Egyesülés (jog)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egyesülés szót a jogi nyelv több, összefüggő értelemben használja:

Az egyesülési jog[szerkesztés]

Az egyesülési jog alkotmányjogi fogalom. Alapvető emberi-állampolgári szabadságjogot jelent társadalmi szervezetek (egyesületek, pártok, szakszervezetek, klubok, körök, érdekvédelmi szervezetek, társaságok) létrehozására és működtetésére. Az egyesülési jog szabályait törvény állapítja meg.

Az egyesülés mint jogi személy[szerkesztés]

Az egyesülés olyan jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság, amelyet a tagok gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására, gazdasági tevékenységük összehangolására, továbbá szakmai érdekeik képviseletére hoznak létre. Az egyesülés nem törekszik saját nyereség elérésre. Az egyesülés saját vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok felelnek, korlátlanul és egyetemlegesen.

Gazdasági társaságok egyesülése[szerkesztés]

Összefoglaló szóval egyesülésnek nevezzük azt a folyamatot a gazdasági jogban, amelynek során két vagy több gazdasági társaságból egy lesz, akár új társaságként (összeolvadás), akár az egyik társaságnak a másik társaságba való beolvadásával (beolvadás). A magyar jogban egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény tartalmazza ezek szabályozását.

Források[szerkesztés]

  • 2013. évi CLXXVI. törvény egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról

Jegyzetek[szerkesztés]