Elhasonulás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fonetikában és a fonológiában az elhasonulás, idegen szóval disszimiláció, az a folyamat, melyben két ugyanabban a szóban létező beszédhang között különbség keletkezik, vagy a meglévő különbség fokozódik.[1] Ellenkezője a hasonulás (asszimiláció).

Az elhasonulás fajtái[szerkesztés]

Az elhasonulásokat többféle szempontból lehet osztályozni.

Lehet szó diakronikus (nyelvtörténeti) folyamatról. Elhasonulás magyarázza példál azt, hogy a latin peregrinus ’zarándok’-ból az olasz nyelvben pellegrinus,[1] az angolban pedig pilgrim[2] lett. Az első /r/ elhasonult a másodiktól. Azonos jelenség a latin arbor ’(élő) fa’ fejlődése az olaszban albero-vá, és a spanyolban arbol-lá, azzal a különbséggel, hogy a spanyolban a második /r/ hasonult el az elsőtől.[1] Nem azonos, de hasonló hangzású beszédhangok elhasonulására példa a latin monumentum ’emlékmű’ fejlődése a román nyelvben előbb monmânt-tá, majd mormânt-tá ’sír’ (temetkezési) (az /n/ elhasonult a következő /m/-től).[3]

A diakronikussal ellentétes, azaz szinkronikus jelenség például a nyelvtörők kimondásakor keletkező elhasonulás, a többször előforduló egyazon hang vagy hangcsoport kiejtésének nehézsége miatt.[2] Szinkronikus jellegű elhasonulás előfordulhat a beszélő hiányos nyelvi ismeretei miatt is, például amikor románul coridor ’folyosó’ helyett colidor-t mondanak.[3]

Más szempontból van mássalhangzó-elhasonulás (a fenti példák) és magánhangzó-elhasonulás. Példa az utóbbira a latin natare ’úszni’ > *notare > román a înota,[4] olasz nuotare.[1] Ugyancsak magánhangzó-elhasonulás létezik morfofonológiai téren a közép-délszláv diarendszer-hez tartozó nyelvekben. Hímnem egyes szám eszközhatározói esetben a ragnak két változata van, -om és -em, az első olyan szavakban, melyekben az előző magánhangzó /e/ (crtežom ’rajzzal’, Vranešom ’Vraneš-sal’), a második olyanokban, melyekben az előző magánhangzó /o/: nožem ’késsel’, Milošem ’Miloš-sal’.[5]

Az iránya szempontjából az elhasonulás lehet hátraható (regresszív), pl. peregrinus > pellegrino, vagy előreható (progresszív): arbor > arbol.

Van teljes elhasonulás is, amikor egy eredetileg megismétlődő hang kiesik. Mássalhangzó esetében példa erre a latin fratrem ’fivér’ román frate-vá fejlődése.[3] Az au diftongus a vulgáris latinban történt redukálása a-ra is elhasonulás eredménye volt: klasszikus latin augustus > vulgáris latin *agustus > francia août ’augusztus’.[1] Ilyen jelenség megismétlődő vagy a szomszédossal hasonló szótag kiesése is: sztenderd román mămăligă ’puliszka’ > nyelvjárásban măligă, sztenderd román mamă-sa ’az anyja’ > a fesztelen nyelvi regiszterben mă-sa.[3]

Az elhasonulás helyét illetően a legtöbb esetben ez nem közvetlenül szomszédos hangok között történik, de van olyan is, amely egymással érintkezésben álló hangokat (lásd fentebb monmânt > mormânt) vagy szótagokat illet (az előző két példa).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Dubois 2002, 153–154. o.
  2. ^ a b Crystal 2008, 151. o.
  3. ^ a b c d Constantinescu-Dobridor 1998.
  4. Ciorănescu 1958–1966. A > jel azt jelenti, hogy „-ból/-ből származik”, a * pedig azt, hogy a vele jelzett szó nem található írásban, hanem nyelvészek által rekonstruált.
  5. Čirgić 2010, 56. o.

Források[szerkesztés]

  • (románul) Ciorănescu, Alexandru. Dicționarul etimologic român (Román etimológiai szótár). Tenerife: Universidad de la Laguna, 1958–1966; az interneten: Dexonline (Hozzáférés: 2016. július 15)
  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (Hozzáférés: 2016. július 15)
  • (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2016. július 15)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]