Elizabeth Loftus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elizabeth Loftus
Elizabeth Loftus-TAM 9-July 2011.JPG
Életrajzi adatok
Született1944. október 16. (78 éves)
Los Angeles
Ismeretes mint
  • pszichológus
  • statisztikus
  • egyetemi oktató
  • forensic psychologist
Házastárs Geoffrey Loftus
Iskolái
Szakmai kitüntetések
  • John Maddox Prize (2016)
  • Grawemeyer Award (pszichológia, 2005)
  • William James Fellow Award (2001)
  • Isaac Asimov Science Award (2016)
  • Howard Crosby Warren Medal (2010)
  • AAAS Award for Scientific Freedom and Responsibility (2010)
  • William T. Rossiter Award (2012)
  • Fellow of the Royal Society of Edinburgh (2005)
  • Fellow of the Society of Experimental Psychologists
  • Fellow of the Committee for Skeptical Inquiry
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • James McKeen Cattell Fellow Award (1997)
  • Honorary doctor of Leiden University (1990)
  • Fellow of the American Association for the Advancement of Science (2016)
A Wikimédia Commons tartalmaz Elizabeth Loftus témájú médiaállományokat.

Elizabeth F. Loftus (született Elizabeth Fishman) (Los Angeles 1944. október 16. –)[1][2][3] amerikai kognitív pszichológus, szakterülete az emberi memória, amelyen belül átfogó kutatásokat folytatott az emlékezet alakíthatóságáról. Legnagyobb hatású kutatásai a téves emlékezet effektus és a szemtanúi emlékezés területeit érintik,[4] illetve a hamis emlékek létrehozását és természetét,[5] amely magába foglalja a gyermekkori szexuális bántalmazottak visszanyert emlékeit.[6] Termékeny laboratóriumi munkája mellett Loftus sokat foglalkozott kutatásai alkalmazásával a jog területén: több száz esetnél volt tanácsadó vagy szakértői tanú.[6][7] Loftus munkásságát világszerte elismerik, számos díjat és tiszteletbeli fokozatot kapott. 2002-ben a Review of General Psychology a 20. század 100 legbefolyásosabb pszichológiai kutatói listáján az 58. helyen szerepelt, a legmagasabb helyezett női tudósok közül.[8]

Munkássága[szerkesztés]

A téves emlékezet-effektus[szerkesztés]

1973-ban a Washingtoni Egyetem professzoraként kutatásai arra irányultak, hogy hogyan működik a memória valós környezetben,[2][6][9] és elkezdte a szemtanúi tanúvallomások empirikus tanulmányozását.[7] Egyik első kutatása autóbalesetek rekonstrukciója volt,[9] ahol azt vizsgálta, megváltozhat-e a szemtanúi emlékezet az esemény után adott információk által.[10] Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az emlékek nem feltétlenül valós leképezései a megtörtént eseményeknek, hanem a múltbeli élmények és egyéb behatások által jönnek létre. A vizsgálat kimutatta, hogy a kérdések megfogalmazásának módja megváltoztatta az emlékeket, amelyekről az alanyok beszámoltak.[4][9] Loftus következő lépése az volt, hogy megvizsgálja, megváltoztathatják-e az emberek emlékeit a rávezető kérdések, illetve egyéb félrevezető információk.[4] A kérdés megválaszolásához kidolgozta téves emlékezet paradigmát, amely megmutatta, hogy a szemtanúk emlékei megváltoznak miután egy történésről téves információkat kaptak rávezető kérdéseken és egyéb módokon keresztül. Ez arra is rámutatott, hogy az emlékezet nagyban alakítható és befolyásolható.[4][7][11] A téves információs effektus a pszichológia egyik legnagyhatásúbb és legismertebb effektusává vált[4] és Loftus korai munkája a témában több száz nyomonkövető tanulmányt ihletett, amelyek az emlékezés pontosságát javító vagy rontó tényezőket vizsgálták, valamint az effektus mögött lévő kognitív mechanizmusokat.[4][7]

Publikációk[szerkesztés]

Fontosabb tanulmányok[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Learning. Mednick, S.A., Pollio, R. H. & Loftus, E.F. (1973). Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall
  • Human Memory: The Processing of Information. Loftus, G.R. & Loftus, E.F. (1976) Hillsdale, NJ: Erlbaum Associates
  • Cognitive Processes. Bourne, L.E., Dominowski, R. L., & Loftus, E.F. (1979). Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall
  • Eyewitness Testimony. Loftus, E.F. (1979). Cambridge, MA: Harvard University Press. (National Media Award, Distinguished Contribution, 1980). (Reissued with new Preface in 1996)
  • Memory. Loftus, E.F. (1980). Reading, MA: Addison-Wesley. (Reprinted by NY: Ardsley Press 1988)
  • Psychology. Wortman, C.B. & Loftus, E.F. (1981). New York: Random House (Knopf)
  • Essence of Statistics. Loftus, G.R. & Loftus, E.F. (1982). Monterey, CA: Brooks/Cole
  • Psychology Today Bootzin, R., Loftus, E., & Zajonc, R. (1983). (5th ed.). NY: Random House
  • Mind at Play. Loftus, G.R. & Loftus, E.F. (1983). New York: Basic Books
  • Eyewitness Testimony—Psychological perspectives. Wells, G. & Loftus, E.F. (Eds.) (1984). NY: Cambridge University Press
  • Psychology (2nd ed.) Wortman, C.B. & Loftus, E.F. (1985). NY: Random House (Knopf)
  • Cognitive Processes. Bourne, L.E., Dominowski, R.L., Loftus, E.F., & Healy, A. (1986). Englewood Cliffs: Prentice-Hall
  • Eyewitness Testimony: Civil and Criminal. Loftus, E.F. & Doyle, J. (1987). NY: Kluwer
  • Statistics. Loftus, G.R. & Loftus, E.F. (1988). New York: Random House
  • Psychology (3rd ed.). Wortman, C.B. & Loftus, E.F. (1988). NY: Random House (Knopf)
  • Witness for the Defense; The Accused, the Eyewitness, and the Expert Who Puts Memory on Trial Loftus, E.F. & Ketcham, K. (1991) NY: St. Martin's Press
  • Psychology (4th ed.) Wortman, C.B. & Loftus, E.F. (1992) NY: McGraw Hill
  • Eyewitness Testimony – Civil and Criminal. Loftus, E.F. & Doyle, J.M. (1992) Charlottesville, VA: The Michie Co.
  • The Myth of Repressed Memory. Loftus, E.F. & Ketcham, K. (1994) NY: St. Martin's Press
  • Eyewitness testimony: Civil & Criminal, 3rd edition. Loftus, E.F. & Doyle, J.M. (1997) Charlottesville, Va: Lexis Law Publishing
  • Psychology (5th edition). Wortman, C.B., Loftus, E.F., & Weaver, C. (1999) NY: McGraw Hill
  • Eyewitness testimony: Civil & Criminal, 4th edition. Loftus, E.F., Doyle, J.M. & Dysert, J. (2008) Charlottesville, Va: Lexis Law Publishing. (482 pages)

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Book of Members, 1780–2010: Chapter L. American Academy of Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2011. április 28.)
  2. a b Bower, GH, (2007). Egy csillag születésének nyomon követése. M. Garry és H. Hayne (szerk.), Do Justice és Let the Sky Fall: Elizabeth F. Loftus és közreműködései a tudomány, a jog és az akadémiai szabadsághoz (15–25. Oldal). Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates
  3. Loftus (2013. április 22.). „Dr. Elizabeth Loftus: Distinguished Professor of Social Ecology, and Professor of Law, and Cognitive Science at the University of California, Irvine”. In-Sight (2.A), 24–39. o.  
  4. a b c d e f Zaragoza, MS, Belli, R., & Payment, KE, (2007). A szemtanú emlékezetének zavaró hatásai és a szemlélőképesség. M. Garry és H. Hayne (szerk.), Do Justice és Let the Sky Fall: Elizabeth F. Loftus és közreműködése a tudomány, a jog és az akadémiai szabadság területén (35–63. Oldal). Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates
  5. Bernstein (2005). „Inaugural Article: False beliefs about fattening foods can have healthy consequences”. Proceedings of the National Academy of Sciences 102 (39), 13724–13731. o. DOI:10.1073/pnas.0504869102. PMID 16079200.  
  6. a b c Zagorski (2005). „Profile of Elizabeth F. Loftus”. Proceedings of the National Academy of Sciences 102 (39), 13721–13723. o. DOI:10.1073/pnas.0506223102. PMID 16172386.  
  7. a b c d Neimark (1996). „The diva of disclosure, memory researcher Elizabeth Loftus”. Psychology Today 29 (1), 48–53. o. (Hozzáférés ideje: 2012. június 12.)  
  8. Haggbloom (2002). „The 100 most eminent psychologists of the 20th century”. Rev. Gen. Psychol 6 (2), 139–152. o. DOI:10.1037/1089-2680.6.2.139.  
  9. a b c Saletan (2010. június 4.). „The memory doctor: the future of false memories”. Slate. (Hozzáférés ideje: 2012. május 8.)  
  10. Loftus (1974). „Reconstruction of Automobile Destruction : An Example of the Interaction Between Language and Memory”. Journal of Verbal Learning and Verbal Behavior 13 (5), 585–9. o. DOI:10.1016/S0022-5371(74)80011-3.  
  11. Wilson. „War & remembrance: Controversy is a constant for memory researcher Elizabeth Loftus, newly installed at UCI”, The Orange County Register, 2002. november 3. (Hozzáférés ideje: 2009. január 19.)