Elio Vittorini
| Elio Vittorini | |
 | |
| Született | 1908. július 23. Siracusa, Szicília, Olasz Királyság |
| Elhunyt | 1966. február 12. (57 évesen) Milánó, Olaszország |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | olasz |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | gyomorrák |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elio Vittorini témájú médiaállományokat. | |
Elio Vittorini (Siracusa, 1908. július 23. – Milánó, 1966. február 12.) olasz író és regényíró volt. Cesare Pavese kortársa és a modernista regényírói iskola meghatározó alakja. Legismertebb műve az angol nyelvterületen az antifasiszta regény, a Conversazione in Sicilia ("Beszélgetések Szicíliában"), amelyért 1941-es megjelenésekor börtönbe zárták. A regény első amerikai kiadása, amely 1949-ben jelent meg, Ernest Hemingway bevezetőjét tartalmazta, akinek stílusa hatással volt Vittorinire és különösen erre a regényre.
Vittorini az olasz neorealizmus egyik legkiemelkedőbb írója volt az irodalomban. Saját szépirodalmi művei, valamint olyan amerikai és angol írók műveinek fordításai, mint William Saroyan, D. H. Lawrence, William Faulkner és Ernest Hemingway, jelentős hatással voltak a mozgalomra és az olasz háború utáni irodalomra.[1][2][3]
Élete
[szerkesztés]Vittorini a szicíliai Siracusa-ban született, és gyermekkora során vasúti munkásként dolgozó édesapjával Szicíliában utazgatott. Többször is megszökött otthonról, aminek eredményeként 1924-ben végleg elhagyta Szicíliát. Rövid ideig építőmunkásként helyezkedett el a Venezia Giuliaban, majd Firenzébe költözött, hogy betűjavítóként dolgozzon (ezt a szakmát 1934-ben ólommérgezés miatt hagyta abba). 1927 körül kezdtek megjelenni művei irodalmi folyóiratokban. Sok esetben regényeinek és novelláinak, például A vörös szegfűnek (Il garofano rosso), különálló kiadásai ebből az időszakból csak a második világháború után jelentek meg a fasiszta cenzúra miatt. 1937-ben kizárták a Nemzeti Fasiszta Pártból, mert a spanyol polgárháborúban a republikánus oldalt támogató írásaiban fogalmazott.
1939-ben Milánóba költözött. Az általa szerkesztett amerikai irodalmi antológia megjelenését ismét késleltette a cenzúra. Vittorinit, aki továbbra is Benito Mussolini rezsimjének szókimondó kritikusa volt, 1942-ben letartóztatták és bebörtönözték. Csatlakozott az Olasz Kommunista Párthoz, és aktív szerepet vállalt az Ellenállásban, amely 1945-ös regényének, a Emberek és farkasoknak (Uomini e no) az alapját képezte. Szintén 1945-ben rövid időre az olasz kommunista L'Unita napilap és az Il Politecnico hetilap szerkesztője lett.[4]
A háború után Vittorini főként szerkesztői munkájára koncentrált, és olyan fiatal olasz írók műveinek kiadásában segédkezett, mint Calvino és Fenoglio. Utolsó jelentősebb, életében megjelent szépirodalmi műve az 1956-os Erica e suoi fratelli volt. A magyar felkelés eseményeinek híre mélyen megrendítette a kommunizmussal kapcsolatos meggyőződését, és arra késztette, hogy nagyrészt felhagyjon az írással, befejezetlen művet hagyva maga után, amelyet posztumusz szerkesztetlen formában adtak ki. Vittorini élete végéig szerkesztőként dolgozott. 1959-ben Calvinoval közösen megalapította az Il Menabò-t, a modern ipari kor irodalmának szentelt kulturális folyóiratot. Jelöltként is indult az Olasz Szocialista Párt listáján. 1966-ban halt meg Milánóban. Ateista volt.[5]
Könyvei
[szerkesztés]- Racconti di piccola borghesia, 1931
- Il garofano rosso, 1933
- Conversazione in Sicilia, 1941
- Uomini e no, 1945
- Il Sempione strizza l'Ochio al Frejus, 1947
- Le donne di Messina, 1949
- Erica e suoi fratelli, 1956
Emellett Defoe, Poe, Steinbeck, Faulkner, Lawrence, Maugham és mások műveit fordította olaszra.
Magyarul megjelent
[szerkesztés]- Milánói rapszódia – (Uomini e no) · Szikra, Budapest, 1949 · Fordította: Garras Anna
- A vörös szegfű / Emberek és farkasok / A Simplon rákacsint a Fréjusre; ford. Zsámboki Zoltán, utószó Szabó György; Európa, Bp., 1965
- Szicíliai beszélgetés – (Conversazione in Sicilia) · Magvető, Budapest, 1966 · Fordította: Zsámboki Zoltán · Előszó: Kardos Tibor
- Emberek és farkasok. Regény – (Uomini e no) · Magyar Helikon, Budapest, 1968 (Helikon kiskönyvtár) · Fordította: Zsámboki Zoltán · Illusztrálta: Kondor Béla
- A vörös szegfű; Emberek és farkasok; A Simplon rákacsint a Fréjusre – (Il garofano rosso; Uomini e no; Il Sempione strizza l'occhio al Frejus) · Európa, Budapest, 1978 · ISBN 9630716429 · Fordította: Zsámboki Zoltán · Illusztrálta: Feledy Gyula
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elio Vittorini | Italian Novelist, Poet & Journalist | Britannica. www.britannica.com, 2024. július 19.
- ↑ Italian literature - Hermetic, Renaissance, Poetry | Britannica
- ↑ Neorealism | Post-WWII Aesthetic & Social Realism | Britannica
- ↑ Herbert Lottman. The Left Bank: Writers, Artists, and Politics from the Popular Front to the Cold War. University of Chicago Press, 252. o. (1998. november 15.). ISBN 978-0-226-49368-8
- ↑ Berti Arnoaldi, Francesco, L'amico cattolico, Edizioni Pendragon, 2005, p. 11
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Elio Vittorini című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Un padre e un figlio. Biografia famigliare di Elio Vittorini by Demetrio Vittorini. Bellinzona [Switzerland]: Salvioni, 2000. (Demetrio Vittorini Elio Vittorini fia.)
További információk
[szerkesztés]Cesare Pavese és Elio Vittorini : életpályák célkeresztben : konferenciakötet : Szeged, SZAB székház, 2009. június 19. / szerk. Dávid Kinga, Madarász Klára ; [közread. a] Szegedi Tudományegyetem Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék. Megjelenés: Szeged : SZTE Olasz Nyelvi és Irod. Tansz. : Belvedere Meridionale, 2011.
