Elfer Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elfer Aladár
Született 1877. augusztus 28.
Szarvas
Elhunyt 1944. április 8. (66 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása belgyógyász,
orvosi szakíró
Sírhely Házsongárdi temető

Elfer Aladár (Szarvas, 1877. augusztus 28.[1]Kolozsvár, 1944. április 8.) magyar belgyógyász, orvosi szakíró.

Életútja[szerkesztés]

Elfer Jakab és Fürst Júlia fia. Oklevelének megszerzése után Kolozsvárt a Purjesz Zsigmond professzor vezette belgyógyászati klinikán tanársegéd, majd a diagnosztikai előadó, s nyilvános rendkívüli egyetemi tanár (1905-19), a két világháború közt magánpraxist folytatott Kolozsvárt. Az orvosi kémia és belgyógyászat köréből hazai és külföldi szakfolyóiratokban számos dolgozata jelent meg, orvosi közleményeivel az 1910-es évek végéig állandóan jelen volt az EME köteteiben (különlenyomatokban is). A népszerű táplálkozásról címen az EME orvostudományi szakosztályában tartott előadást (1930), az EME marosvásárhelyi vándorgyűlése keretében (1930) a gyomorrákról értekezett.

Tudományos tevékenységét több más kitüntetés mellett a Francia Köztársaság Becsületrendjével ismerték el.

Felesége dr. Dávid Margit Ilona orvos volt, akivel 1912. július 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]