Elmentem a Nap után
| Elmentem a Nap után (Человек идёт за солнцем) | |
| 1961-es szovjet film | |
 | |
| Rendező | Mihail Naumovics Kalik |
| Műfaj | gyerekfilm |
| Forgatókönyvíró | Valeriu Gazsiu Mihail Kalik |
| Dramaturg | A. Konukov |
| Főszerepben | Niku Krimnusz |
| Zene | Mikael Leonovics Tarivergyijev |
| Operatőr | Vagyim Gyerbenyev |
| Gyártásvezető | M. Uszolcev |
| Gyártás | |
| Gyártó | Moldova-film |
| Ország |  Moldova Szovjetunió |
| Nyelv | orosz |
| Játékidő | 72 perc |
| Forgalmazás | |
| Bemutató |  1962. februárja 1962. július 9. |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Elmentem a Nap után (oroszul: Человек идёт за солнцем) a szovjet újhullám egyik különleges filmje. Látszólag gyerekfilm, vagyis teljes élményt nyújt a kisiskolásoknak is, ugyanakkor szimbolikája, embersége, gondolatisága igazán az erre érzékeny felnőtt számára válik érthetővé.
A film Moldáviában készült, a szomorúan változatos sorsú Mihail Kalik készítette.[1] 1961-ben mutatták be. Emlékezetes sikert aratott többek között Magyarországon is.
| „ | A kora-hatvanas évek nem-sematikus szovjet filmjeinek egyike volt, az akkori gyerek-mozinézők egyik kedves, nehezen felejthető élménye. [...] Kalik, az orosz-zsidó filmes akkorra már túl volt a Gulagon, elvégezte a moszkvai főiskolát, az »Elmentem a Nap után« azonban ismét kegyvesztetté tette. Gyagya cenzorok szerint a kisfiú, midőn a napot követte – Nyugatra indult. | ” |
| – Báron György; Filmvilág | ||
Cselekmény[szerkesztés]
Egy kisfiúnak azt mondja a srácok közül valaki, hogy ha elindul a Nap után, körbejárhatja a Földet, és ugyanoda térhet vissza, ahonnan elindult.
A kisfiú elhatározza, hogy ellenőrzi ezt, és színes üvegcserepeken át nézve a Napot, a világot, bejárja a nagyvárost. A különös látásmód különös emberekkel hozza össze (egy boldog apa egy szülészetről, egy lány színes lufikkal, egy lottóárus, egy halálos trükköket bemutató motoros, egy teherautó sofőr, kőművesek, akik megvendégelik, egy haragos rendőr: „Ma a Nap után mész, holnapra jegyüzér leszel...”, egy féllábú cipőtisztító, egy temetés, aranyhalak a szökőkútban, stb., stb...
Van mire rácsodálkozni. Végül ráesteledik. Rátalál egy katonazenész, és hazakíséri.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az 1968-as Szeretni (Любить…) című filmjét a rendező hozzájárulása nélkül átvágták, majd korlátozott példányszámú kópiával mozikba került. Kalik emiatt perelt és pert vesztett. Elkobozták a rendezői változatot, majd az eltűnt. Kalik 1971-ben Izraelbe emigrált. 1990-ben amennyire tudta, restaurálta filmjét.
