Enczi Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Enczi Endre
Élete
Született 1902. október 18.
Erzsébetfalva
Elhunyt 1974. szeptember 8. (71 évesen)
Párizs
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers,
próza

Enczi Endre (Erzsébetfalva, 1902. október 18.Párizs, 1974. szeptember 8.) József Attila-díjas (1952) költő, író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Pályája elején verseskötetei, később elbeszélései, regényei jelentek meg. A háború előtt a kommunista párt tagjaként baloldali orgánumokban publikált. 1955-56-ban a budapesti Irodalmi Újság szerkesztője volt. Az 1956-os forradalom bukása után Nyugatra menekült. Az ott újra kiadott Irodalmi Újság segédszerkesztője volt. Emigráns lapok közölték írásait.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Orchester, versek, 1921
  • Lombik, v., 1922
  • Nyugati különítmény, regény, 1932
  • A 12 oldalas ítélet, r., 1933
  • Az inotai fény, elbeszélések, 1951
  • Helyszíni vizsgálat, r., 1954
  • Úristen! Az ábécé minden betűje..., r., Washington, 1968.

Források[szerkesztés]

  • Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia, Budapest, 1992
  • [1]
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Tűz Tamás: Rendszer a tükörben. Katolikus Szemle 1969.