Ugrás a tartalomhoz

Eliel Saarinen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. január 15., 09:38-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Adjon hozzá 1 könyvet a forráshoz (20210114)) #IABot (v2.0.7) (GreenC bot)
Eliel Saarinen
Eliel Saarinen
Eliel Saarinen

Születési neveGottlieb Eliel Saarinen
Született1873. augusztus 20.
Rantasalmi
Elhunyt1950. július 1. (76 évesen)
Bloomfield Hills, Michigan, USA
Nemzetiségefinn
Házastársa
  • Loja Saarinen
  • Mathilda Tony Charlotta Gyldén
Gyermekei
Iskolái
  • Helsinki Műszaki Egyetem
  • Former Real Lyceum
  • Működése
    Díjai
    • AIA Gold Medal
    • Royal Gold Medal
    • honorary doctorate of the Karlsruhe Institute of Technology
    • a Harvard Egyetem díszdoktora
    • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora
    • Fellow of the American Institute of Architects
    • Commander First Class of the Order of the White Rose of Finland
    • Finn Oroszlán Lovagrend nagykeresztje
    A Wikimédia Commons tartalmaz Eliel Saarinen témájú médiaállományokat.

    Eliel Saarinen (teljes nevén Gottlieb Eliel Saarinen) (Rantasalmi, Finnország, 1873. augusztus 20.Bloomfield Hills, Michigan, 1950. július 1.) finn építész, aki art nouveau stílusú épületeivel lett híres a 20. század elején. Fia Eero Saarinen építész.

    Életpályája

    Saarinen műszaki egyetemet végzett Helsinkiben. 1896 és 1905 között partnerként dolgozott Herman Geselliusszal és Armas Lindgrennel a Gesellius, Lindgren és Saarinen cégnél. Az első nagyobb munkája ebben az időszakban az 1900. évi Világkiállítás finn pavilonja volt, különleges közeledése több stílusiránynak, így a finn faépítészetnek, a brit historizmusnak (Gothic Revival), valamint a szecessziónak (Jugendstil). Saarinen korai stílusát később finn nemzeti romanticizmusnak keresztelték – mely a Helsinki Főpályaudvar épületén teljesedett ki – a terv 1904-ben készült el, az épületet 1910 és 1914 között építették fel. Ugyanakkor 1902 és 1912 között a társszerzője volt a Fennia nevű arab kerámiasorozatnak. 1910 és 1915 között nagyszabású városrendezési terveket készített a Munksnäs-Haga negyed átépítésére. Bár tervei nem valósultak meg anyagi okokból, a témáról egy könyvet adott ki. 1911 januárjában az észtországi Reval városfejlesztő tanácsadója lett és ekkoriban hívták meg Saarinent Budapestre is. 1912-ben Saarinen egy kis füzetet publikált Budapest városfejlesztési problémáiról. 1913. áprilisában nemzetközi pályázatot nyert Reval fejlesztési tervével. 1917 és 1918 folyamán Saarinen nagy-Helsinki fejlesztési tervén dolgozott. Ő tervezte a finn márka bankjegyeket is 1922-ben.

    Miután elvált első feleségétől, Mathildétől (akit Herman Gesellius vett feleségül ezután), 1904. március 6-án elvette második feleségét, Louise (Loja) Gesellius szobrászt, Herman Gesellius húgát. Lányuk, Eva-Lisa (Pipsan) 1905. március 31-én, fiuk, Eero 1910. augusztus 20-án született.

    Átköltözése az Amerikai Egyesült Államokba

    Eliel Saarinen 1923-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött, és részt vett Chicagóban (Illinois) a Tribune Tower tervpályázatán. Saarinen a második díjat nyerte el. Műve nem Chicagóban, hanem egészen délen, a texasi Houstonban valósult meg 1929-ben, Gulf Building néven. Saarinen kezdetben az Illinois állambeli Evanstonban telepedett le, ahol elkészítette Chicago tóra néző városrészeinek fejlesztési tervét. 1924-ben meghívták vendégprofesszornak a michigani egyetemre (University of Michigan).

    1925-ben George Gough Booth felkérte őt, hogy tervezze meg a kampuszt a Cranbrook Educational Community számára, a Bauhaus amerikai megfelelőjeként. Saarinen itt tanított és ő lett a Cranbrook Academy of Art elnöke 1932-ben. Tanítványai, munkatársai közé tartozott Ray Eames és Charles Eames, akiknek a későbbi stílusára Saarinen nagy hatással volt.

    University of Michigan építészeti karának professzora lett. Az utódintézményben (A. Alfred Taubman College of Architecture and Urban Planning) minden évben előadássorozattal emlékeznek meg róla.

    Fia, Eero (1910–1961), a 20. század közepének egyik legjelentősebb amerikai építésze lett, mint az ún. nemzetközi stílus (international style) egyik vezető képviselője. Az ő tanítványa volt Edmund N. Bacon, aki a philadelphiai városfejlesztő bizottság főtitkáraként (Executive Director) dolgozott 1949 és 1970 között.

    Díjai, elismerései

    1947-ben megkapta az AIA aranyérmét (AIA Gold Medal).

    Jelentős művei

    Saarinen terve a Munksnäs-Haga negyedről, amely anyagi okokból nem valósult meg.
    A mű Helyszíne Befejezve Kép
    A Világkiállítás finn pavilonja Párizs 1900
    Hvitträsk Kirkkonummi 1902
    Finn Nemzeti Múzeum Helsinki 1904
    Helsinki Főpályaudvar Helsinki 1909
    Lahti városháza Lahti 1911
    Vyborg vasútállomás Viborg 1913
    Joensuu városháza Joensuu 1914
    Saint Paul's Church Tartu 1917
    Márványpalota Helsinki 1918
    Munkkiniemi Pension house Helsinki 1920
    Kleinhans Music Hall Buffalo 1940
    First Christian Church Columbus 1942
    Cranbrook Educational Community Bloomfield Hills 1940-es évek
    Des Moines Art Center Des Moines 1948
    Christ Church Lutheran Minneapolis 1949

    Fordítás

    Ez a szócikk részben vagy egészben az Eliel Saarinen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

    Források

    Külső hivatkozások

    Csáki Tamás