Endívia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Endive
Escarole (széles levelű) fajta
Escarole (széles levelű) fajta
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cichorieae
Alnemzetség-
csoport
:
Hieraciinae
Nemzetség: Katáng (Cichorium)
Faj: C. endivia
Tudományos név
Cichorium endivia
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Endive témájú kategóriát.

Endívia, nyers
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 20 kcal   70 kJ
Szénhidrátok     3,35 g
- Rost  3,1 g  
Zsír 0,2 g
Fehérje 1,25 g
A-vitamin ekviv.  108 μg  12%
- β-karotin  1 300 μg  12%
Tiamin (B1-vitamin)  0,08 mg   6%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,075 mg   5%
Niacin (B3-vitamin)  0,4 mg   3%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,9 mg  18%
Folsav (B9-vitamin)  142 μg  36%
C-vitamin  6,5 mg 11%
E-vitamin  0,44 mg 3%
K-vitamin  231 μg 220%
Kalcium  52 mg 5%
Vas  0,83 mg 7%
Magnézium  15 mg 4% 
Foszfor  28 mg 4%
Kálium  314 mg   7%
Cink  0,79 mg 8%
Közvetlen hivatkozás
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

Az endívia vagy endíviasaláta (Cichorium endivia) a őszirózsafélék családjába, a cikória (Cichorium) nemzetségbe tartozó növényfaj. Ugyanígy, vagy salátakatáng-nak nevezik a mezei katáng levélzöldségként termesztett fajtáját (C. intybus convar. foliosum) is. Európában őshonos növény, már a középkorban jól ismerték. A vadon növő endíviasaláta kétéves növény, ám egyévesként termesztik. Több fajtája is ismert.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vékony, finom gyökerei függőlegesen, oldalra alig elágazva haladnak lefelé akár a 130–160 cm-es mélységig. A gyökérnyakból induló tőlevelek alakja és színe fajtától függően igen különböző lehet. Lehetnek szétterülők vagy alkothatnak fejet, a levélnyél és az erezet húsos, a levéllemez lehet keskeny vagy széles, kerek, kopasz vagy fehéren csíkozott, hullámos, szeldelt vagy karéjozott, széle fodrozott vagy csipkézett. Színük a zöld különböző árnyalataitól a sárgán és a vörösön keresztül a barnáig terjed. A kemény magszár a tőlevélrózsából későn fejlődik ki, nyárra 80–100 cm magasságot ér el. Virágai kékek vagy rózsaszínek, hímnősek, öntermékenyülésre képesek; a fészkek a szárvégeken és a levélhónaljakon fejlődnek, a fészekpikkelyek két sorban állnak. Termése kaszat, 2–3 mm hosszú és mintegy 1 mm vastag.


Táplálékként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápértéke és íze a fejes salátáétól kevéssel tér el, valamivel alacsonyabb kalóriaértéke és magasabb ásványianyag-tartalma van: foszforból, mészből és vasból tartalmaz jelentősebb mennyiséget. Kissé kesernyés ízét a szeszkviterpén-laktonok közé tartozó intibin okozza. Inulint is tartalmaz.

A szabadföldön termesztett endívia 100 grammja a következő mennyiségeket tartalmazza: kalóriaérték 14 kJ; 0,83% szénhidrát, 1,35% fehérje; 12 mg C-vitamin, 1,0 mg karotin, 0,02 mg B1-vitamin, 0,15 mg B2-vitamin, 0,4 mg P-vitamin; 20,0 mg kalcium, 70,0 mg foszfor, 1,0 mg vas.[1]

Főzve is fogyasztják, dekorativitása miatt azonban elsősorban hidegtálak díszítésére, nyers salátákban használják fel.

A levelek összekötésével, vagy takarással halványítják (ez elveszi a keserű ízt), egész évben termesztik.

Termesztett változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • hullámos levelű: zöld, hullámos külső levelei vannak
  • Es­carole típus (széleslevelű): széles, fakó zöld levelei vannak, a többi változatnál kevésbé keserű ízű
  • Frisée típus (szeldelt levelű)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]