Egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szócikk adatokat, és megtörtént eseteket közöl a 20. és 21. században az egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekről. A szexuális gyermekbántalmazás körében felöltözött és ruhátlan gyermeket is lehet érteni, amikor a gyereket zaklatás éri, az esetektől függően.

A római katolikus egyházban[szerkesztés]

Az a pap, aki szexuálisan bántalmaz egy gyermeket, az Úr testét szentségteleníti meg. Egy papnak óvnia kell a gyermeket, hiszen a gyermek bízik benne és nem visszaélni a bizalmával, nem bántalmazni. Ez borzasztó, olyan, mintha egy sátáni misét tartana.[1]
Ferenc pápa

A Föld férfilakosságának nem egészen 0,008%-a katolikus pap.[2]

A visszaélésekkel kapcsolatban a katolikus papság körülbelül egy százaléka érintett (a papság teljes létszámához viszonyítva). A világon valamivel több mint négyszázezer katolikus pap szolgál, az Egyesült Államokban 4400 pap keveredett szexuális visszaélésekről szóló ügyekbe (a 109 ezer államokbeli papból), összesen 11 ezer esetben. Ehhez hozzácsapva az európai adatokat, körülbelül ötezer pap lehet érintett. Az esetek mintegy 60 százalékában azonos nemű fiatalok iránti vonzódásról volt szó, 30 százalékában ellentétes nemű személlyel folytatott viszonyról; a fennmaradó 10 százalékban beszélhetünk a szó szoros értelmében vett pedofíliáról. A papok által elkövetett szexuális visszaélések áldozatainak 78 százaléka Amerikában 11 és 17 év közötti volt, és csupán 6 százaléka volt 7 évnél fiatalabb, 80 százalékuk pedig fiú. Európában is, úgy tűnik, a legtöbb visszaélés áldozata serdülő fiú volt, a korai serdülőkhöz való szexuális vonzódást pedig hebefíliának hívják, a pedofília a serdületlenekhez való vonzódást takarja, de a köznyelv nem tesz különbséget a kettő között. Túlnyomórészt a hatvanas-hetvenes évekre esnek ezek az ügyek, és II. János Pál pápa trónra léptével meredeken csökken a számuk.[3] Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter professzor azt állítja, hogy „a katolikus egyház körüli vitában oly gyakran összemossák a szexuális zaklatást és az akkoriban vitathatatlanul minden iskolában jellemző verésen alapuló nevelést.”[4] A tanárok, edzők és mások által elkövetett visszaélések száma jóval magasabb, mint a papok által elkövetetteké (60 az 1-hez), de még a protestáns lelkészek is 2-10-szer több visszaélést követnek el, mint a katolikus papok.[3]

Mégis a katolikus egyházhoz tartozó papok és szerzetesek ügyeivel általában szívesebben foglalkozik a média, legyen szó régi ügyek újként való felelevenítéséről, vagy egyenesen hazugságról, mint például Norberto Rivera Carrera mexikói bíboros esetében.[5] „A 'morális pánik' kifejezést a szociológusok az 1970-es évek óta használják. Azt a jelenséget írják le vele, amikor mesterséges úton hoznak létre társadalmi méretű felháborodást azáltal, hogy valós tényeket felnagyítanak, valós esetszámokat eltúloznak a 'statisztikai folklór' és olyan 'felfedezések' révén, ahol régi ismert eseteket újként mutatnak be. Valós esetek vannak, de szisztematikus 'felturbózás' zajlik, hogy úgy tűnjön, mintha sokkal több eset lenne, mint amennyi a valóságban előfordult.” - Írja a témával foglalkozó cikkében Massimo Introvigne vallásszociológus, jogász, író és újságíró, aki a katolikus egyház média általi tudatos lejáratására történelmi példát hoz fel: Joseph Goebbels, a nemzetiszocialista propagandaminiszter a médiát felhasználva szintén a morális pánik jelenségét alkalmazta a katolikus egyházat lejárató kampányához pontosan ugyanúgy, mint ahogy azt a mai média is teszik tudatosan vagy tudattalanul.[6] Elizabeth Lev, A Duquesne Egyetem római campusán oktató művészettörténész, az Inside the Vatican, a Sacerdos és a Zenit elismert cikkírója a katolikus egyház ellen gerjesztett morális pánikra egy korábbi történelmi példát is hoz. Párhuzamba állítja a francia forradalom előtti időszakban a katolikus egyházi személyek ellen irányuló „állandó ellenséges támadásokat” azzal, ahogyan napjainkban a média lefesti a katolikus egyházat. „Egyháziak által elkövetett erkölcstelenségek elszigetelt eseteit nagyították fel, hogy az egész papságot romlottnak tüntessék fel (a helyzet iróniája, hogy mindezt a féktelen szexuális szabadosság korában tették). A francia propagandisták éjt nappallá téve azon fáradoztak, hogy botrányokat ássanak elő a múltból, évtizedekre, sőt akár évszázadokra visszamenően” – írja Lev.[7] A médiában megjelent lejárató hangokkal ellentétben a valóság az, hogy a katolikus egyház komoly és valós intézkedéseket tett és tesz az ilyen ügyek megelőzése, felgöngyölítése és kezelése kapcsán.[8][9][10]

2015. június 10-én Ferenc pápa egyházi bírói hatóságot hozott létre, amely a pedofil papok ügyeit eltussoló római katolikus püspökök ellen hivatott eljárni.[11]

A vonatkozó egyházi szabályok azonban már 2001-ben megváltoztak: a pedofil minősítés korhatárát felemelték 18 évre, a cselekmények elévülési idejét pedig 10 évre. Ennek kezdetét az áldozat 18. születésnapjától kell számítani. Ha valakire megalapozott gyanú terelődik, az érintett nem működhet papként az ügy teljes kivizsgálásáig. Az Egyház nem csak azokat a cselekedeteket rendeli büntetni, amiket az állami jog, hanem ennél jóval szigorúbban jár el: az egyházjog szerint minden, a hatodik parancsolat elleni bűn bűncselekménynek számít.[12]

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés]

Egyesült Államok népessége, 2010 végi becslés szerint 295.734.100 fő.[13]

Becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 39 millió áldozata van a gyermekek elleni szexuális visszaéléseknek, amelyeket legnagyobb arányban családtagok követnek el. A tanároknak 5%-a, a katolikus papoknak kevesebb mint 2%-a vádolható szexuális visszaéléssel.[7]

Több mint 10 600 gyermeket molesztáltak pedofil papok 1950 óta az Egyesült Államokban az amerikai katolikus püspöki kar által megrendelt két tanulmány szerint. A két éven át készült felmérések megállapították, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekben a katolikus papok 4%-a vétkes. Különösen súlyos volt a helyzet az 1970-ben felszentelt generációval, amelynek tagjai közül 10%-ot gyanúsítottak pedofil erőszakkal. Összesen 4392 pap szerepel a vétkesek listáján, de ez a szám valószínűleg jóval nagyobb, mert az adatokat a püspöki jelentések alapján állították össze (2004).[14] Az Amerikai Egyesült Államok püspökei 2002-ben chartát dolgoztak ki a gyermekek és fiatalok védelmére, országos ellenőrző testületeket állítottak fel, oktatási programokat fejlesztettek ki szülők, gyermekek, egyházi nevelők, papok, tanárok számára.[15] Kiadta a John Jay Intézet az Egyesült Államok katolikus egyházának papjai által 1950 és 2010 közt kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaéléseiről szóló jelentését, amelyet az amerikai püspöki konferencia felkérésére készített el. A jelentés szerint az egyházban még mindig sokkal kisebb a szexuális visszaélések aránya, mint bárhol a világban.[16] A John Jay-jelentés szerint Amerikában a gyermekkori visszaélések 60 százalékát a családhoz közel álló rokonok, barátok, 30 százalékát közeli családtagok követik el.[3] 2012-ben elkészítette a 2011-re vonatkozó éves jelentését az Egyesült Államok püspöki konferenciája a gyermekek és fiatalok védelmét szolgáló Charta gyakorlati megvalósításáról. 2011-ben a feljelentések 68 százaléka 1960 és 1984 (főleg 1975 és 1979) között történt esettel volt kapcsolatos. 683 felnőtt először jelezte sérelmét. A feljelentések 3 százaléka (21 eset) kiskorúakat érint, ezek közül a joghatóság hetet ítélt hihetőnek. „A kiskorúak ellen a múltban elkövetett visszaélésekkel vádolt papok közül 253-an meghaltak, 58-at laicizáltak, 281-et már előzetes vádak miatt elmozdítottak szolgálatukból.” – Írja a Magyar Kurír. A gyermekek védelmére a katolikus plébániákon és iskolákban 1 millió 800 ezer önkéntest képeznek ki az egész országra kiterjedően, akiket segít 249 ezer hasonló képzésben részesült egyházi alkalmazott. Emellett több mint 4 millió 800 ezer gyermeket világosítanak fel az ún. „becserkészés” (grooming process) felismeréséről, amelyet el kell utasítaniuk és ezt jelezniük kell a szüleiknek.[17]

Dave Pierre újságíró, a katolikusellenességet vizsgáló TheMediaReport.com szerkesztője és a média előítéletességét figyelő NewsBusters.org külsős szerzője, továbbá a témával kapcsolatos két könyv írója kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy az amerikai lapok kettős mércét alkalmaznak a papokkal szemben. Nem azt nehezményezi, hogy írnak ezekről az esetekről, hanem annak módjával vannak kifogásai.

  • papok címlapon, tanárok vagy sehol, vagy belső oldalakon: A kettős mércére példaként két lapot említ. A Los Angeles Times címlapon hozta azon papok esetét, akik alaszkai falvakban követtek el visszaéléseket évtizedekkel korábban, ám pár lapszámmal később már csak a belső oldalakon írt egy kétszáz gyermeket molesztáló dél-karolinai tanárról. A Times rendszeresen ugyanígy tett akkor is, ha csak vádról volt szó. De többnyire a lapok egyáltalán nem írnak a tanárok ügyeiről, miközben az egyházat vádolják hallgatással. 2004-ben az amerikai oktatási kormányzat megbízásából készült egy jelentés, amely szerint az állami iskolákba járó diákok 9,6 százaléka esik a tanáraik által molesztálás áldozatául. Charol Shakeshaft, a Hofstra University tanára és a jelentés egyik szerzője azt állította, hogy a tanárok kb. százszor gyakrabban zaklatják szexuálisan a fiatalokat, mint a papok. Az 1990-es évek elején készítettek egy tanulmányt, ami kimutatta, hogy New Yorkban 225 eset közül egyet sem jelentettek a rendőrségnek. Az Education Week neves oktatásügyi szaklap szerint a szexuális visszaélést elkövető tanárokat rendszeresen áthelyezik másik iskolába. Példa erre a következő is: egy iskolai elöljárót 2011 előtt pár évvel a rendőrség megvádolt kiskorúval szembeni szexuális visszaéléssel, és letartóztatta. Erről értesítette a Los Angeles-i Egyesített Oktatási Körzet (LAUSD) 13 vezetőjét. Az értesítés után másik iskolába helyezték át a tanárt, ahol ismét kiskorúval erőszakoskodott. A 13 vezető ennek ellenére az állásában maradt, a média pedig az egész esetről hallgatott.
  • bűnösség vélelme: A papokat mindaddig bűnösként kezelik, míg a bíróság ártatlannak nem találja őket. Illetve még ez után is cikkeznek a gyanúsításról, ezzel is besározva az ártatlan papokat. Dave Pierre kutatásai során úgy találta, hogy a megvádolt katolikus papok fele ártatlan.
  • intézkedésekről nem írnak: az egyházat úgy tüntetik fel, mint "az áldozatok iránt érzéketlen, vétkes papjait védelmező" szervezetet. Ugyanakkor az Amerikában egyedülálló egyházi intézkedésekről egyáltalán nem cikkeznek, melyek célja a további visszaélések megakadályozása és az áldozatok megsegítése. Ennek eredményeképpen 2010-ben csupán hét esetben vádoltak meg papot.[18]

Anglia és Wales[szerkesztés]

2010-ben Anglia és Wales katolikus püspökei bocsánatot kértek az egyházban elkövetett szexuális visszaélések áldozataitól. A brit püspökök bocsánatkérése váratlan volt. Angliában és Walesben a katolikus egyház már tíz évvel ezelőtt foglalkozott a témával, vizsgálatokat rendelt el, s világos gyermekvédelmi irányelveket fektetett le, amelyeket azóta is következetesen betartanak. Az egyház vezetése azonban eddig hivatalosan nem kért bocsánatot.[19]

Ausztria[szerkesztés]

  • 2004-ben olyan hírek jelentek meg az osztrák sajtóban, amelyek szerint alsó-ausztriai Sankt Pölten-i szemináriumban a számítógépen pornográf, sőt pedofil fotókat találtak, egy karácsonyi ünnep alkalmával pedig a szeminárium régenséről és egy szeminaristáról kompromittáló, homoerotikus fotók készültek. A szeminárium régense tagadta a vádakat, és egy, a szenteléstől eltiltott egykori szeminarista bosszújának tulajdonította a híreszteléseket. Néhány nap múlva azonban lemondott. A sankt-pölteni egyházmegye püspöke, Kurt Krenn a lemondást elfogadta, bár nem tartotta bűnösnek a szeminárium vezetőjét.
  • Az Osztrák Püspöki Konferencia július 11-én sajtóközleményben ítélte el a történteket, és pártatlan, alapos vizsgálatot sürgetett.
  • A Sankt Pölten-i egyházmegye nagyszemináriumában történt szexuális botrány kivizsgálására II. János Pál pápa apostoli vizitátorává nevezte ki Klaus Küng feldkirchi püspököt, aki megbízása alapján július 21-én megkezdte a vizsgálatot a szemináriumban, és vizsgálódásai kiterjedtek az egész sankt-pölteni egyházmegyére.[20]
  • Augusztus 13-án pénteken hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték pedofil képek birtoklásáért a sankt pölteni nagyszeminárium volt növendékét.
  • Krenn püspök a Szentszékkel egyetértésben a sankt pölteni egyházmegye nagyszemináriumát azonnali hatállyal bezáratta. Klaus Küng feldkirchi püspök így nyilatkozott: "Valamennyi papjelölt, saját érdekében, köteles alávetni magát egy felvételi vizsgának, amelyben részt vesznek a lelkipásztori gondozásban jártas személyek, ha kell, neves szakértők bevonásával. Egyesek, akik nem látszanak alkalmasnak a papi szolgálatra, segítséget kapnak majd ahhoz, hogy új életpályát válasszanak, kérésükre orvosi és lelki gondozást vehetnek igénybe. Azok, akik megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek, folytathatják tanulmányaikat, mint a sankt pölteni egyházmegye papjelöltjei."[21]
  • II. János Pál pápa 2004. október 14-én elfogadta a Sankt Pölten-i egyházmegye püspöke, Kurt Krenn lemondását az egyházi törvénykönyv 401-es kánonjának 2. paragrafusa értelmében, miszerint „Az a megyés püspök, aki betegség, vagy más súlyos ok miatt már kevésbé alkalmas hivatalának betöltésére, nyomatékosan fel van kérve, hogy nyújtsa be hivataláról való lemondását.” A pápa elfogadta továbbá a Sankt Pölten-i egyházmegye segédpüspökének, Heinrich Faschingnak a lemondását is, amelyet a 411-es, illetve a 401-es kánon 1-es paragrafusa értelmében nyújtott be. A 411-es kánon kimondja: „A koadjutor és a segédpüspök hivataláról való lemondását illetően a 401. kánon és a 402. kánon 2. paragrafusa előírásait kell alkalmazni.” A 401-es kánon 1-es paragrafusa szerint pedig „Az a megyés püspök, aki betöltötte hetvenötödik életévét, szíveskedjék benyújtani hivataláról való lemondását a pápának, aki az összes körülmények figyelembe vételével fogja meghozni döntését.” II. János Pál pápa a Sankt Pölten-i egyházmegye élére kinevezte Klaus Küng eddigi feldkirchi püspököt.[22]
  • Az osztrák főpásztorok 2010. március elseje és 4. között a Sankt Pöltenben megrendezett összejövetelen első helyen foglalkoztak a szexuális visszaélések megakadályozásának kérdésével. Megállapodtak abban, hogy további egyházi belső rendszabályokra van szükség ahhoz, hogy az egyes egyházmegyékben még hatékonyabban meg tudják előzni a szexuális visszaéléseket. Elismerték, hogy a múltban helytelenül az elkövetőket jobban védelmezték, mint az áldozatokat. A püspökök hangsúlyozták, hogy az áldozatok lelki gondozása elsődleges feladat. Az utóbbi 15 évben az osztrák egyházmegyékben egy sor intézkedést hoztak ezen a téren.[23]

Belgium[szerkesztés]

Csaknem 500 panasz érkezett Belgiumban ahhoz a vizsgálóbizottsághoz, amelynek feladata a katolikus egyházi személyekhez kötődő szexuális visszaélések feltárása volt. Tanúvallomások szerint legkevesebb 13 áldozat öngyilkosságot követett el (2010).[24] A belga püspöki kar felkérésére, a kérdés vizsgálatára összeállt független bizottsághoz 2010. január és július közt 475 esetről érkezett bejelentés. Ebből 300 esetben 15 évnél fiatalabb fiú volt az áldozat. Az összes áldozat kétharmada fiú volt. 13-an önkezükkel vetettek véget életüknek, hatan pedig sikertelen öngyilkossági kísérletet követtek el. Roger Vangheluwe püspöknek le is kellett mondania, mivel a saját unokaöccsét zaklatta 13 éven át. 2011-ben a belga püspöki kar minden áldozat kárpótlásáról döntött annak ellenére, hogy már elfogyott az erre szánt keretösszeg.[25]

Hollandia[szerkesztés]

Kártérítést tervez a pedofil papok áldozatainak. Az ország az élen áll a csaknem kétezer feljelentéssel. Ez a szám felülmúlja az Egyesült Államokban, Írországban és Németországban regisztráltakét (2010). Tíz- és húszezer közé teszik az áldozatok számát az 1945–2010 közötti időszakban.[26]

2012-ben több média is azt állította, hogy az 1950-es években az egyházi személyek által elkövetett erőszak több áldozatát kasztrálták a katolikus egyház fennhatósága alá tartozó klinikákon, hogy úgymond „megszabadítsák őket a betegségüktől”.[27] Valójában azonban Hollandiában mindig a kormány hatáskörébe tartozott a kasztrálás gyakorlata, amelynek alanyai elmebeteg szexuális bűnözők voltak. Ezzel kapcsolatban Theo van der Meer a Studies in History and Philosophy of Biological and Biomedical Sciences című orvosbiológiai folyóiratban megjelentetett egy részletes tanulmányt a sterilizálás XX. századi hollandiai gyakorlatáról. Ebben azt írja, hogy a hivatalos megfogalmazás szerint ezekkel az elmebeteg szexuális bűnözőkkel „a kormány rendelkezett”. 1933-ban a katolikus vallású igazságügy-miniszter határozottan elítélte ezt az eljárást, ám 1938-tól az őt követő miniszter engedélyezte. Így 1938 és 1968 között 400 zavart elméjű szexuális bűnözőt kasztráltak (kb. 80%-uk rontott meg kiskorúakat). A hivatalos gyakorlat szerint az elítélt maga kérhette a műtét végrehajtását a rá kiszabott büntetésen felül (nem kötelezhették rá), hogy ezzel kizárható legyen egy újabb szexuális bűnelkövetés lehetősége (a beavatkozás után az elmegyógyintézetből is hamarabb lehetett szabadulni).

  • Ezzel a kéréssel az igazságügy-miniszterhez fordulhatott, többnyire a következő kezdetű személyes levélben: „Méltóságos uram, alázattal kérem engedélyét, hogy kasztráltassam magam.”
  • Az intézet lelki vezetője erősítette meg, hogy a kérés önként történt, és nem a kiszabadulás, hanem a gyógyulás vágya motiválta.
  • Miután az intézet igazgatója és egy szakértői bizottság is pozitívan véleményezte a kérést, az igazságügy-miniszter engedélyezte a beavatkozást.[28]

Írország[szerkesztés]

  • Az utóbbi évtizedekben legalább 30 ezer gyereket zaklattak a katolikus árvaházakban és iskolákban Írországban.[29] Phil Garland, a dublini érsek tanácsadója szerint a lakosság 25 százaléka volt valamilyen gyerekkori szexuális visszaélés áldozata. Az ismert esetek 97 százaléka történt családi környezetben és 3 százaléka egyháziban.[3]
  • 2006. október 28-án szombaton délben XVI. Benedek pápa fogadta az ír püspököket. A pápa szólt arról, hogy az ír püspököknek az utóbbi években szembe kellett nézniük a kiskorúakat érintő szexuális visszaélések szívszorító eseteivel. Még nagyobb tragédiát jelent, ha az elkövetők egyházi személyek. Az ehhez hasonló esetek mélyen szántó sebeket okoznak, ezért ezek begyógyítása és a bizalom helyreállítása sürgető feladat. A főpásztorok vizsgálják ki, hogy valójában mi történt, és tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy megakadályozzák ezeknek az eseteknek az újabb előfordulását, de mindenekelőtt gyógyítsák be azoknak az áldozatoknak a sebeit, akikkel ez a rettenetes bűntény megtörtént.[30]
  • John Magee ír püspök, a cloyne-i egyházmegye főpásztora 2008 karácsonyán, az ír nemzeti gyermekvédelmi testület által készített jelentés közzététele után, nyilvánosan teljes mértékben felelősséget vállalt, elismerve, hogy jogosak az egyházat ért bírálatok a kérdés kezelését illetően. 2009. március 7-én a Szentszék Dermot Clifford, Cashel és Emly érsekét nevezte ki a cloyne-i egyházmegye apostoli adminisztrátorává. Ezt maga Magee kérte, hogy az egyházmegye vezetése alól felmentve hatékonyabban együttműködhessen az állami gyermekvédő bizottsággal a visszaélések felderítésében. Természetesen továbbra is bármikor a vizsgálatot végző bizottság rendelkezésére áll. John Magee 2009. március 9-én nyújtotta be lemondását, és 24-én, szerdán adott ki ezzel kapcsolatban közleményt. Távozása előtt ismételten bocsánatot kér mindazoktól, akik egyházmegyéjében visszaélést szenvedtek el papok részéről püspöksége idején vagy bármikor. A főpásztor azoktól is bocsánatot kér, akikkel szemben bármilyen módon mulasztást követett el, és ezáltal szenvedést okozott nekik. XVI. Benedek pápa elfogadta John Magee lemondását, az Egyházi Törvénykönyv 401. kánonjának második paragrafusa értelmében.[31]
  • Írországban 2009-ben készült a Ryan- és a Murphy-jelentés. A kormányzat által létrehozott bizottság a Ryan dokumentumban megállapította, hogy az országban rendszeresen bántalmazták, szexuálisan zaklatták és megalázták a gyerekeket a katolikus egyház által fenntartott árvaházakban és javítóintézetekben a múlt század évtizedeiben.[32] Írországban 2009. május 20-án tették közzé azt a több ezer oldalas jelentést, amely a gyermekekkel való visszaéléseket kivizsgáló bizottság készített. A független bizottságot 2000-ben hozta létre az ír kormány azzal a céllal, hogy feltárja az 1930 és 1990 között az ország állami és egyházi nevelőintézeteiben elkövetett fizikai, szexuális és lelki visszaéléseket, és hogy megbizonyosodjék a bántalmazásokról és szexuális zaklatásokról szóló vádakról, amelyeket állításuk szerint egyházi intézményekben szenvedtek el a sértettek. Az állami alapítású, de gyakran egyházi közösségek által működtetett intézmények között iskolák, árvaházak, kórházak, gyermekotthonok és más gyermekgondozási intézmények szerepelnek. A kilenc évig tartó vizsgálat megállapította, hogy a kérdéses időszakban több tízezer gyermek szenvedett súlyos megrázkódtatásokat a katolikus intézményekben is. Sean Brady bíboros, armaghi érsek, Írország prímása (aki 1996 óta Armagh érseke és XVI. Benedek pápa 2007. november 24-én kreálta bíborossá[33]) mély fájdalmának és szégyenérzetének ad hangot, hogy gyermekeknek ilyen szörnyű módon kellett szenvedniük a szóban forgó intézményekben. Diarmuid Martin dublini érsek a jelentés közzétételét követően azt nyilatkozta: A jelentésben érintett minden egyházi szervezet kötelessége, hogy komolyan megvizsgálja: tagjai hogyan távolodhattak el ennyire eszményképeiktől. Diarmuid Martin érsek és Sean Brady észak-írországi bíboros, az Ír Katolikus Püspöki Konferencia elnöke 45 perces vatikáni magánkihallgatáson ismertette XVI. Benedek pápával a bántalmazásokat vizsgáló bizottság május 20-i jelentését 2009. június 5-én. A pápa szemmel láthatólag felháborodva hallgatta a jelentést, válaszában pedig utalt rá: eljött az ideje, hogy komolyan felülvizsgáljuk az írországi egyház életét.[34][35]
  • Seán Brady bíboros, armaghi érsek, egész Írország prímása 2009. november 26-án nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését és szégyenét a jelentésben feltárt tények miatt. Bocsánatot kért minden sértettől és hozzátartozóiktól, valamint az egész ír néptől azért, hogy ezeket a visszaéléseket hosszú éveken át takargatták. Fontosabbnak tartották az egyház hírnevét, mint a gyermekek biztonságát és jólétét. A bíboros mindenkit arról biztosított, hogy az írországi részegyház gyermekvédő politikája ma a gyermekek jólétét helyezi előtérbe. Az egyházmegyék szorosan együttműködnek az illetékes állami hatóságokkal. Senki sem bújhat ki a törvény alól Írországban. Minden katolikus kötelessége, hogy teljes mértékben teljesítse polgári kötelezettségeit és együttműködjön bármiféle bűntett feltárásában. Diarmuid Martin dublini érsek arra buzdítja a visszaélések áldozatait és hozzátartozóikat, hogy forduljanak bizalommal az általuk kiválasztott egészségügyi tanácsadókhoz, rendőrséghez vagy a gyermekek védelmére létrehozott egyházmegyei központhoz. Úgy nyilatkozott, hogy egy gyermek ellen elkövetett szexuális visszaélés minden esetben bűncselekmény a polgári törvény szerint és mindig is az volt a kánonjog értelmében, továbbá súlyos bűn volt és az is marad. Azok, akik bátran továbbra is eltökélt szándékkal feltárják a történteket, hogy mindenki megismerje az igazságot, megérdemlik hálánkat és csodálatunkat. A sors iróniája, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket az „egyház védelmében” tettek azért, hogy „elkerüljék a botrányt”, most ehhez az egyházat sújtó rettenetes botrányhoz vezettek. „Mint Dublin érseke, és személyesen, mint Diarmuid Martin, bocsánatot kérek minden túlélőtől, fájdalmat és szégyent érzek mindazért, ami történt” Az egyházmegye mulasztást követett el, amikor nem válaszolt a tényeket bátran feltárók kérésére, súlyosbítva ezáltal ártatlanságuk megkárosítását. Ezt soha semmiféle bocsánatkérés nem teheti jóvá – írja a dublini érsek.[36]
  • 2009. december 11-én pénteken az ír püspöki konferencia két tagját fogadta XVI. Benedek pápa pénteken, a pápai könyvtárban, hogy megvitassák a dublini egyházmegyében kitört pedofília-botrányt. A másfél órás találkozóra a CNA híradása szerint Sean Brady bíboros, Armagh püspöke, Írország prímása és Diarmuid Martin dublini érsek utazott el az ír nunciussal együtt. Részt vett a megbeszélésen Tarcisio Bertone bíboros államtitkár, William Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, Giovanni Battista Re bíboros, Ballestrero bíboros, valamint Fernando Filoni és Dominique Mamberti érsekek. Az ír püspöki konferencia két nappal korábban adott ki egy bocsánatkérő levelet az előző harminc évben a papok által elkövetett szexuális visszaélések miatt. A pápa ígéretet tett, hogy a Szentszék folytatja erőfeszítéseit, hogy felderítse az ilyen ügyeket és megelőző intézkedéseket hozzon. Hozzátette: lelkipásztori levelet fogalmaz az ír hívőkhöz, amelyben a jelen helyzetben hozandó intézkedésekre is javaslatot tesz. A találkozó után a nyilatkozó dublini érsek úgy nyilatkozott a The Timesnak, hogy újjá kell szervezni az ír egyházat.[37] A Zenitnek adott nyilatkozatában a bíboros elmondta: ...minden erőfeszítést megteszünk, hogy begyógyítsuk ezt a sebet, és Isten segítségével sikerülni is fog. Együttműködünk az állammal és minden hívővel, aki segít nekünk ebben a szolgálatban. A visszaélési esetek feldolgozása közben az ír egyház szorosan együttműködik az igazságügyi szervekkel – hangsúlyozta a bíboros. „Minden állampolgárra vonatkozik saját országának törvénye. Ezért kivétel nélkül minden bűnöst átadunk az igazságszolgáltatásnak" – tette hozzá. Armagh érseke elismerte a hibákat, amelyeket Írország főpásztorai elkövettek, amikor egyházmegyéjükben szembe kellett nézniük a visszaélésekkel, és kifejtette: ebben a tekintetben semmilyen felelősség nem terheli a Szentszéket, mivel a papok és a szerzetesek fölött helyi elöljárójuk rendelkezik. A pápa, miután 2009. december 11-én találkozott Seán Brady bíborossal és Diarmuid Martin dublini érsekkel, az összes aktív püspököt találkozóra hívta, hogy az ír katolikus iskolákban történt incidensekről tárgyaljanak.[38]
  • 2009. december 17-én jelentették be, hogy XVI. Benedek pápa elfogadta Donal Brendan Murray limericki püspök lemondását. A 69 éves Murrayt az elmúlt időben számos bírálat érte, amiért korábban, még dublini segédpüspökként gyermekekkel való visszaéléseket tussolt el.[39]
  • 2010. február 15-én és 16-án XVI. Benedek pápa találkozott az ír püspökökkel és a Római Kúria vezetőivel, hogy megvitassák az írországi részegyházban kialakult súlyos helyzetet. Közösen megvizsgálták az ír egyházi hatóságok mulasztását: sok éven át nem foglalkoztak ténylegesen azokkal a szexuális visszaélésekkel, amelyeket néhány ír pap és szerzetes követett el fiatalokkal szemben. A püspökök egyidejűleg beszámoltak arról a segítségről is, amelyet jelenleg odaadó és képzett világi önkéntesek nyújtanak a plébániákon, hogy garantálják a gyermekek biztonságát minden egyházi tevékenységben. A főpásztorok hangsúlyozták: kétségtelen, hogy a válság középpontjában a helyzet nem megfelelő megítélése és a mulasztások állnak. Most jelentős intézkedéseket hoztak, hogy biztosítsák a gyermekek és fiatalok biztonságát. Hangsúlyozták továbbá elkötelezettségüket, hogy együttműködnek az állami hatóságokkal Írország egész területén, valamint az írországi katolikus egyház gyermekvédelmi nemzeti testületével. A Szentatya megjegyezte, hogy a gyermekek és fiatalok ellen elkövetett szexuális visszaélés förtelmes bűntény.[40] Seán Brady bíboros, Armagh érseke, egész Írország prímása, a főpásztorok vatikáni látogatásáról a következőket nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak: ...mindnyájunk célja ugyanaz: a gyermekek védelme. Egyetértünk azokkal a pontokkal is, amelyeket a Szentatya ad limina látogatásunk alkalmával tárt elénk. Ezeket figyelmesen tanulmányoznia kell az ügyben érintett minden személynek.[41]
  • 2010. március 19-i keltezéssel XVI. Benedek pápa lelkipásztori levélben fordult Írország katolikusaihoz, amelyben bocsánatot kér a szexuális visszaélések áldozataitól, a tetteseket pedig arra figyelmezteti, hogy cselekedeteikért vállalniuk kell a felelősséget.[42] A pápa bejelentette: a Szentszék néhány írországi egyházmegyében, szerzetesrendben és szemináriumban vizsgálat indítását kezdeményezi. A fiatalkorúak sérelmére elkövetett szexuális visszaélés „sem Írországra, sem az egyházra nem specifikusan jellemző" – hangsúlyozta a pápa. Kifejezte azt is, hogy kész személyesen is találkozni a visszaélések áldozataival.[43]
  • A Szentatya újabb ír püspök lemondását fogadta el 2010. április 22-én. Jim Moriarty, Kildare és Leighlin volt püspöke reményét fejezte ki, hogy lemondásával megköveti az áldozatokat, és ez hozzájárul egy jobb jövő építéséhez. Bár Moriartyt közvetlenül nem érte bírálat, ő maga úgy érzi: a Dublini Főegyházmegye segédpüspökeként (1991–2002) fel kellett volna lépnie az ügyeket kezelő gyakorlat ellen. Ezért nyújtotta be lemondását még tavaly decemberben. Moriarty újra bocsánatot kért az áldozatoktól és családjaiktól.[19]
  • A Szentszék 2010. május 31-én közleményben tájékoztatott egy ősszel elkezdődő írországi apostoli vizitációról. A Szentszék ezáltal kívánja segíteni a püspököket, papokat, szerzeteseket és világi híveket, hogy megfelelő módon nézzenek szembe azzal a helyzettel, amely a papok és szerzetesek kiskorúak ellen elkövetett visszaélések következtében alakult ki. Az apostoli vizitáció célja továbbá a helyi egyház spirituális és erkölcsi megújulásának elősegítése. A Szentatya által kinevezett vizitátorok a következő személyek: Murphy O’Connor bíboros, Westminster nyugalmazott érseke, Sean Patrick O’Malley bíboros, Boston érseke, Thomas Christopher Collins torontói érsek, valamint Terrence Thomas Prendergast, Ottawa érseke. A Katolikus Nevelés Kongregációja egybehangolja az írországi szemináriumok és a római Pápai Ír Kollégium vizitációját. Ezzel a feladattal a pápa Timothy Dolan New York-i érseket bízta meg. A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja két szakaszban bonyolítja le a szerzetesi központok vizitációját. Mindenekelőtt kérdőívet küld szét Írország minden szerzetesi intézményébe, hogy jobban megismerkedjen az ottani helyzettel. A férfi és női intézményekben ezután végeznek vizitációt férfi- illetve női szerzetesek.[44] Diarmuid Martin ír érsek örömmel üdvözölte a szentszéki közleményt. Hozzátette, hogy a vizitáció fontos eleme annak a széleskörű folyamatnak, amelyet Benedek pápa indított el az ír helyi egyház megújulása érdekében.[45]
  • 2010 novemberében a Szentszék közleménnyel jelentette be az apostoli vizitáció kezdetét az ír metropolita főegyházmegyékben, a szemináriumokban és szerzetesi intézményekben. A vizitációnak nem célja, hogy kivizsgálja az egyes szexuális visszaélési eseteket, ahogy nem is egy eljárás a múlt eseményeinek megítélésére. Ehelyett az áldozatokat célzó segítségnyújtás különböző formáit, illetve a lefolytatott eljárások hatékonyságát kívánja vizsgálni. Nem avatkozik be az igazságügyi hatóságok által folytatott munkába és nem helyettesíti a helyi püspökök és szerzetesi elöljárók legitim joghatóságát. A négy metropolita érsekség vizitátorai – Cormac Murphy O’Connor bíboros (Armagh); Sean O’Malley (Dublin); Thomas Collins érsek (Cashel és Emly); Terrence Prendergast érsek (Tuam) – találkoznak majd a visszaélések áldozataival és családjaikkal. Továbbá ellenőrzik a kiskorúaknak a katolikus egyházon belüli védelme érdekében felállított nemzeti tanács 2009-ben létrehozott dokumentuma iránymutatásainak alkalmazását. A vizitátoroknak lehetőségük lesz találkozni a helyi püspökökkel és meghallgatják a püspöki helynököt, az egyházi bíróság bíróit, a kancellárt, a presbiteri tanács tagjait, a konzultori kollégium és a lelkipásztori tanácsok tagjait, egyházmegyei és plébániai szinten a visszaélések megelőzésével és a védelemmel foglalkozó iroda felelőseit. Az ír papi szemináriumok apostoli vizitátora, Timothy Dolan New York-i érsek öt intézményt látogat majd meg és megvizsgálja a papi képzés minden aspektusát. A szeminaristákkal és a szemináriumi életben részt vevő más személyekkel való egyéni megbeszéléseken túl, lehetőség nyílik arra is, hogy találkozzon minden pappal, aki a közelmúltban fejezte be tanulmányait. Az ír papi szemináriumok apostoli vizitátorának nem feladata, hogy találkozzon a szexuális visszaélések áldozataival. Továbbá a képzést irányító, abban részt vevő minden személy illetve diák kifejezheti majd véleményét a szemináriumról egy aláírt nyilatkozat formájában. Az Írországban házakkal rendelkező megszentelt élet intézményeinek és apostoli élet társaságainak apostoli vizitátorai – Sharon Holland nővér, Robert Maloney atya, Máirin McDonagh nővér és Gero McLoughlin atya – kiértékelik majd a szexuális visszaélési esetekben esetleges érintettségre és az áldozatoknak nyújtott segítségre vonatkozó kérdőívre adott válaszokat. A vizitátorok jelentésének alapos áttanulmányozását követően az érintett vatikáni kongregáció kijelöli azokat a következő lépéseket, amelyeket meg kell hozni a megszentelt élet újraébresztéséhez Írországban. A téma érzékeny természetét figyelembe véve és az érintett személyek iránti tiszteletből a vizitátorok nagy diszkrécióval végzik majd feladatukat és nem adnak interjúkat a vizitáció első fázisában. A Püspöki, a Szerzetesi és a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció a Vatikáni Államtitkársággal együtt megállapítják, hogy az apostoli vizitáció első fázisát, vagyis a metropolita főegyházmegyékre, a szerzetesházakra és a szemináriumokra vonatkozó kivizsgálást – lehetőség szerint le kell zárni 2011 Húsvétja előtt. Ekkor a vizitátoroknak le kell adniuk vizsgálataik eredményeit, hogy azokat május hónapban tanulmányozhassák, illetve hogy megvitathassák majd az előrelépés lehetőségeit. Ezt követően a Szentszék saját részéről kibocsátott nyilatkozatban teszi majd közzé a következő lépéseket. Amikor az apostoli vizitáció teljesen lezárul, a vizitátorok által leadott anyagok áttekintése, valamint a főegyházmegyék, a szemináriumok és szerzetesházak spirituális megújítására tett javaslatai után a Szentszék kiad majd egy átfogó összefoglalást az Írországban lefolytatott apostoli vizitáció eredményeiről.[46]
  • 2011. július 14-én írországi miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere, Eamon Gilmoreés átadta a dublini nunciusnak az ún. Cloyne-jelentés egy példányát. A dokumentum annak a vizsgálatnak az eredményeit tartalmazza, amelyet a cloyne-i egyházmegyében végeztek az egyházi személyek által gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésekre vonatkozóan.
  • 2011. július 20-án Írország miniszterelnöke a dublini parlamentben, magyarázatot követelt a jelentésben foglaltakkal kapcsolatban, ugyanakkor élesen bírálta a Szentszéket. Állítása szerint a helyi püspök, John Magee többek között azért nem alkalmazta a vonatkozó egyetemes törvényeket, illetve a helyi egyház által megfogalmazott irányelveket, mert az írországi nuncius egy 1997-es levele arra biztatta az ír püspököket, hogy ne engedelmeskedjenek az állami törvényeknek. Továbbá azt állította, hogy a Szentszék három évvel korábban meg akarta akadályozni a nyomozást (nem sokkal később hozzá tette, hogy ezt nem tudja bizonyítani). Azzal is vádolta a Szentszéket egy Ratzinger-idézetre hivatkozva, hogy az nem tartja követendőnek a világi törvényeket.
  • 2011. július 25-én a Szentszék konzultációra visszahívta Rómába az írországi nunciust.
  • 2011. szeptember 3-án a Szentszék délelőtt közzétette az ír kormánynak szóló válaszát, amelyet átnyújtott Írország ad interim megbízott szentszéki ügyvivőjének, Helena Keleher asszonynak. A válaszban az egyház elismeri a visszaélések súlyosságát és az egyházmegyei vezetés részéről azok kezelésével kapcsolatos komoly mulasztásokat az ír helyi egyház által javasolt irányelvek és a világ összes püspöke számára kötelező érvényű szentszéki normák gyakorlati alkalmazása terén. Erőteljesen elítéli az egyházmegyében elkövetett szexuális bűntényeket, és mély fájdalmát fejezi ki az áldozatok és hozzátartozóik szenvedése miatt. •• Felhívja a figyelmet, hogy a nuncius levelében nem volt semmiféle utasítás, amely arra utalt volna, hogy a püspökök ne működjenek együtt a polgári hatóságokkal, vagy ne alkalmazzák egyházmegyéikben a visszaélésekkel szembeni intézkedéseket. A levél az ír püspöki konferencia 1996-ban kiadott, kiskorúak elleni szexuális visszaélések ügyeinek kezelésével kapcsolatos keretdokumentumról szólt, melyhez a Szentszék észrevételeket tett, így az nem egy elfogadott jogszabály, hanem jogi szempontból csupán egy „tanulmány” (amit a későbbi években többször is módosítottak). Ezért az ír püspökök továbbra is szabadon dönthettek a keretdokumentumban foglaltak alkalmazásáról (Magee püspök elfogadta a keretdokumentumban foglaltakat, de azt nem tudta érvényesíteni, mert általános helynöke nem akarta alkalmazni sem azt, sem pedig a vonatkozó egyetemes egyházi jogszabályokat). •• A válasz visszautasítja azt az alaptalan vádat, miszerint a Szentszék három évvel korábban meg akarta volna akadályozni a nyilvános vizsgálat elindítását. •• A második vád egy Ratzinger bíborosnak tulajdonít idézettel kapcsolatos, amely idézetet valójában a Hittani Kongregáció 1990-es Donum veritatis utasításából ragadtak ki. A dokumentum arról szól, hogy a teológusok nem alkalmazhatják a civil társadalomban és a demokráciákban bevett eljárásokat, hogy pl. közvéleménykutatásokra hivatkozva, vagy nyomásgyakorlással döntsenek el teológiai kérdéseket. Tehát nem a gyermekek védelmével kapcsolatos világi előírások egyházi alkalmazhatóságára vonatkozó mondatról van szó. •• A válaszdokumentum nyomatékosítja, hogy minden kereszténynek kötelessége a legitim világi törvények követése, az egyházi hatóságoknak is kötelessége együttműködni a világi hatóságokkal, és nem szabad hátráltatniuk az igazságszolgáltatás menetét. A kánonjog nem veszi ki a papokat a világi törvények hatálya alól, csakis azzal foglalkozik, hogy – adott esetben – a pedofil bűnösre hogyan és milyen egyházi büntetést kell kiróni. A Szentszék továbbá világossá tette azt is, hogy az egyházi hatóságoknak az adott országban hatályos világi jogszabályok betartásával kell együttműködniük a világi hatóságokkal. Tehát kötelező érvénnyel csak ott kell jelenteni a rendőrségnek a pedofil-vádakat, ahol azt jogszabály előírja (Írországban nem volt erre vonatkozó törvény). Egyetlen megszorítás érvényes csupán ezen a területen: a gyónási titok védelme. Az egyházi jogszabályok ugyanakkor szigorúbbak a pedofil bűncselekményekkel kapcsolatban, mint a világiak, de a meglevő jogszabályokat sokhelyütt nem alkalmazták megfelelően. A helyi problémák kezelése alapvetően a helyi püspökök felelőssége, ezért sokáig nem is kellett azokról jelenteniük a Vatikánnak. A visszaélések miatt azonban a Szentszék fokozatosan saját kézbe vette az ilyen ügyek kezelését, jelenleg tehát a helyi egyházak elsődleges felelőssége mellett a Hittani Kongregáció kötelező és közvetlen felügyeletet biztosít az ilyen ügyek intézése felett, ezzel biztosítva, hogy a meglevő jogszabályokat megfelelően alkalmazzák.[47][48]

Németország[szerkesztés]

Statisztikai adatok[szerkesztés]

Németország népessége, 2010 végi becslés szerint 82.490.000.[49] Az egyháznak kb. 600 000 (egyházi és világi) alkalmazottja van.[4]

Egy 2010-es jelentés szerint 1995 és 2008 között országosan 138 ezer kiskorú ellen követtek el rendőrségileg megállapított nemi erőszakot. A valós szám ennél feltehetően jóval magasabb. Kutatások arról tanúskodnak, hogy öt esetből négy családon belül történt. Az összes elkövető 0,3 százaléka volt egyházi személy.[50] A Spiegel felmérése szerint 1995 és 2010 között összesen legalább 94 olyan gyanús zaklatási eset vált ismertté, amelyet egyházi, illetve világi személyek követtek el. Reinhard Haller törvényszéki pszichiáter is azt állítja, hogy a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések tettese csupán az esetek 0,3%-ában keresendő az egyház berkein belül, „a legtöbb ilyen eset családban vagy zárt rendszerekben fordul elő, például egyesületekben.”[51] Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter professzor szintén úgy találta, hogy „a szexuális zaklatásoknak több mint a fele a családban történik. Ez még inkább igaz az erőszakos cselekményekre.”[4]

Esetek és kezelésük[szerkesztés]

  • A birnaui kolostor egyik ciszterci szerzetesét pedofília vádjával illették, amelyet egy ministráns ellen követett el, aki a 60-as években a freiburgi főegyházmegye ugyanazon városában élt. A visszaélések áldozata szerint Robert Zollitsch freiburgi érsek, a Német Püspöki Konferencia elnöke, aki annak idején a főegyházmegye személyzetének felelőse volt, tudott a visszaélésekről és ennek ellenére megerősítette pozíciójában a ciszterci szerzetest, ezáltal cinkosává válva az elkövetett visszaélésekben 1987 és 1992 között. Az észak-németországi konstanzi ügyészség azonban ellenkező megállapításra jutott, ezáltal 2010-ben az érseket felmentette bármiféle felelősség alól az ügyben. A 80-as években bár a főegyházmegye személyzetének felelőse volt, nem volt azonban felelős a ciszterci szerzetes áthelyezéséért és az új megbízatás kijelöléséért. Az érintett pap által elkövetett visszaélésekről a főegyházmegye csak 2006-ban szerzett tudomást.[52]
  • A regensburgi egyházmegyében a dóm fiúkórusának tagjai ellen is történtek szexuális visszaélések az 50-es években, amelyre a kórustagok szálláshelyén került sor. Erről maga a helyi püspök, Gerhard Ludwig Müller adott hírt honlapján az áldozatok hozzátartozóihoz intézett levelében. A főpásztor tudomására jutott egy ügy, amelyért még a történet idején bírósági ítéletet hoztak a szálláshely akkori igazgatója ellen, aki időközben meghalt. A püspök arra szólítja fel mindazokat, akik hasonló esetekről tudnak, hogy szolgáltassanak konkrét adatokat az áldozatokról és a tettesekről. Gerhard Ludwig Müller regensburgi püspök közleményben tájékoztatott arról, hogy a két szexuális visszaélés, amely 1958-ban történt, és amelyek már akkor köztudottak voltak, jogilag lezártnak tekinthetők (Georg Ratzinger, a pápa fivére egyébként csak jóval később, 1964-től 1994-ig töltötte be a kórus karnagyának szerepét.)[53]
  • 2010. március 12-én Robert Zollitsch érsek, a német püspöki konferencia elnöke tájékoztatta XVI. Benedek pápát azokról az intézkedésekről, amelyeket a német püspöki konferencia hozott a kérdés megoldására. A Szentatya teljes támogatásáról biztosította Zollitsch érseket az intézkedéseket illetően. A főpásztor ismételten elnézést kért az áldozatoktól. „Fel akarjuk tárni az igazságot” – mondta, akkor is, ha évtizedekkel ezelőtti esetekről van szó. Az áldozatoknak joguk van ehhez. Megerősítette a püspököknek azt a szándékát, hogy együtt kívánnak működni az állami hatóságokkal. Azt javasolják minden egyházi személynek és munkatársaiknak, akik szexuális visszaélést követtek el, hogy önként jelentkezzenek. Az egyházi vezetés jelenti az esetleges visszaéléseket az állami hatóságoknak, kivéve, ha az áldozatok ezt magántitok védelmi szempontok miatt kifejezetten ellenzik. Zollitsch érsek hozzátette, hogy a polgári és egyházi büntető eljárás egymástól teljesen független, nem befolyásolják egymást. A pápa arra buzdította a német főpásztorokat, hogy haladjanak tovább a megkezdett úton: gyógyítsák be a múlt sebeit és előzzék meg, hogy a jövőben hasonló esetek előforduljanak.[54]
  • 2011. szeptember 23-án este XVI. Benedek pápa találkozott a papok és egyházi munkatársak által elkövetett szexuális visszaélések áldozatainak egy csoportjával. Ezt követően köszöntött néhány személyt, akik e bűntények sérültjeit gondozzák. A Szentatya együttérzését és sajnálatát fejezte ki az áldozatoknak és hozzátartozóiknak az ellenük elkövetett visszaélések miatt. Biztosította a megjelenteket, hogy az egyházi felelősök komolyan foglalkoznak a visszaélések minden bűntényével, továbbá elkötelezettek a gyermek- és ifjúságvédelmi intézkedések hatékony megtételében.[55]

Olaszország[szerkesztés]

Mintegy 130 papot vettek őrizetbe, indítottak vizsgálatot ellenük vagy ítéltek el Olaszországban az elmúlt két évben.[56]

Lelkiségi mozgalmak[szerkesztés]

A Nyolc Boldogság katolikus közösség és a Legio Christi kapcsán tudósítottak a média különféle visszaélésekről.[forrás?]

Kártérítési táblázat[szerkesztés]

Az egyesült államokbeli katolikusok 2011 decemberig több mint kétmilliárd dollárt fizettek nem vagyoni kártérítés címén az áldozatoknak, sok helyen egyházmegyék, rendek kerültek csődközelbe a perek miatt.[57] Az ír kormány és a helyi püspöki kar 12 ezer áldozatnak fejenként átlagosan 90 ezer dollár kompenzációt fizetett.[58]

Elkövetés ideje Elkövetők száma Kártérítés Kinek Kitől Év
60-as évektől 1990-ig n.a. 40 millió $ több mint 100 személy Clevelandi püspökség 2002[59]
70-es és 80-as évek n.a. 3 millió $ 28 személy Illinois, Springfield egyházmegye 2004[60]
1950 óta 63 pap (3267-ből) 1,4 millió $ 116 személy Detroit 2004[61]
1970 óta n.a. 5,1 millió $ 19 személy (+1 függő kereset) Mississippi, Jackson püspökség 2006[62]
1940 óta 221 pap, szerzetes és más egyházi alkalmazott 660 millió $ 508 személy Los Angeles-i püspökség 2007[63]
n.a. n.a. 198 millió $ 144 személy San Diego-i püspökség 2007[64]
n.a. n.a. 65 millió vagy 157 millió $ (?) 542 személy Bostoni érsekség n.a.[59][63]
n.a. n.a. 129 millió $ n.a. portlandi (Oregon) egyházmegye n.a.[63]
1962 és 1994 között 11 pap 12,6 millió $ 16 személy chicagói katolikus főegyházmegye 2008[65]
elmúlt évtizedek kanadai papok 13 millió $ több mint 12 személy kanadai katolikus egyház 2009[66]
60-as évek 1 pap 27+3 millió $ 1 személy Francis DeLuca + wilmingtoni közösség 2010[67]
az ügyek többsége az 1970-es évekre nyúlik vissza az esetek többsége 1 paphoz köthető több mint 20 millió $ több mint 26 személy Vermont állambeli Burlington egyházmegye 2010[68]
60-as és a 70-es évek fordulója "problémás" szerzetesek 166 millió $ több mint 450 személy, szinte kivétel nélkül amerikai és alaszkai (eszkimó) őslakosok jezsuita rend 2011[64]
n.a n.a. folyamatban több mint 500 személy belga katolikus egyház 2011[69]
1950-74 Lawrence Murphy 2011-ig több mint 29 millió $ 200 eset Milwaukee főegyházmegye 2011[70][71]
1991 1 szlovén pap 50 ezer € 1 személy szlovén katolikus egyház (celjei érsekség) 2011[72]
2010-2011 William Wert 1,75 millió $ 1 személy katolikus egyház (karmelita rend) 2011[73]
n.a. holland papok 5 millió € 2000 személy holland katolikus egyház 2011[74]
1945-től német papok 5 ezer €-ig vagy több 100-nál jóval több személy német katolikus egyház 2011[75]
2003 Daniel McCormack 3,2 millió $ 1 személy az 5 áldozatból egy amerikai érsekség 2011[76]

Protestáns egyházak[szerkesztés]

  • Timothy E. Parker, aki az amerikai Westgate-ben szolgált egy lutheránus templomban, megrontott egy 12 éves kislányt. A nyomozók szerint többen is áldozatául estek, csak bizonyítani nem tudták a pap pedofil tetteit.[77]
  • 2003-ban szexuális visszaéléssel vádoltak egy evangélikus papot Norvégiában. A lelkész a vád szerint egy tízéves fiút molesztált szexuálisan, és számítógépén több mint 3600 pornográf, köztük gyerekeket is ábrázoló fotót találtak.[78]
  • David Smith anglikán lelkészt 2007. májusban ítéltek öt és fél éves börtönbüntetésre, mert harminc év alatt több kisfiút megerőszakolt.[79]

Zsidó közösségek[szerkesztés]

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés]

  • Harminckét év börtönbüntetésre ítéltek New Yorkban egy rabbit, aki többször is molesztált egy 16 éves fiút - közölte a brooklyni ügyészség. Az 59 éves Baruch Lebovits rabbit 2010 március elején találták bűnösnek. A vád szerint 2004 és 2005 során nyolc alkalommal molesztált egy akkor 16 éves fiút. A rabbi legkorábban 10 év és 9 hónap büntetés letöltése után kérheti szabadlábra helyezését. A brooklyni rabbi ellen két további pedofilügyben is vádat emeltek.[80]
  • Éveken keresztül rendszeren molesztáltak kisfiúkat rabbik a brooklyni haszid (ultraortodox) zsidó közösség vallási iskolájában. A közösség elhallgatta az ügyeket, így az elkövetők már nem vonhatók felelősségre - számolt be róla az amerikai közszolgálati rádió (NPR) 2009-ben. Az ügyet két fiatal férfi hozta nyilvánosságra, akik azt állították, hogy erőszakoskodtak velük szexuálisan, egyiküket a vallási fürdőben erőszakolta meg valaki. A két fiatal közül az egyik 17 évesen otthagyta a közösséget az őt ért sérelmek miatti traumák következtében. Brooklynban az eset nem számít egyedi esetnek. 2006-tól kisfiúk molesztálása miatt négy ultraortodox rabbit pereltek be és tartóztattak le. A haszid világról könyvet készítő Hella Winston író azt állítja, hogy a brooklyni haszid közösségben a rabbik által elkövetett sorozatos pedofil szexuális bűncselekmények nyílt titoknak számítanak, melyekről közösségi összetartásból és a nagyhatalmú rabbiktól való félelemből nem beszélnek nyilvánosan. Egy 2008 augusztusi rádióműsor következtében 2009-ig hatvan-hetven ember állt elő azzal, hogy gyerekkorában rabbik zaklatták szexuálisan. Charles Haynes brooklyni kerületi ügyész 2009-es interjúja alkalmával arról tájékoztatott, hogy épp tíz olyan esettel foglalkozik, ahol pedofil cselekménnyel vádolnak ortodox rabbikat.[81]
  • Arizona államban pedofil cselekmény vádjával 2010-ben őrizetbe vette az amerikai rendőrség a 45 éves Bryan Bramly rabbit a Chandlerben található zsinagógája előtt. A vád szerint teológiai tanulmányai alatt erőszakolt meg egy 7 éves lányt New Yorkban. A hatóságoknak az esetről 2009 augusztusában számolt be az áldozat.[82]
  • Az amerikai Dateline NBC "To Catch a Predator" leleplező műsor révén David Kaye rabbit 78 hónap börtönbüntetésre ítélték, mert szexuális kapcsolatra csábított egy 13 éves fiút.[83]
  • Baruch Lanner ortodox rabbit, aki a New Jerseyben található Hillel Yeshiva középiskola vezető tanárja, majd az Ortodox Unió egyik ifjúsággal foglalkozó szervezetének az igazgatója volt (National Conference of Synagogue Youth), 2000-ben vádolták meg azzal, hogy 1970 óta több tucat tizenéves lányt és fiút bántalmazott szexuálisan. 2002-ben ítélte a bíróság hét év börtönre, 2008-ban négy évre feltételesen szabadlábra helyezték.[forrás?]

Izrael[szerkesztés]

  • Elior Chen rabbi 2011. február 28-án 24 évet kapott nyolc kiskorúval szembeni visszaéléseiért. Négy tanítványa is volt, akik hasonló nevelési elveket követtek, ők egyenként 20 évet kaptak.[84]
  • Az izraeli főállamügyész azt kérte a rendőrségtől, vizsgálja ki azoknak a vádaknak a hitelességét, amelyek szerint a vallásos jobboldal egyik vezéralakja, a népszerű Mordehai Elon rabbi szexuális visszaéléseket követett el fiatalemberek és fiatalkorú fiúk sérelmére.[85]

Iszlám[szerkesztés]

  • Az északnyugat-boszniai Bihacban 2007-ben kétévi börtönbüntetésre ítéltek egy imámot, aki hat 12 és 16 év közötti lánnyal szemben erőszakoskodott.[86]
  • 2009-ben másfél évi börtönbüntetésre ítéltek egy imámot egy 10 éves kislány megrontása miatt. A vádirat szerint Resad Omerhodzic 2004-ben az irányítása alatt álló mecsetben diáklányoknak tartott hitoktatást, és eközben szexuálisan zaklatta őket. Egyik áldozatának a családja jelentette fel.[86]

Keleti vallások[szerkesztés]

  • Egy 16 éves buddhista szerzetes növendéket letartóztattak 2007-ben Kambodzsa legfőbb turistalátványosságánál, mert megpróbált megerőszakolni egy kislányt. A mindössze nyolcéves francia gyermek a szüleivel együtt látogatott el Angkorba, a több mint ezeréves romvárosba. A szülők azonnal feljelentették a fiatalembert, aki bevallotta tettét. A szerzetesrendből rögtön elbocsátották.[87]
  • Net Khai kambodzsai buddhista szerzetest 2010. júniusában vették őrizetbe és fosztották meg vallási tisztségétől, mert hatszáznál több, magára szent vizet öntő nőt vett videóra, s a felvételeket mobiltelefonon terjesztette. Azóta több nő felismerte magát a felvételen és panaszt tett, köztük két olyan, aki a felvétel idején még fiatalkorú volt. Egy phnompeni bíróság csütörtökön fiatalkorúakról készített pornográf felvételek készítéséért és terjesztéséért ítélte 17 év börtönre az exszerzetest.[88]
  • Thaiföldön a rendőrség 2011-ben letartóztatott egy buddhista szerzetest és társait, és kiszabadított kilenc kisfiút a fogságukból. A szerzetes és társai kiskorúakkal szemben szexuális visszaéléseket követtek el, és eladták őket szexuális célból nyugatra. A szerzetes 21 év börtönbüntetést kapott.[89]
  • 2010-ben Sri Lankán a Nemzeti Gyermekvédelmi Hatóság letartóztatott számos buddhista szerzetest, akiket azzal vádoltak, hogy a rájuk bízott fiatal fiúkat éveken keresztül szexuálisan zaklatták.[90]

Források[szerkesztés]

  1. Ferenc pápa: sátáni mise a pedofil papok cselekedete
  2. 2008-ban az egyházmegyés illetve a szerzetespapok száma 409 166 fő (http://www.mlm-cafe.hu/erdekes/vilagszerte-novekszik-a-katolikusok-szama]), 2009-ben pedig 410 593 fő volt (http://magyarkurir.hu/hirek/katolikusok-szama-2009-ben-15-millioval-emelkedett). A Föld lakossága ugyanekkor 6 700 000 000, azaz 3,35 milliárd férfivel lehet számolni (ma.hu: 2008-ban 82 millió fővel nőtt a Föld lakossága). A kiskorúakat leszámítva sem nő az arány 1 század százalék fölé.
  3. a b c d komment.hu: Papi pedofília: Ratzinger tette ellene a legtöbbet
  4. a b c Magyar Kurír: Pedofília, cölibátus, botrányok – interjú Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáterrel
  5. Magyar Kurír: Azt hazudta, hogy megerőszakolta egy pap
  6. Magyar Kurír: Goebbels ravasz húzása: „a pedofil papok” vádja
  7. a b Magyar Kurír: Kinek jó, hogy médiaszenzáció lett a papi botrányokból?
  8. Magyar Kurír: A Hittani Kongregáció eljárási rendje pedofíliával kapcsolatos ügyekben
  9. Magyar Kurír: Mit tett XVI. Benedek a papi szexuális visszaélések ellen?
  10. Magyar Kurír: A Hittani Kongregáció levele a püspöki konferenciákhoz az egyháziak által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések kezeléséről
  11. Ferenc pápa most a pedofília felett szemet hunyó püspökök ellen intézkedett. HVG.hu, 2015. június 10. (Hozzáférés: 2015. június 10.)
  12. Ferenc pápa és a zéró tolerancia - Magyar Kurír, 2013. május 10.
  13. population-of.com: Egyesült Államok Népessége
  14. Népszabadság online: Amerikai pedofil papok: tízezernél több molesztálási ügy. Leleplező feltételek egy ortodox püspökről. [2009. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  15. Vatikáni Rádió: A püspökök és a papok vegyenek példát a pápáról, aki találkozott az egyháziak részéről elkövetett szexuális visszaélések áldozataival – interjú William Levada bíborossal
  16. Magyar Kurír: Megjelent az amerikai papi szexuális visszaélésekről készült tanulmány
  17. Magyar Kurír: Az USA püspökeinek 2011-es gyermekvédelmi jelentése
  18. Magyar Kurír: Dave Pierre a kettős mércéről: de mi lesz az igazságtalanul vádolt papokkal?
  19. a b Magyar Kurír: Angol püspökök nyilatkozata a szexuális visszaélésekről
  20. Magyar Kurír: Apostoli vizitátor Sankt-Pöltenben
  21. Magyar Kurír: Felfüggesztett börtönbüntetés egy pedofil képet rejtegető papnövendéknek
  22. Magyar Kurír: Klaus Küng személyében a pápa új püspököt nevezett ki Sankt Pöltenbe
  23. Magyar Kurír: Osztrák püspökök a szexuális visszaélések ellen
  24. Index.hu: 500 panaszt kapott a belga egyházi pedofíliát vizsgáló bizottság
  25. Magyar Kurír: Beperlik a Vatikánt a belgiumi szexuális visszaélések áldozatai?
  26. Gyerekek ezreit zaklathatták Hollandiában katolikus egyházi intézményekben
  27. index.hu: Kisfiúkat kasztráltatott a holland egyház
  28. Magyar Kurír: Csakugyan fiúkat „kasztráltatott a holland egyház”?
  29. TV2.hu: Pedofil ügyek miatt püspököket rendelt be a pápa. [2011. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  30. Magyar Kurír: A Szentatya fogadta az ír püspököket - A kihallgatáson a papi pedofília is szóba került
  31. Magyar Kurír: Lemondott John Magee, az írországi Cloyne püspöke
  32. Népszava online: Pedofil botrány Írországban - Megbüntetheti a pápa az ország egyházi vezetését
  33. Magyar Kurír: Az Egyház új bíborosai
  34. Magyar Kurír: Az ír főpásztorok nyilatkozata a gyermekekkel való visszaélésekről
  35. Magyar Kurír: A pápát felháborította az ír gyermekek bántalmazásáról szóló jelentés
  36. Magyar Kurír: Ír főpásztorok nyilatkozata a papok által gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésekről
  37. Magyar Kurír: Ír püspökökkel találkozott a pápa
  38. Magyar Kurír: Az ír egyház képes talpra állni
  39. Magyar Kurír: Lemondott a limericki püspök
  40. Magyar Kurír: Záróközlemény a pápa és az ír püspökök találkozójáról
  41. Magyar Kurír: Megkezdődött a pápa és az ír püspökök kétnapos találkozója
  42. Magyar Kurír: XVI. Benedek pápa lelkipásztori levele az írországi katolikusokhoz
  43. Magyar Kurír: Bemutatták a pápa ír híveknek szóló levelét
  44. Magyar Kurír: Szentszéki közlemény az írországi apostoli vizitációról
  45. Magyar Kurír: Seán O’Malley bíboros: Az egyháznak őrködnie kell a gyermekek védelme felett - Nyilatkozatok az írországi vizitációkról
  46. Vatikáni Rádió: Megkezdődött az apostoli vizitáció Írországban a lelki megújulás érdekében a papság részéről elkövetett szexuális visszaéléseket követően
  47. Magyar Kurír: A Szentszék közzétette az ír kormánynak írt válaszlevelét
  48. Vatikáni Figyelő: Írország és a Szentszék – vádak és válaszok. [2012. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  49. population-of.com: Németország Népessége
  50. Kasza László: Pedofília és a katolikus egyház (Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 12. szám, 2010. március 26.)
  51. Magyar Kurír: A pedofil tettek elkövetőinek 99,7 százaléka nem egyházi személy
  52. Magyar Kurír: Felmentették Zollitsch érseket
  53. Magyar Kurír: A németországi szexuális visszaéléseket az egyház a legnagyobb nyíltsággal kívánja feltárni
  54. Magyar Kurír: „Fel akarjuk tárni az igazságot” – Robert Zollitsch érsek sajtókonferenciája
  55. Magyar Kurír: A szexuális visszaélések áldozataival találkozott a pápa
  56. Népszava online: 130 pap keveredett pedofília gyanújába Olaszországban
  57. Az egyház 2011 decemberig több mint kétmilliárd dollárt fizetett nem vagyoni kártérítés címén[halott link]
  58. Írországi kártérítések[halott link]
  59. a b CanadaHun: Pedofil ügyek miatt adták el az amerikai magyar templomokat Archiválva 2011. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben 40 millió és 65 millió dolláros kártérítés
  60. Index.hu: Milliós kártérítés a papi pedofília áldozatainak 3 millió dolláros kártérítés
  61. Origo.hu: 63 detroiti papot vádolnak nemi visszaéléssel 1,4 millió dolláros kártérítés
  62. hvg.hu: Ötmillió dolláros kártérítés pedofil papok áldozatainak 5,1 millió dolláros kártérítés
  63. a b c Hatter.hu: Soha nem látott összegű egyházi kártérítés pedofil papok sértettjeinek 660 millió, 157 millió és 129 millió dolláros kártérítés
  64. a b Népszabadság online: 166 milliós kártérítés a pedofil jezsuiták miatt 198 millió és 166 millió dolláros kártérítés
  65. kisalfold.hu: Kétmilliárdnyi kártérítés a pedofil papok áldozatainak[halott link] 12,6 millió dolláros kártérítés
  66. Kanadai pedofil botrány
  67. atv.hu: Rekordösszegű kártérítés egy pedofil pap áldozatának 27+3 millió dolláros kártérítés egyetlen személynek!
  68. Népszava online: Több mint 20 millió dollár kártérítés pedofília miatt 20 millió dolláros kártérítés
  69. hir24.hu: Kártérítést kaphatnak a papi zaklatások áldozatai Belga katolikus egyházi botrány
  70. Megvédte a pápát a Vatikán a süketnéma gyerekeket molesztáló pap ügyében
  71. Milwaukee érsekség csődvédelem alatt. [2011. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
  72. Papi pedofíliáért 50 ezer eurós kártérítés Szlovéniában. [2011. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
  73. Újabb pedofilkártérítést fizethet a katolikus egyház[halott link]
  74. Kártérítést kapnak a katolikus egyház holland szexuális áldozatai. [2011. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
  75. A szexuális bűncselekmények teljes feltárását akarja a német katolikus egyház
  76. Újabb milliókat csenget ki a katolikus egyház. [2011. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
  77. manna.ro: Az oltáron élte ki pedofil hajlamait. [2012. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  78. ma.hu: Norvégia: Kisfiút molesztált egy pap?
  79. pecsistop.hu: Egyházi fizetést kap a pedofil lelkész[halott link]
  80. hirado.hu: New York: börtönben egy pedofil rabbi. [2010. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  81. mr1-kossuth.hu: Pedofil botrány Brooklynban
  82. The European Union Times: US arrests rabbi for raping 7 year old child (angolul)
  83. Washington Jewish Week: Rabbi considers appeal Kaye sentenced for sex crime charges Archiválva 2011. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
  84. bombahir.hu: 24 évet kapott a szadista rabbi[halott link]
  85. mr1-kossuth.hu: Vizsgálat szexuális visszaélés ügyében egy vezető izraeli rabbi ellen
  86. a b Népszava online: Egy 10 éves kislány az áldozat
  87. index.hu: Buddhista szerzetes molesztált egy francia kislányt Kambodzsában
  88. Népszabadság online: Tizenhét év börtön a meztelen lányokat filmező buddhista szerzetesnek
  89. The CNN Freedom Project: Fighting child sex slavery in Thailand (angolul)
  90. BBC News: Sri Lankan activists oppose plan to train boys as monks (angolul)

Lásd még[szerkesztés]