Emerik Blum
| Emerik Blum | |
| Született | 1911. augusztus 7.[1] Szarajevó |
| Elhunyt | 1984. június 24. (72 évesen)[1] Fojnica |
| Állampolgársága | jugoszláv[2] |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Szarajevó polgármestere (1981–1983) |
| Iskolái | Cseh Műszaki Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emerik Blum témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Emerik Blum (Szarajevó, 1911. augusztus 7. – Fojnica, 1984, június 24.) zsidó származású bosnyák politikus, filantróp és vállalkozó, Kelet-Európa egyik legnagyobb konglomerátumának, az Energoinvestnek az alapítója és első igazgatója. Matusja Blum zongoraművész férje.
Élete[szerkesztés]
Emerik Blum 1911. augusztus 7-én született egy szegény szarajevói zsidó családban.[3] A Prágai Egyetem Műszaki Karán szerzett villamosmérnöki diploma után visszatért Szarajevóba. Húszas éveiben Oskar Dannal, Meša Selimovićcsal, Ismet Mujezinovićtyal és Voj Dimitrijevićtyal együtt megalapította a Collegium Artistucum-ot.[4][3] 1941-ben a Jugoszláviai Kommunista Párt (KPJ) tagja lett. A Független Horvát Állam (NDH) megalakulása után csatlakozott a Nemzeti Felszabadító Háborúhoz (NOB).[3] 1941. június 23-án mint kommunistát tartóztatták le Szarajevóban. Egy hónapig a többi letartóztatottal együtt egy szarajevói börtönben tartották fogva. Ezt követően felsorakoztatták és a pályaudvarra vitték, majd tehervagonokba rakták őket. Három nap múlva megérkeztek Gospićba. Blum azzal menekült meg a haláltól, hogy érkezésekor nem kommunistaként, hanem zsidóként regisztrálta magát. Az usztasák azonnal kiválogatták a kommunistákat, majd Velebiten és a jadovnói táborban megölték őket. Emerik Blumot ezután Karlobagba vitték, majd Karlobagból a pagi Slana táborba került. Az ott eltöltött idő után a többi rabbal együtt teherautóval Gospićba szállították. Háromnapos utazás után érkeztek meg a jasenovaci koncentrációs táborba, ahol mérnökként az elektromos kapcsolótáblák karbantartása volt a feladata.[5][3] 1944-ben sikeresen szökött meg a jasenovaci táborból. Szökése után ismét csatlakozott a Jugoszláviai Népi Felszabadító Hadsereghez. Egy ideig Nyugat-Bosznia-Hercegovina területén működött, majd Bosznia-Hercegovina Népi Felszabadításának Nemzeti Antifasiszta Tanácsához (ZAVNOBiH) nevezték ki újjáépítési tisztnek.[3]
A második világháború után Emerik Blum a Bosznia-Hercegovinai Szocialista Köztársaság (SR BiH) Ipari és Bányászati Minisztériumának vezetője, a Szövetségi Villamosipari Főigazgatóság mérnöke, majd a Villamosipari Igazgatóság vezérigazgatója volt. Később a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának a villamosipari miniszterhelyettese, a Villamosipari Bizottság elnöke lett. 1951-ben egyik alapítója volt az „Elektroprojekt” cégnek, amely később az egész világon működő „Energoinvest” óriáscéggé alakult. Támogatója volt annak a tervnek, hogy nagy kapacitásű ipari üzemeket építsenek, elsősorban a mostari alumíniumgyárat, valamint a zvorniki „Birač A.D.” timföldgyárat támogatta. Feladata volt továbbá az elektromos és gépészeti berendezések gyártása terén a nagyobb kapacitás létrehozása. Így épült fel az ilidžai „TAT” gyár, valamint a Szarajevó melletti Lukavicában, Dobojban, Odžakban, Črnučban, Tešnjében, Visegradban, Prištinában, Tuzlában és SFR Jugoszlávia más helyein működő erőművek. Ösztöndíjakat adott különböző műszaki profilú szakemberek képzéséhez, valamint bevezette a jugoszláv szakemberek állandó szakmai gyakorlatát Oroszországban, az USA-ban, Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és más országokban. Emerik Blum 1954-ben megalapította a „Hegesztési és Defektoszkópiai Laboratóriumot” annak érdekében, hogy Bosznia-Hercegovinában hegesztő társaságot és hegesztőiskolát alakítson ki.[4]
1974-ben megkapta a Francia Becsületrend lovagja címet. 1981 és 1983 között Emerik Blum polgármestersége idejére esik Szarajevó város fénykora. 1984. június 24-én hunyt el, miután a XIV. Téli Olimpiai Játékok a szervezőbizottságban betöltött utolsó feladatait ellátta.[4]
Emlékezete[szerkesztés]
Szarajevó Grbavica városrészének egyik utcája, az ő nevét viseli, mellszobrát az „Energoinvest” épülete előtt helyezték el.[4] Emerika Blumot a tekintélyes Financial Times „a szocialista vállalkozói szellem megtestesítőjeként” jellemezte.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 26.)
- ↑ a b c d e Jaša Romano, 1980, str. 338
- ↑ a b c d Sjećanje:Emerik Blum. sarajevo.co.ba , 2013. június 24. [2013. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 20.)
- ↑ Svjedočenje Emerika Bluma - Pakao u kamenoj pustinji (46). jadovno.com . [2012. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 24.)
- ↑ Emerik Blum: Financial Times ga je opisao kao “oličenje socijalističke poslovnosti”. Slobodna Bosna, 2012. június 25. [2024. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 20.)
Források[szerkesztés]
- Romano, Jaša. Jevreji Jugoslavije 1941-1945: žrtve genocida i učesnici narodnooslobodilačkog rata. Beograd: Jevrejski Istorijski Muzej, Saveza jevrejskih opština Jugoslavije (1980)
További információk[szerkesztés]
Emerik Blum: Vizionar čija djela u BiH još niko nije dostigao
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Emerik Blum című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
