Emil Julius Gumbel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Emil Julius Gumbel (München, 1891. július 18.New York, 1966. szeptember 10.) német matematikus és politikai író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Münchenben született, és ott végezte el az egyetemet az első világháború kitörése előtt. A Heidelbergi Egyetem matematikaistatisztika-professzora volt.

Egy barátja meggyilkolása kapcsán megtapasztalta a fasizálódó Németország bíróságának jogellenes működését. Több más politikai gyilkosság késztette, hogy publikálja 1922-ben a “4 év politikai gyilkosságai” tanulmányát. 1928-ban publikálta a ‘Politikai gyilkosságok okai’ című írását és egy csoportot hozott létre a nácik ellen.

1932-ben Gumbel az egyik aláírója volt a Dringender Appell kiáltványnak. Jelentős munkásságot fejtett ki a matematikai statisztika és a valószínűség-számítás területén. Leonard Tippett és Ronald Fisher matematikusokkal együtt az extrémérték-elmélet megalkotója voltés a Gumbel-eloszlást róla nevezték el.

Amikor 1966-ban meghalt, a “The Emil J. Gumbel Collection’ néven egy gyűjteményt adtak ki a náciellenes tudósok tevékenységéről Weimarban és az emigrációban. [1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gumbel nácizmus elleni tevékenységéről további információk itt találhatók: The Emil J. Gumbel Collection, Political Papers of an Anti-Nazi Scholar in Weimar and Exile

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brenner, Arthur David. Emil J. Gumbel: Weimar German Pacifist and Professor. ISBN 0391041010  
  • Salsburg, David: The Lady Tasting Tea: How Statistics Revolutionized Science in the Twentieth Century. ISBN 0805071342  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]