Az ellipszoid koordináta-rendszer egy háromdimenziós koordináta-rendszer, a
koordinátákkal. A kétdimenziós elliptikus koordináta-rendszer általánosítása, Szemben a legtöbb használatban levő koordináta-rendszerrel, az ellipszoid koordináta-rendszer konfokális másodfokú felületeken alapul.
A
ellipszoid koordinátákról a következő képletekkel lehet áttérni az
Descartes-koordinátákra:



ahol az egyes koordinátákra a következő egyenlőtlenségek teljesülnek:

Ebből következően a konstans
-hoz tartozó felületek ellipszoidok:

míg a konstans
-jű felületek egyköpenyű hiperboloidok

és a konstans
-jű felületek kétköpenyű hiperboloidok

Mindezek a felületek konfokális másodfokú felületek.
Skálázási tényezők és differenciáloperátorok
[szerkesztés]
A képletek egyszerűsítésére bevezetjük a következő jelölést:

ahol
a
koordináták bármelyikét reprezentálhatja. Ezzel a skálázási tényezők:



Eszerint az infinitezimális térfogatelem:

és a Laplace-operátor:
![{\displaystyle {\begin{aligned}\nabla ^{2}\Phi ={}&{\frac {4{\sqrt {S(\lambda )}}}{\left(\lambda -\mu \right)\left(\lambda -\nu \right)}}{\frac {\partial }{\partial \lambda }}\left[{\sqrt {S(\lambda )}}{\frac {\partial \Phi }{\partial \lambda }}\right]\\[1ex]&+{\frac {4{\sqrt {S(\mu )}}}{\left(\mu -\lambda \right)\left(\mu -\nu \right)}}{\frac {\partial }{\partial \mu }}\left[{\sqrt {S(\mu )}}{\frac {\partial \Phi }{\partial \mu }}\right]\\[1ex]&+{\frac {4{\sqrt {S(\nu )}}}{\left(\nu -\lambda \right)\left(\nu -\mu \right)}}{\frac {\partial }{\partial \nu }}\left[{\sqrt {S(\nu )}}{\frac {\partial \Phi }{\partial \nu }}\right]\end{aligned}}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/35b29295a15a5f7813613f8aac7594720400f50d)
A további differenciáloperátorok, mint
és
kifejezhetők a
koordinátákkal úgy, hogy behelyettesítjük a skálázási tényezőket az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe.
Egy alternatív paraméterezés a gömbkoordináták szögparaméterezését követi:[1]



Ahol
paraméterezi az origó körüli koncentrikus ellipszoidokat, és
illetve
rendre a polárszög és az azimut. A megfelelő térfogatelem:

- Methods of Theoretical Physics, Part I. New York: McGraw-Hill, 663. o. (1953)
- Zwillinger D. Handbook of Integration. Boston, MA: Jones and Bartlett, 114. o. (1992). ISBN 0-86720-293-9
- Mathematische Hilfsmittel des Ingenieurs. New York: Springer Verlag, 101–102. o. (1967)
- Mathematical Handbook for Scientists and Engineers. New York: McGraw-Hill, 176. o. (1961)
- The Mathematics of Physics and Chemistry. New York: D. van Nostrand, 178–180. o. (1956)
- Ellipsoidal Coordinates (η, θ, λ), Field Theory Handbook, Including Coordinate Systems, Differential Equations, and Their Solutions, corrected 2nd, 3rd print, New York: Springer Verlag, 40–44 (Table 1.10). o. (1988). ISBN 0-387-02732-7
- Electrodynamics of Continuous Media (Volume 8 of the Course of Theoretical Physics), 2nd, New York: Pergamon Press, 19–29. o. (1984). ISBN 978-0-7506-2634-7 Uses (ξ, η, ζ) coordinates that have the units of distance squared.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ellipsoidal coordinates című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.