Egységes országos magassági alaphálózat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az egységes országos magassági alaphálózat (EOMA) Magyarország szintezési hálózata. Ennek segítségével határozható meg a földmérési és térképészeti célokra készült felmérések egyes pontjainak a magassága.

Története[szerkesztés]

Nadapi főalappont. Magassága: 173,1638 m

Magyarország első országos szintezését 1873-1913 között végezték. Ekkor az Osztrák–Magyar Monarchia egységes alapszintfelülete az Adriai-tenger középszintjének a trieszti Molo Sartorio vízmagasságmérőjének 1875-ben meghatározott évi középértékén áthaladó szintfelület volt. Innen levezetve a magyarországi alapszint a Velencei-hegységben található Nadapi főalappont (nadapi alapszint) értéke 173,8385 m volt.

A második világháború után a szocialista országok (Jugoszláviát kivéve) egységesítették szintezési hálózataikat. A szocialista országok egységes alapszintfelülete a Kronstadti vízmagasságmérőjének nullapontján átmenő szintfelület lett. Az új szintezési hálózat kialakítására 1957-58 folyamán került sor. Ennek alapján a nadapi alapszint 173,1638 m azaz 0,6747 m-rel mélyebben fekszik. A balti alapszintre történt áttérést követően az 1960-as években új szintezési hálózat létrehozására került sor. Az elsőrendű alaphálózatból kiindulva új másod- és harmadrendű hálózat létesítése is sor került. Ezt a hálózatot az 1970-es évek végén fogadták el mint hivatalos EOMA szintezési hálózatot.

Európa 14 országának (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország) felsőrendű hálózatát egységbe foglalva hozták létre EUELN-73 hálózatot. A hálózatot 1981-ben és továbbfejlesztették, majd 10 évi szünet után az UELN tevékenységét folytatták UELN-95 elnevezés alatt.

Az amszterdami középtengerszint

A projekt célkitűzése – az EUREF albizottság 1994-ben hozott határozata értelmében – egységes magassági rendszer létrehozása Európában dm-es pontossági szinten az 1994-től az újonnan csatlakozó Közép- és Kelet-Európa országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, valamint Bosznia-Hercegovina) szintezési hálózatára vonatkozó megfelelő adatok bevonásával és felsőrendű hálózati blokkjainak fokozatos hozzáadásával. Az UELN-95 egységes alapszintfelülete az amszterdami vízmagasságmérő nullpontja. Az amszterdami középtengerszint mintegy 14 cm-rel van mélyebben a balti középtengerszint magasságánál.

A magyar szintezési hálózatnak az UELN-95-hoz történő kiegyenlítése folyamatban van, jelenleg még hivatalosan a balti alapszintnek megfelelő EOMA-t kell Magyarországon használni.

Felépítése[szerkesztés]

Az EOMA elsőrendű hálózata 11 belső zárt poligonból áll, ezek 27 vonalat alkotnak. Ezeken kívül a szomszédos országokkal való csatlakozásokhoz még 22 nemzetközi csatlakozó vonal tartozik, amelyekkel további – a szomszédos országokkal közös – 22 poligon alakítható ki. Így valamennyi vonalat figyelembe véve, a hálózat teljes hossza: 3934 km.

Az elsőrendű hálózatban egyenletes elosztásban 40 kéregmozgási főalappont található. Ezekből 16 kibúvó sziklamasszívumba került, 24 pedig üledékes területre.

Jogszabályi követelmények[szerkesztés]

Az egységes országos magassági alaphálózatra 2014-ig a módosított 16/1997. (III.5.) FM sz. rendelet előírásai vonatkoztak:

  • Az egységes országos magassági alaphálózatot – a szakmai szabályzatok előírásai alapján – olyan pontossággal és sűrűséggel kellett létesíteni és fenntartani, hogy az alkalmas legyen az általános földmérési és térképészeti feladatok végrehajtására.
  • A 0-ad rendű kéregmozgási hálózattal azonos EOMA I. rendű hálózat pontjainak – a föld feletti szakaszvégpontok kivételével – és a II-III. rendű hálózat mélyalapozású pontjainak alkalmasnak kellett lenniük a függőleges földkéregmozgás vizsgálatára.
  • Az EOMA viszonyítási rendszere a Balti-alapszint.

Jogszabályok[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Vöröss József: Tereptan, Terepábrázolás, Térképhasználat, Terepfelmérés (M. Kir. Térképészeti Intézet Budapest 1943)