-
				Rikky von Opel	NI
				Vern Schuppan					15	KI	KIZ	KIZ	NK	NK	KI
				Mike Wilds												NK	NK	NK	NR
1975	N174 N175		G		ARG	BRA	RSA	ESP	MON	BEL	SWE	NED	FRA	GBR	GER	AUT	ITA	USA				1	12.
				Roelof Wunderink				KI	NK					NK		NR	NK	KI
				Gijs van Lennep								10	15		6
				Chris Amon												12	12
1976	N174 N176		G		BRA	RSA	USW	ESP	BEL	MON	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA	JPN		2	12.
				Chris Amon		14	8	5	KI	13	KI		KI	KI
				Patrick Nève								18
				Hans Binder											KI
				Jacky Ickx												KI	10	13	KI
1977	N177		G		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	MON	BEL	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN	JPN	10*	10*
				Clay Regazzoni	6	KI	9	KI	KI	NK	KI	7	7	NK	KI	KI	KI	5	5	KI	KI
				Jacky Ickx						10
1978	N177		G		ARG	BRA	RSA	USW	MON	BEL	ESP	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN		1	13.
				Danny Ongais	KI	KI
				Jacky Ickx					KI	12	KI	NK
				Derek Daly									NK	KI		KIZ	KI	10	8	6
				Nelson Piquet											KI
				Lamberto Leoni	KI	NI	NK	NK
				Bernard de Dryver						NVR
				Brett Lunger															13
1979	N177 N179		G		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA			0	-
				Derek Daly	11	13	NK	KI	NK	NK	NK
				Patrick Gaillard								NK	13	NK	KI	NK
				Marc Surer													NK	NK	KI
1980	N180		G		ARG	BRA	RSA	USW	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA				0	-
				Clay Regazzoni	NR	KI	9	KI
				Tiff Needell					KI	NK
				Jan Lammers							NK	NK	14	NK	NK	NK	12	KI
				Geoff Lees											KI	NK
1981	N180B		M A		USW	BRA	ARG	SMR	BEL	MON	ESP	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	CPL			5	11.
				Marc Surer	KI	4	KI	9	11	6
				Ricardo Londoño		NVR
				Eliseo Salazar							14	KI	NK	NR	KI	6	KI	KI	NR
1982	N180B N181		P A		RSA	BRA	USW	SMR	BEL	MON	DET	CAN	NED	GBR	FRA	GER	AUT	SUI	ITA	CPL		0	-
				Roberto Guerrero	VL	NK	KI		NK	NK	KI	KI	NK	KI	NK	8	KI	KI	NR	NI

* ezek közül 5 pontot Patrick Tambay szerzett a Theodore Racing által benevezett Ensign N177-essel.

Más Ensign autók által elért eredmények

(key)

Év	Csapat	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17
1977	Theodore Racing Hong Kong	N177	Ford-Cosworth DFV	G		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	MON	BEL	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN	JPN
					Patrick Tambay										KI	6	KI	5	KI	NK	5	KI
1978	Mario Deliotti Racing	N175		G		ARG	BRA	RSA	USW	MON	BEL	ESP	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN
					Geoff Lees										NK
	Sachs Racing	N177			Harald Ertl											11	Ret	NPK	NPK

Nem bajnoki eredmények

(key)

Év	Csapat	Kasztni	Motor	Pilóták	1	2	3
1974	Team Ensign	N174	Ford-Cosworth DFV		PRE	ROC	INT
				Rikky von Opel		NI
				Brian Redman			8
1975	Bewaking Team Ensign	N174			ROC	INT	SUI
				Roelof Wunderink	10	Ret
		N175		Chris Amon			9
1976	Team Ensign	N174			ROC	INT
				Chris Amon	5
		N176				Ret
1977	Team Ensign	N177			ROC
				Clay Regazzoni	13
1978	Tissot Ensign	N177			INT
				Jacky Ickx	Ret
				Lamberto Leoni	NVR
1979	Smith & Jones	N174			ROC	GNM	DIN
				Robin Smith	KI
1980	Unipart Racing Team	N180			ESP
				Patrick Gaillard	6
	?			Brian Henton	NVR
1981	Ensign Racing	N180B			RSA
				Marc Surer	KI

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Ensign Racing című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.