Enczi Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Enczi Endre
SzületettEisler Endre

Budapest
Elhunyt

Párizs[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1952)
SablonWikidataSegítség

Enczi Endre, született Eisler (Erzsébetfalva, 1902. október 18.[3]Párizs, 1974. szeptember 8.) József Attila-díjas (1952) költő, író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Eisler Jenő (1868–1944) tőzsdés és Grosz Etelka fia. Pályája elején verseskötetei, később elbeszélései, regényei jelentek meg. A háború előtt a kommunista párt tagjaként baloldali orgánumokban publikált. 1955-56-ban a budapesti Irodalmi Újság szerkesztője volt. Az 1956-os forradalom bukása után Nyugatra menekült. Az ott újra kiadott Irodalmi Újság segédszerkesztője volt. Emigráns lapok közölték írásait.

Magánélete[szerkesztés]

Felesége 1935 és 1938 között Loránd Ilona volt, akit 1935. augusztus 4-én vett nőül. Házasságuk válással végződött.[4]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Orchester, versek, 1921
  • Lombik, versek, 1922
  • Nyugati különítmény, regény, 1932
  • A 12 oldalas ítélet, regény, 1933
  • Az inotai fény, elbeszélések, 1951
  • Helyszíni vizsgálat, regény, 1954
  • Úristen! Az ábécé minden betűje..., regény, Washington, 1968.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia, Budapest, 1992
  • [1]
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Tűz Tamás: Rendszer a tükörben. Katolikus Szemle 1969.