Endomikorrhiza
Az endomikorrhiza (belső mikorrhiza) a növény-gomba gyökérkapcsolatok egyik fő csoportja. Nevüket onnan kapták, hogy a szimbiózisban részt vevő gombák hifái behatolnak a növény sejtfalába, és ott a kéregsejtekben binárisan elágazó (arbuszkulumokat, azaz „fácskákat”), illetve duzzadt hólyag vagy ballon (vezikulum, azaz „hólyagocska”) formájú betüremkedéseket hoznak létre. Ezért leggyakoribb típusukat korábban vezikulo-arbuszkuláris mikorrhizáknak (VAM) is nevezték; ehelyett mostanság az egyszerűbb arbuszkuláris mikorrhiza (AM) név használatos.
Kialakulása[szerkesztés]
ősmaradványok és molekuláris genetikai bizonyítékok egyaránt arra utalnak, hogy ez a mutualizmus 400–460 millió éve jelent meg, amikor az első növények feltűntek a szárazföldön. Ebben az időben az arbuszkuláris mikorrhizák különösen nagy segítséget nyújthattak a növényeknek az ellenséges körülmények (tápanyag- és vízhiány) leküzdésében.
A gomba és a növény kapcsolata[szerkesztés]
A gomba hifái valójában nem hatolnak be a protoplazmába, tehát a sejt belsejébe, csak betüremkednek a sejtmembránon át. Az arbuszkulumok szerkezete jelentősen megnöveli a hifa és a sejt citoplazmájának érintkezési felületét, ami megkönnyíti a tápanyagok szállítását. A vezikulumok vélhetőleg a gomba anyagcseretermékeit tárolják.
A kapcsolatban részt vevő gombák[szerkesztés]
Arbuszkuláris mikorrhizákat csak egy viszonylag kevés (körülbelül száz) fajból álló, önálló gombacsoport alkot. Ezeket a nemzetségeket:
az újabb DNS-vizsgálatok alapján külön rendszertani törzsbe különítették el endomikorrhiza-gombák (Glomeromycota) néven. Az ide tartozó gombák egyáltalán nem szakosodnak egy-egy növényre: bár többnyire lágyszárúakkal, de néha fás szárú növényekkel is társulnak.
Az endomikorrhiza-gombák kizárólagos szimbionták: in vitro nem, csak növényi gyökérrel együtt élve szaporodnak. Hifáik sokmagvúak, válaszfal nélkül. Vegetatív úton keletkező spórákkal szaporodnak (tehát nem fejlesztenek termőtestet). A spórák a gyökerekből a talajba ágazó hifákon fejlődnek egyesével vagy csoportosan. Sok millió éve aszexuálisan szaporodnak, ráadásul az egyedek számos, genetikusan eltérő sejtmagot tartalmazhatnak – részben a mutációk, részben a genetikusan eltérő hifák összeolvadása miatt. Egy-egy micélium különböző részei különböző sejtmagokat tartalmazhatnak, amitől maga az „egyed” fogalma válik kérdésessé, hiszen az egy genom = egy egyed szabály itt érvénytelen. A jelenség neve: heterokariózis.[2]
Az endomikorrhiza-gombák a leggyakoribb talajgombák közé tartoznak.[3]
A kapcsolatban részt vevő növények[szerkesztés]
Az arbuszkuláris mikorrhiza a legősibb és legelterjedtebb mikorrhiza-típus. A növénycsaládok mintegy 85%-ában megtalálható. A legismertebb, mikorrhizákat nem képző növénycsaládok:
Típusai[szerkesztés]
Az endomikorrhizák további fajtái az arbuszkuláris mikorrhizák mellett:
- számos, a hangavirágúak (Ericales) rendjébe tartozó növény erikoid mikorrhizát alkot néhány, a Hymenoscyphus nemzetségbe tartozó gombafajjal.
- elkülönítik néha az ektendomikorrhizákat,[4] amelyek az ektomikorrhizák karakterisztikus ismérveit mutatják, de behatolnak a sejtekbe. Főképp a répafenyő (Pinus), a lucfenyő(Picea)n a medveszőlő (Arctostaphylus), kisebb mértékben a vörösfenyő (Larix) nemzetségben fordul elő. Sajátos változata a szamócafa (Arbutus) gyökérkapcsolata, amit egyesek külön mikorrhiza-fajtának („arbutoid mikorrhiza”) tekintenek, továbbá a fenyőspárga (Monotropa) gyökérkapcsolata, amit időnként „monotropoid mikorrhiza” néven különböztetnek meg.
- Életciklusa egy részében valamennyi kosborféle(Orchidaceae) mikoheterotróf, azaz bazídiumos gombán élősködik, azzal orchideoid mikorrhizát hoz létre.
Az endomikorrhiza két fő morfológiai típusa az Arum- és a Paris-típusú szimbiózis.
Források[szerkesztés]
- ↑ Jakucs Erzsébet: A föld alatti gombavilág titkai (megjelent: Természet Világa 140. évfolyam 9. szám [2009. szeptember], 413-415. oldal)
- ↑ Hijri M & Sanders IR. 2005. Low gene copy number shows that arbuscular mycorrhizal fungi inherit genetically different nuclei Nature 433:160-163
- ↑ Gerdemann J.W. - Nicolson T.H.: 1963. Spores of mycorrhizal Endogone species extracted from soil by wet sieving and decanting. Trans. Br. Mycol. Soc., 46: 235-244.
- ↑ Ectendomycorrhizas. [2009. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
- Vörös Ibolya: Gyökérkapcsolatok – Élet és Tudomány 1998/09[halott link]
- Turcsányi Gábor–Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan Archiválva 2007. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
