Enerhodar
| Enerhodar | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Zaporizzsjai terület ( – 2020. június 12.) | ||
| Járás | Vasylivka Raion | ||
| Község | Enerhodar urban hromada (2020. június 12. – ) | ||
| Rang |
| ||
| Alapítás éve | 1970 | ||
| Irányítószám | 71501–71504 | ||
| Körzethívószám | 6139 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 52 237 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 82,26 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 29 m | ||
| Terület | 635 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 29′ 56″, k. h. 34° 39′ 21″47.498889°N 34.655833°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 56″, k. h. 34° 39′ 21″47.498889°N 34.655833°E | |||
| Enerhodar weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Enerhodar témájú médiaállományokat. | |||
Enerhodar (ukránul: Енергода́р, oroszul: Энергодар, jelentése: az energia ajándéka) város Ukrajnában, a Zaporizzsjai terület északnyugati szélén. A Dnyeper folyó déli partján, a Kahovkai-víztározó Nyikopollal szemközti oldalán található. Jelentős energetikai központ, itt található az ország és Európa legnagyobb teljesítményű atomerőműve, a zaporizzsjai atomerőmű, valamint második legnagyobb hőerőműve, a zaporizzsjai hőerőmű. A 2022-es becslések szerint lakossága 52 237 fő, közülük mintegy 11 000-en dolgoznak az atomerőműben.[2] A várost 2022-ben megszállták az orosz erők, így egy lehetséges nukleáris katasztrófa veszélye miatt a nemzetközi figyelem központjába került.[3][4]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A város alapításától 2022-ig
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A várost az akkori Szovjetunióban 1970. június 12-én a zaporizsjai hőerőmű megépítésével együtt alapították, így az Ukrán SZSZK egyik legfiatalabb településének számít. Az első két évben névtelen maradt, 1972-ben kapta az Energodar nevet, 1985. augusztus 14-én pedig várossá nyilvánították. A zaporizzsjai atomerőmű 1981-es megépítésével a városé lett Európa legnagyobb, 6000 megawatt beépített kapacitású atomerőműve, amely egyben a környék legnagyobb munkaadója. A Szovjetunió felbomlását követően a függetlenné váló Ukrajna része lett, és nevét az ukrán nyelvű Enerhodar alakra változtatták.
2004. május 6-án az atomerőmű az újságok címlapjára került, amikor tűz ütött ki az ukrán hadsereg mindössze 40 km-re lévő fegyverraktárában, ahol az egykori Vörös Hadsereg régi készleteit tárolták. A több napig kontrollálhatatlan tűzben a tüzérségi lövedékek és a páncéltörő rakéták felrobbantak és irányíthatatlanul repültek minden irányba, veszélyeztetve ezzel a nukleáris létesítményt is.
A 2022-es orosz–ukrán háború
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2022. február 28-án Oroszország azt állította, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió részeként elfoglalta a várost és a zaporizzsja atomerőművet.[5] Dmitro Orlov, Enerhodar polgármestere később tagadta ezt az állítást.[6]
A város tényleges bekerítésére március 1-jén került sor. Az ukrán hadsereg nem próbálta meg fegyveresen megvédeni a várost, mivel fennállt az esélye, hogy a támadó oroszok eltalálhatják az atomerőművet, ami súlyos nukleáris katasztrófával fenyegetett volna. A helyi lakosság ugyan jelentős ellenállást tanúsított, de a város néhány napon belül elesett.[7] Az Ukrán Délkeleti Katonai Parancsnokság március 7-én megerősítette, hogy az orosz erők elfoglalták a települést.[8]
Az ukrán katonai hírszerzés szerint körülbelül 1000 orosz katona állomásozott Enerhodarban, további 500 pedig a szomszédos atomerőmű területén, ahonnan az orosz csapatok a Dnyeper folyó ukrán ellenőrzése alatt álló oldalán fekvő Nyikopol városát lőtték. Az oroszok a nemzetközi jogot is megsértve csapatokat állomásoztattak az atomerőmű területén, élő pajzsként használva azt, míg a dolgozókat hetekre túszul ejtették és kényszerítették a munka folytatására.[9][10] Május végén robbantásos merényletet követtek el az orosz megszállók által kinevezett polgármester, Andrij Sevcsik ellen, de ő és testőrei súlyos sérülésekkel túlélték az esetet.[11]
Az erőmű területét időközben több találat is érte, az oroszok leválasztották az ukrán elektromos hálózatról, később le is állították azt.[7] Hosszas egyeztetés után a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tagjai szeptember 1-jén bejuthattak a létesítménybe, és beszámolhattak annak állapotáról.[12][13] Néhány nappal később megsérült egy vezeték, így a város áram- és vízellátása is megszűnt.[14] Szeptember 11-én leállították az erőmű utolsó reaktorát is, hogy minimalizálják a reaktormag-leolvadás veszélyét.[15] Novemberben sikerült megoldani a város távfűtését, mivel az azt biztosító hőerőművet is le kellett állítani, így az atomerőmű vette át annak szerepét.[16]
2023 májusában a várható ukrán ellentámadás miatt a város lakosságának egy részét az orosz csapatok evakuálták. Míg 2023 májusának elején még körülbelül 15 000 ember élt Enerhodarban, az önkéntes evakuálásra vonatkozó felszólítás a hírek szerint további 2 000 fővel csökkentette az ottmaradók számát.[17]
Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 2001-es népszámláláskor a lakosság 57,1%-a vallotta magát ukránnak, 39,8% orosznak, 0,8% fehérorosznak, 2,3% pedig egyéb nemzetiséget jelölt meg. Ugyanekkor a helyiek 37,81%-a jelölte meg anyanyelveként az ukránt, míg az oroszt 61,69%.[18]
| Év | Népesség |
|---|---|
| 1979 | 14 043 |
| 1989 | 47 100 |
| 2001 | 56 242 |
| 2005 | 54 689 |
| 2011 | 54 484 |
| 2020 | 53 343 |
Híres szülöttei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A városban született 1976. szeptember 23-án Volodimir Petrovics Szidorenko WBA-világbajnok, Európa-bajnok és olimpiai bronzérmes ökölvívó.[19]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal. "Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року" (PDF). Number of Present Population of Ukraine, as of January 1, 2022. Ukrán Statisztikai Hivatal.
- ↑ "Cities & towns of Ukraine". pop-stat.mashke.org. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ László, Szily (2022. március 2.). "Szó szerint saját testükkel védik a lakosok Európa legnagyobb atomerőművét". 444. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ "Könnyen a frontvonalba kerülhet Európa legnagyobb atomerőműve, ahol ukránokat kínoztak". rtl.hu. 2023. április 1. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ "Russian forces take control of Ukraine's Berdyansk, Enerhodar - Russian Defense Ministry". interfax.com. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ "Енергодар і Запорізька АЕС під контролем ЗСУ: мер міста просить не вірити фейкам".
- 1 2 Nagy, Nikoletta (2022. december 2.). "Zaporizzsjából nem lesz új Csernobil, de így sem jó ötlet atomerőműre lövöldözni". telex. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ BNN (2022. március 7.). "Ukraine after 11th night of war: Mayor killed, towns taken, Moscow promises civilian corridors to Russia". Baltic News Network (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ "Fogva tartják, árammal kínozzák a zaporizzsjai atomerőmű több munkását Enerhodar polgármestere szerint". telex. 2022. június 27. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ "Élő pajzsként használják az oroszok Európa legnagyobb atomerőművét". telex. 2022. augusztus 5. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ Népszava. "Robbanásban megsérült Enerhodar oroszok által kinevezett polgármestere". nepszava.hu. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ Zrt, HVG Kiadó (2022. szeptember 1.). "Megérkezett a NAÜ missziója a zaporizzsjai atomerőműbe". hvg.hu. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ Márk, Herczeg (2022. szeptember 2.). "A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója szerint a zaporizzsjai atomerőmű láthatóan többször is megsérült". 444. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ Zrt, HVG Kiadó (2022. szeptember 6.). "Megszűnt az áram- és vízellátás abban a városban, ahol a zaporizzsjai atomerőmű van". hvg.hu. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ maszol.ro (2022. szeptember 11.). "Leállították a zaporizzsai atomerőmű utolsó reaktorát is". https://maszol.ro/. Hozzáférés: 2023. május 25.
{{cite web}}: External link in|work= - ↑ Júlia, Kozics (2022. november 2.). "Újra van meleg víz Enerhodar városában". index.hu. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ "„Ez már tényleg pánik" – Oroszország több ezer embert költöztet el dél-ukrajnai otthonából". Szabad Európa. 2023. május 21. Hozzáférés: 2023. május 25.
- ↑ Myroslav, Dnistrianskyi. "Етнополітична географія України: проблеми теорії, методології, практики".
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó) - ↑ "Szidorenko pályafutásának statisztikája a BoxRec honlapján". Hozzáférés: 2023. május 25.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Enerhodar című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Enerhodar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.